Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
47 Konfliktusok a vízkárelhárításban Láng István Országos Vízügyi Főigazgatóság, 1012 Budapest, Márvány utca 1/d. (E-mail: ovf@ovf.hu) Kivonat Történelmi kényszerűségből Magyarország az elmúlt 100 évben vízgazdálkodási szempontból a korábbi egységes, teljes vízgyűjtői pozícióból leginkább alvízi ország lett, aminek következtében nincs befolyása a beérkező folyók vízjárására, vízbőségére. Sok esetben nem is rendelkezik elegendő információval arról, hogy az országba érkező folyók vízjárása a felvízi országok vízkormányzásának következtében miként alakul. A cikk áttekinti a vízkárelhárításban kialakuló négy fő konfliktustípust (külföldi gátszakadás, információ hiány, külföldi eredetű szennyezés kezelése és a határfolyók kezelése) és ezek kezelésének lehetőségeit. Kulcsszavak Vízkárelhárítás, konfliktus típusok, gátszakadás, vízszennyezés, határfolyók.___________________________________________________ Conflicts in water damage prevention Abstract In the last 100 years, from a historical point of view, Hungary has become from the most unified, complex river basin position from the point of view of water management, as a no influence on the water flow and abundance of incoming rivers country. In many cases, Hungary does not even have sufficient information on how the water regime of rivers entering the country develops as a result of water management actions in upstream countries. The article reviews the four main types of conflicts in water damage prevention (dam failure in foreign territory, lack of information, management of pollution of foreign origin and management of border rivers) and the possibilities of dealing with them. Keywords Water damage prevention, conflict types, dam failure, water pollution, border rivers.____________________________________________ BEVEZETÉS Magyarország a trianoni megállapodás következtében a Kárpát-medence sík területeit tarthatta meg. Míg határait korábban alapvetően a vízgyűjtő határok, a Kárpátok és az Alpok hegygerincei határozták meg, 1921 után, a határt kevésbé kötötték a terepadottságokhoz. Ahol lehetett, ott az országhatárt a folyókhoz, vagy a kisebb vízfolyásokhoz, csatornák nyomvonalához kötötték, mivel síkvidéken ez jelenthetett némi védelmet. Magyarország leginkább alvízi ország lett abban a tekintetben, hogy gyakorlatilag nincs befolyással a beérkező folyók vízjárására, vízbőségére. Sok esetben nem is rendelkezik elegendő információval arról, hogy az országba érkező folyók vízjárása a felvízi országok vízkormányzásának következtében miként alakul. A hazánkon részben vagy teljesen átfolyó vizek alapvetően a Dunán, a Tiszán és a Dráván keresztül távoznak az országból. A szomszédos országok közül csak Szerbia tekinthető alvízi országnak, mivel onnan nem lép be hozzánk vízfolyás. Bár ez is csak részben igaz, mert a mohácsi határ alatt, ahol a Duna határképző folyó Szerbia és Horvátország között, szerb oldali töltésszakadás esetén visszajönne Baja alá a víz a Margittai öblözetbe. A vízkárelhárítás keretében kialakuló konfliktusok alapvetően négy típusba sorolhatóak: • A külföldi gátszakadásból eredő víztömeg kezelése. • Az információ hiányában kiszámíthatatlan vízkormányzás. • A hazánkba érkező külföldi szennyezés kezelése. • A határt képző folyók kérdései, az eltérő biztonság kezelése. Magyarországon az ország kitettsége miatt valamennyi problémára több precedens is van. A KÜLFÖLDI GÁTSZAKADÁSBÓL EREDŐ VÍZTÖMEG KEZELÉSE A Beregi térségben már kétszer fordult elő, először 1944-ben, majd 2001-ben (7. ábra), amikor a Tisza balparti töltésének átszakadása miatt szabályozatlan víztömegek érkeztek a térségbe felszíni elöntéseket okozva. Ez a veszély jelenleg is fennáll. Mivel a magyarországi szakaszon a töltések megerősítése megtörtént, a kárpátaljai (Ukrajna) szakasz a rendszer leggyengébb pontja. A felvízi ország elsődleges érdeke a töltések megerősítése lenne, hiszen az árvíz ott is több falut elöntött. Ugyanakkor a potenciális hullámtér egyértelmű kizárása a megmaradó szűk hullámtéren, elsősorban a magyar szakaszon az árvízszintek emelkedését okozná. A probléma tehát nem megoldásra, hanem exportálásra kerülne Magyarország irányába. Ezen a problémán a felvízi országban létesített tározó segítene, de ez már csupán magyar érdek. A kölcsönösség lehetősége fennáll, azonban az ukrán államháztartási helyzet miatt a kölcsönös anyagi teherviselés meghiúsul. A közös költségek csak Magyarországot terhelik, és a probléma tovább tolódik. Ráadásul Ukrajna nem EU-tag, ami lehetővé tenne egy tipikusan EU forrásból történő finanszírozást, azonban ez esetben ez nem lehetséges.
