Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
10 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 4. sz. A gátszakadást számos tényező, ok és ezek kedvezőtlen egyidejű összejátszása idézte elő. Ezek közül - a teljesség igénye nélkül - a legfontosabbak a következőek: • a nyírószilárdság szempontjából kedvezőtlen altalaj megléte, annak nem kellő ismerete, a gátméretezéshez, állékonysági vizsgálatokhoz, ellenőrzésekhez szükséges altalaj rétegződés és talajfizikai jellemzők hiánya; • a talajviszonyoknak nem megfelelő gátszerkezet és alapozás; • a tárolt zagymagassághoz viszonyított gyenge gátprofil; • a gát alatti szivárgás, áramlási nyomás hatása; • az üzemeltetés, az ellenőrzés, az engedélyezési eljárások, a monitoring rendszer hiányosságai; • és a kazetta zagyszintjének a gátkoronát megközelítő megemelkedése. Az Országgyűlés 120/2010. (XII. 7.) számú határozatával országgyűlési vizsgálóbizottságot állított fel a Kolontár melletti vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség feltárására és a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozására. A vizsgálóbizottság 2010. december 21-én alakult meg. Az ötpárti vizsgálóbizottság 10 tagja 2011. október 27-re végezte el munkáját és állította össze vizsgálatának eredményéről szóló jelentését (OGy vizsgálóbizottság 2011). A Bizottság vizsgálódása során (meghallgatások, tárgyi bizonyítékok, szakértői jelentések alapján) a katasztrófa okait az alábbiakban határozta meg: • tervezési okok, • engedélyezési hiányosságok, • üzemelési problémák. HIDROMETEOROLÓGIAI HELYZET A Marcal vízgyűjtőjén a gátszakadást megelőző időszakban (augusztusban és szeptemberben) csapadékos időjárás volt, az ilyenkor megszokott mennyiség duplájánál is több esett mindkét hónapban. A csapadék hatására több kisebb árhullám vonult le a folyón. Szeptember 19-től egy tartósabb árhullám alakult ki. A Torna-patak és a Marcal vízgyűjtőjén 2010. szeptember végén és október elején több heves árhullám vonult le. Az apácatornai csapadékmérő állomáson szeptember 24-én 34,5 mm csapadékot mértek. Ennek hatására a Torna-patak Karakónál 30 óra alatt csaknem 1 m-t áradt. Október elején így magasabb mederteltség, az ilyenkor szokásosnál nagyobb vízhozam volt jellemző a Marcalon. A vízgyűjtőn a felső 1 m-es talajrétegre számított telítési értékek 95% felettiek voltak, tehát a talaj telített, telítéshez közeli volt. Október 4-én ismét csaknem 40 mm-es eső érte a Torna-patak vízgyűjtőjét, amely - rövid idővel a gátszakadást követően - heves árhullámot okozott és elősegítette a szennyezőanyag-hullám gyors levonulását és tovaterjedését. Október 4-én Karakónál az említett árhullám apadó ágán érte a Marcal folyót a Torna-patakon lezúduló szenynyezőanyag-hullám. Ennek következtében hirtelen 40 ernes vízszintemelkedés történt a Marcalon. 2010. október 4-december 14. között, a védekezés intenzív szakaszában időnként még a meteorológia elemekkel is küzdeni kellett. Hőmérsékleti szempontból a december eleji -10°C körüli hajnali hőmérséklet, majd pár napon belül a gyors melegedés (+15°C feletti maximumok) okozhattak gondot. Csapadék is nehezítette a védekezést, sokszor volt szeles az idő, a szél a lerakodott vörösiszap-port is szállította. A talaj a katasztrófa megtörténtekor is telített volt. A december közepéig terjedő időszakban az alsóbb talajrétegek (20-100 cm) nedvességtartalma lényegében nem változott, a felső 20 cm-es réteg a csapadékhullást követte, de 70% alá itt sem mentek a számított nedvességi értékek. Az átázott talaj gyakran nehezítette a munkálatokat. A vízminőségi kárelhárítási munkák szempontjából a szél is jelentős szerepet játszott. 2010. december 15-2011. november 30. között, a védekezés kárelhárítási szakaszában hőmérsékleti szempontból előfordultak néhány nap alatti jelentős hőmérsékletváltozások, melyekhez nehéz volt alkalmazkodni. December 18-án volt a leghidegebb, ekkor a napi középhőmérséklet is -7°C alatt maradt, míg a nyári időszakban a kánikulai napok hátráltatták a védekezést. A legmelegebb augusztus 26-án volt, a napi középhőmérséklet 27°C felett alakult, a maximumok pedig 36°C körül. Csapadék az időszakban kevés hullott, nyáron zivataros időszakban rendkívüli mennyiségek (50 mm/nap) is előfordultak, de ezek többnyire lokálisak voltak. A szél inkább csak az időszak elején okozott gondot. VÍZMINŐSÉGI KÁRELHÁRÍTÁSI FELADATOK A katasztrófával érintett Közép-dunántúli (KÖDUKÖVÍZIG), Nyugat-dunántúli (NYUDUKÖVIZIG) és Észak-dunántúli (ÉDUKÖVIZIG) Környezetvédelmi es Vízügyi Igazgatóság - a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséggel egyeztetve - 2010. október 4-én 16:00 órától a teljes érintett területen III. fokú vízminőségvédelmi készültséget rendelt el. Ezzel egy időben a területen elkezdődtek a vízminőség mérések: mérték a víz hőmérsékletét, pH értékét és fajlagos vezetőképességét; folyamatosan rögzítették a vízállás adatokat. A védekezés során az érintett környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok kárelhárítási és kármentesítési feladata volt a Dunának, mint nemzetközi folyamnak, valamint a területükön lévő vízbázisoknak a megvédése az erősen lúgos, maró anyagtól. További feladatuk volt a saját erőforrásokkal folytatott beavatkozások mellett a védekező szervezetek közötti kommunikáció megszervezése, tevékenységük összehangolása, valamint a tájékoztatás a felettes szervek és a nyilvánosság felé. A SZENNYEZÉSI HULLÁM LEVONULÁSA A szennyezési hullám levonulása igen gyors volt, mivel egybeesett a Tornán és a Marcalon levonuló, csapadékból származó heves árhullámmal. A vízminőség mérési adatok, valamint a folyamatos helyszíni figyelőszolgálattól érkezett jelentések alapján az erősen lúgos szennyeződés 7 óra alatt elérte a Marcal-Toma torkolatot Karakónál, 28 óra alatt a Szergényi közúti hídnál volt és kb. 46 óra alatt Marcaltőnél elérte az ÉDUKÖVIZIG működési területét (2. táblázat).
