Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 1. szám - NEKROLÓG - Benedek Pál: Dr. Literáthy Péter (1938-2015)
77 Nekrológ Dr. Benedek Pál megemlékezése a 2015. szeptember 29-én elhunyt Dr. Literáthy Péterről Dr. Literáthy Péter 1963-ban szerzett vegyészmérnöki diplomát a Budapesti Műegyetemen és ugyanitt 1974- ben egyetemi doktorátust. 1966-ban a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖVIZIG) munkatársaként lépett be a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) Vízminőségi Főosztályához. Utóbbiból lett 1976-ban a VITUKI keretén belül a Vízminőség-védelmi Intézet (VI). Már kezdő tudományos munkatársként megszervezte a Vízminőség-védelmi Intézet analitikai laboratóriumát, elindítva a korszerű műszerekkel történő analitikai munkát. Itt szükséges megjegyeznem, hogy mind az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) vezetője, néhai Dégen Imre, mind a VITUKI igazgatója dr. Stelczer Károly az 1960-as években nagy figyelmet szentelt és segítséget nyújtott a vízügy addig alig ismert ágazatának: vízminőség-szabályozásnak és a szennyvíz- és víztisztítási technológiának, melyek Európa nyugati felében is éppen akkor frissen fejlődő tudományágak voltak. A Nyugat-Európai szakemberek sokat merítettek az USA-beli tudósok már akkor fejlett eredményeiből, ahogyan a VITUKI munkatársai is hasznosítani tudták a kialakuló tudományos kapcsolatokat. Bánnilyen meglepő is mai szemmel, de már az 1960- as évek derekán sorban érkeztek a VITUKl-hoz amerikai professzorok szakmai látogatásra. Péter kiemelkedő vízkémiai tudása és a labor technikai színvonala ebben nélkülözhetetlen volt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) érdeklődését is felkeltette, hogy nem csak nyugaton, hanem az úgynevezett „keleti blokkban” is van egy olyan intézmény, amely közreműködő lehet a WHO vízügyi, vízminőség-védelmi projektjeinél. A Magyar Kormány és a WHO együttműködése teremtette meg Péter gyors nemzetközi elismerésének alapját. Mindenekelőtt azonban a nevéhez fűződő hazai eredményekről kell néhány szót szólni. 1966 és 1969 között fejlesztette ki az országos vízminőség-monitoring tevékenység analitikai alapjait. 1969 után dolgozta ki az országos interkalibrációs laboratóriumi programot, és lehetővé tette az úgynevezett „összehasonlító mikro-szennyezők” vizsgálatának beépítését a programba. A WHO mellett más ENSZ-szervezetek (UNDP) projektjeihez is bekapcsolódott a VITUKI laboratóriumi fejlesztő munkával, így az ötéves inter- laboratóriumi összehasonlító (AQC) projekthez. Az 1970-es években egyre nagyobb gondot jelentő balatoni eutrofizálódási (elalgásodási) probléma megoldásának kutatása kiemelkedő feladatot jelentett a VITUKI labor számára, Péter vezetésével. Az USA által létrehozott Kuwaiti Kutató Intézet (KISR) meghívására 1983-tól sok-sok éven át végzett szakértői tevékenységet a Közel-Keleten. 1990-ben hazatért, a Vízminőség-védelmi Intézet vezetését vállalva, és emellett a Közép- és Kelet-európai Államok Duna-projektjében vett részt, annak egyik vezetőjeként. 1990-re sikerült egy olyan nagyszabású, a Duna teljes hossz-szelvényére kiterjedő mintavételi programot megszerveznie Jacques Yves Cousteau kapitánnyal és a Monaco-i Tengerbiológiai Intézettel közösen, amely Costeau Survey néven vált közismertté, és amely a folyam üledékének és bentikus élőlényeinek szervetlen és szerves mikroszennyező tartalmát tárta fel a forrástól a deltáig. Az 1990-es NATO-bombázások környezeti hatásainak felmérésére irányuló UN Balkan Task Force egyik meghatározó szakértője is lett, és ő vezette azt a Duna- felmérést a volt jugoszláviai folyamszakaszon, amely a későbbi Duna-expedíciók közvetlen elődjeként mind a háború, mind pedig az azt megelőző jelentős környezetszennyező periódus valós környezeti hatásairól igen részletes alapadatokat szolgáltatott. Az első öbölháború után, 1991. áprilistól szeptemberig volt az ENSZ Interagency Action projekt koordinátora, mely a háború okozta első környezeti károk felmérését célozta Kuwaitban. 2000 májusától a KISR igazgatójának közvetlen tanácsadója volt az öböl-menti környezetvédelmi témákban. Az alapvetően újszerű terepi felméréseknek volt egyik legjelentősebb, máig is vitathatatlan koronája az Első Nemzetközi Duna-expedíció (Joint Danube Survey, JDS1), amely 2001-ben került lebonyolításra az International Commission for the Protection of the Danube River (1CPDR) koordinációjával, melyben valamennyi Duna-menti ország kulcs-szakértői közreműködtek. Tudományos tevékenysége máig alapul szolgál a nemzetközi folyamkutatás megszervezéséhez és lebonyolításához. Literáthy Pétert méltán nevezhetjük a nemzetközi Duna-felmérések „Atyjának”, aki személyesen segítette mindkét későbbi expedíció indulását, és lelkesen nyomon követte a héthetes mintavételi program minden egyes lépését. Számos külföldi és hazai szakember közvetlenül Literáthy Péternek köszönheti széleskörű szakismereteit, amelyeket az ő személyes ötlete és elgondolása alapján született JDS programok megvalósítása során szerezhetett. Nekünk, mérnököknek, biológusoknak, kémikusoknak, akik a Dunát, annak élővilágát, környezettani összefüggéseit próbáljuk pontosabban feltárni, tudományos érdemeit nem feledhetjük, s nevére méltóképpen emlékeznünk kell! A JDS mellett ío feladata volt 2007 és 2014 között az ENSZ által 3 milliárd dollárral támogatott projekt, mely elsősorban az olajmezőkön lévő olajtavak, olajjal szennyezett talaj, stb. kármentesítésére irányult. Azóta is a tenger-szennyezettség, a halpusztulások okainak feltárásával, monitoringjával foglalkozott. Több, mint 130 tanulmánya, közleménye jelent meg folyóiratokban, konferencia publikációkban, oktatási jegyzetekben, műszaki jelentésekben. Pétert volt munkatársai, barátai, mindannyian, akik szerettük és büszkék voltunk rá, fájó szívvel búcsúztatjuk.
