Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 4. szám - Simon István: Pávai Vajna Ferenc és Faller Gusztáv szerepe a kincstári, szénhidrogén-kutató mélyfúrásai által feltárt termálvizekkel kapcsolatban. A hajdúszoboszlói l-ll. és a debreceni l-ll. fúrások története
30 Pávai Vájná Ferenc és Faller Gusztáv szerepe a kincstári, szénhidrogénkutató mélyfúrásai által feltárt termálvizekkel kapcsolatban. A hajdúszoboszlói I-IL és a debreceni I-II. fúrások története. Simon István Magyar Olaj -és Gázipari Múzeum Dr. Pávai-Vajna Ferenc: Csongván született 1886. március 6. Geológus, a magyar hévízkutatás úttörője, a hévizes barlangkeletkezési elmélet megalapozója. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1910-ben geológiai doktorátust szerzett. 1911-től a sel- meci bányászati akadémia ásvány-földtani tanszékén, Böckh Hugó tanársegédje volt. 1914-ben az erdélyi, 1915-1918- ban a horvátországi, 1918-tól a dunántúli szénhidrogén-kutatásban vett részt, 1920 végétől a Pénzügyminisztérium bányászati főosztályán geológiai szakértőként dolgozott. 1930-tól 1944-ig a Földtani Intézet főgeológusa volt. A tudományos világtól elszakítva, kitelepítésben, igen nehéz körülmények között, egy mázai bányászlakásban élte le utolsó éveit. Szekszárdion hunyt el, 1964. január 12. Faller Gusztáv: Hegybányán született, 1892. febr. 23. Bányamérnök, földgázkutató. A Selmecbányái Bánya- és Kohómémöki Főiskolán 1914-ben szerzett oklevelet. 1919-től a Nagyalföldi Magyar Királyi Bányászati Kutatónál dolgozott, mint üzemi mérnök, majd 1922-től hivatalvezetőként a fbldgázkutató mélyfúrásokat irányította. 1938-tól az Ipari Minisztérium bányászati ügyosztályán a bükkszéki olajbányászat, valamint a mezőkövesdi és a kőrösmezői olajkutatás referense volt. Ő vezette a Pávai Vájná Ferenc által kitűzött két hajdúszoboszlói mélyfúrást 1924-1930 között, s az utóbbi volt Európában az akkori egyik legmélyebb fúrás. Hasonló eredménnyel zárult az 1929-34 között végzett két debreceni mélyfúrás is. A fentiek mellett még jó néhány mélyfúrás irányítása fűződik a nevéhez, amellyel számos hazai gyógy- és meleg fürdő kialakítását tette lehetővé. Vácon hunyt el, 1968. júl. 22. Előzmények Az első világháború elvesztése után, az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződést követően az ország nagy részét elvesztettük, és vele együtt elvesztettük az addig ismert szénhidrogén telepeinket is. A Pénzügyminisztérium nehéz anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy nagyobb volumenű olajkutatásokat végezzenek, ezért az ország területének nagy részét kiadták kutatásra. Az e- gyik ilyen cég volt az Angol Persian Oil Co. Ltd” amely, engedélyt kapott ásványolaj- és földgáz-kutatásra. A 60 ezer km2-es terület kutatására leányvállalatot alapított Magyar Olajszindikátus néven. Három kutat mélyítettek le 1921-1927 között Budafapuszta, Baja, Kurd településeken, de mivel nem voltak kézzel fogható eredmények ezért a cég kivonult az országból. Kincstári fúrások (Pávai és Faller találkozása) Az első világháború alatt végzett alföldi nehézségi mérések igazolták id. Lóczy Lajos és Böckh Hugó gyűrődésekre vonatkozó elméletét. Hortobágy térségében egy zárt nehézségi minimumot, Hajdúszoboszló mellett pedig egy maximumot mutattak ki. Ezt követően a kincstár a rendelkezésre álló adatok alapján két fúrást jelöltetett ki. Az egyiket hortobágyi minimumra, míg a másikat hajdúszoboszlói maximumra. A háborús viszonyok nem tették lehetővé mind a két fúrás lemélyítését, csak a Nagy-Hortobágy puszta Pentezug nevű dűlőjén lévő fúrást kezdték el lemélyíteni 1918. márciusában. A Nagy- Hortobágy I. sz. fúrás műszaki vezetője Mazalán Pál volt. Majd őt, Faller Gusztáv váltotta. Ekkor hozta a sors össze Pávai Vájná Ferenccel. Hajdúszoboszló I.- II. sz. fúrás. Az 1920-as évek elején Pávai Vájná Ferenc a felszíni pleisztocén képződményekbe telepített aknákban mért dőlésszögekből mélységbeli boltozatot állapított meg, és az Eötvös-féle torziós ingával már korábban kimutatott vérvölgyi maximumtól nyugatra tűzte ki a Hajdúszo- boszló-I. (Kincstári-Ill.) fúrást, gázkutatás céljából. Helyileg a hajdúszoboszlói Bánom kert délkeleti oldalán a várostól ÉK-re a 6084/4 hsz. Parcellán. A fúrást egy Trauzl „Rapid” típusú gőzüzemű fúróberendezéssel, Faller Gusztáv bányamérnök vezetésével kezdték el lemélyíteni 1924. december 16-án. Az első gáznyomok viszonylag hamar már, 150,5-177,21 m között a felső pannon rétegeiben jelentkeztek. A 335-339 m közötti rétegszakasz vizsgálata során már percenként 1000 1 vizet, és napi 180-220 m' gázt termeltek. A 403- 408 m közötti lyukszakasz kanalazása alkalmával már napi 500-600 m7d gáz és percenként 1500 1 34 C°-os melegvíz szállt fel. 1925. július 24-én Faller Gusztáv főmérnök bejelentette Marton Gábor polgármesternek, hogy a fúrást be kell fejezniük, mivel ezzel a technológiával nem lehet 750 m-nél mélyebbre fúrni. Mivel a fúrás bíztató eredményeket mutatott, ezért a helyi testület a fúrás tovább mélyítése mellett döntött. 1925 augusztusában a Trauzl „Rapid” berendezést lecserélték egy Fauck „Express” típusúra és folytatták tovább a fúrást. 800 m alatt 50 C°-os víz mellett olajhab is jött fel. Mivel a kanalazást követően nem nőtt a víz mennyisége, és a gáz- és olajnyomok sem erősödtek, ezért tovább folytatták a fúrást Továbbfúrás közben 949,5-954,9 m közötti rétegből erős gáz jelentkezett, melynek összetétele eltért a fentebbi szakaszokból nyert gázétól, mivel ez nem szénhidrogénből, hanem nagyobb részt nitrogénből állt. A 138 mm átmérőjű béléscső rakat 1019 m-ben megszorult, de a fúrást tovább folytatták nyitott szakaszban. 1925. október 23-án érték el az 1090,70 m mélységet. Mivel a lyuk erősen omladozott, ezért a fúrást befejezték, és október 24- 25-én lyukvizsgálatot végeztek. A vizsgálat közben mosatták és kanalazták a kutat amikor október 26-án reggel 6 órakor a kútból feltört a víz, amely 14-20 m magasba szökött fel, de nagyobb lökéseknél elérte a torony magasságát is ami 24 m. A kút hozama percenként 1600 1 73 C°-os jódos sós víz, és napi 7300 mJ gáz volt. Mivel a kút gázhozama nem volt elegendő egy gázüzem létesítésére, ezért a kutat hévízkúttá képezték ki. A kitörő víz egy nagy gödörben gyűlt össze a torony mellett és az o- dalátogató asszonyok, akik mosás céljából használták a vizet, észlelték, hogy a reumás fájdalmaik enyhültek, vagy teljesen elmúltak. A hőforrásra a város igényt tartott, és egy másik kút fúrása is előtérbe került, ha azt a Pénzügyminisztérium anyagilag támogatja. A bérbeadás körüli hosszadalmas viták után a pénzügyminiszter úgy
