Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Faludi Gábor - Szádeczky Attila: A „Nagy dunai árvíz ’’ - 50 éve történt
37 1965.: A „Nagy dunai árvíz ” - 50 éve történt Faludi Gábor . Szádeczky Attila A Duna árhullámainak meg-megújuló, eddigi leghosz- szabb ostroma fél évszázada, 1965. március végén kezdődött. Az egymást követő egyre magasabb árhullámok, és az azt követő árvíz elleni küzdelem több mint 100 napig tartott. Magyarországon nem volt ritka jelenség a folyók áradása, hiszen 1850 óta több mint hetven jelentősebb árvíz zúdult le a Duna és a Tisza vízrendszerében. A rendkívüli magasságú és minden eddigit meghaladó tartósságú 1965. évi árvíz azonban a pusztító erejű dunai árvizek történetében is páratlan esemény volt, melynek terjedelme és az ellene folytatott védekezés szervezettsége és méretei folytán - „a nagy dunai árvíz” néven szerepel az árvizek hosszú sorának történetében. A meg-megismétlődő magyarországi dunai árvizek az Alpokban és a Kárpátokban felhalmozódott, levonuló hótakaró olvadásából és a határainkon kívüli esőzésekből keletkeznek. Ezeknek az árvizeknek a kialakulásában a hazai csapadékviszonyoknak nincs, a védekezésben viszont van jelentősége. Az 1965. év legelején a magas hegyekben tartós volt a hideg, a vízgyűjtő felső részén korábban soha nem észlelt hóvastagság halmozódott fel. Márciusban a kiterjedt esőzéssel párosuló olvadás már növekvő magasságú árhullámokat hozott. Ezek az árhullámok Budapest alatt u- tolérték egymást, lassúbb folyási sebességgel egymásra futottak, magasítva a víz szintjét. Ugyanakkor a magas dunai árhullámok a Dráva, a Száva és a Tisza telt medrével, magas vízállásával találkoztak, ami tovább lassította a nagy tömegű víz lefolyását. Kedvezőtlen volt az is, hogy június első harmadánál az osztrák és a bajor vízgyűjtőn kiterjedt esőzések és északnyugati szomszédunknál a zuhogó eső olyan helyzetet teremtett, hogy a Dunába ömlő mellékfolyók minden eddigit meghaladó vízmennyiséget szállítottak. Ezek a körülmények együttesen rendkívüli magasságú és hosszan tartó árvizet o- koztak a Duna magyarországi, fokozottan annak alsó szakaszán. A tavaszi hóolvadásből származó első dunai árhullám 1965. március 29-én érte az ország határát. Ekkor még senki sem gondolt arra, hogy négy hónapon keresztül tart majd az árvíz elleni küzdelem. Április közepén apadt, de ezt követően a vízállás ismét emelkedni kezdett. A Duna felső vízgyűjtőjén kialakult esőfrontok és a most már bekövetkező gyors olvadás hatására újabb három egymást követő és mind nagyobb árhullám indult el a Dunán. A veszélyes helyzet június elején fordult válságosra. A négy nap alatt osztrák és bajor területen lehullott több mint 120 mm eső az előzőekre rátorlódó legmagasabb - hetedik - árhullámot indította el. Amikor pedig a Vág á- radása június 14-én 20 százalékkal tovább növelte a Duna egyébként is rendkívül nagy vízhozamát, megindult az árvíz elleni küzdelem legválságosabb, de egyben a nagy múltú magyar árvízvédekezés történetének kimagasló ütközete. A védelem központi irányítását végző Kormánybizottság a veszélyt felismerve, már május elején országos méretű mozgósítást rendelt el. Ahogy nőtt, fokozódott a veszély, úgy fordult az ország figyelme az áradó Duna felé. Megmozdult az ország. Május végén 5-6000, június 8.- án már 9000, a válságos fordulatot jelentő hetedik árhullám elindulásától, június 12.-től pedig már 30-40 ezer ember, 12 ezer katona, 21 ezer vízügyi dolgozó és a veszélyeztetett települések sok ezernyi lakója vonult fel nap, nap után a gátakra. Gépek százai, 40 ezer tonnányi kő, 4,2 millió homokzsák, 27 000 acélszádfal-lemez erősítette a teljesen átázott töltéseket. Éjjel-nappal megszakítás nélkül folyt az emberfeletti küzdelem. Napi 12-16 órát, sokszor még annál is többet voltak talpon a védekezők. Sok helyütt az átázott töltéseket már csak a mögéjük rakott homokzsákok és kőtömegek tartották Baján, az Alsódunavölgyi VÍZIG 1965. március 31.-én rendelte el az árvízvédekezés első fokozatát. Itt az árhullám június 20-án, 976 cm-rel tetőzött. A védekezés pedig - a nagyon lassan apadó vízszint miatt — július 25.-én szűnt meg. A védelmi rendszer kiépítettsége, biztonsága egyenetlen volt. Voltak szakaszok - elsősorban ott, ahol az 1956- os jeges árvíz volt a mértékadó, ahol még 1-1,5m méter biztonság volt az árvízszint és a töltéskorona között (pl. Baja felett) és voltak olyan helyek, ahol csak nyúlgát tartotta a vizet (pl. Homorúd magasságában). Most azonban a védvonalat a rendkívül magas vízállás mellett eddig még soha nem tapasztalt tartósságú víz támadta. A töltések 102 napig voltak a víznyomásnak kitéve, melynek hatására a Baja és az országhatár közötti 48 km-es szakasznak majdnem a fele átázott, és a mentett oldalon egyre több, összesen 190 buzgár jelentkezett. A vízállás mintegy 5 km hosszban a koronával színeit, amiért nyúlgát építése vált szükségessé. Elsősorban Újmohács és az országhatár között volt nagyon súlyos a helyzet. Különösen nehéz volt a védekezés azokon a szakaszokon, ahol a töltés mentett oldali lába mellett közvetlenül erdő húzódott, ott még az árvízi jelenségek észlelése is nehézségekbe ütközött. Sokszor egy-egy fa törzse mellett tört fel a buzgár, aminek elfogása nehéz feladatot jelentett. Az árvízvédekezés egyik legkiemelkedőbb művelete a töltésszakadás veszélyével fenyegető ún. „óriás buzgár” elleni küzdelem volt. Bajától délre, Nagybaracska és Újmohács között a töltés 23,2 km szelvényénél jelentkező koncentrált vízfeltörést csak megfeszített munkával, 90 ezer homokzsák, 30 tonna terméskő és 400 pátria-lemez beépítésével, és egyidejű víz felőli szádfalazással, fóliaterítéssel sikerült hatástalanítani. Valóságos várat kellett építeni az ellennyomó medencében egyre emelkedő víz kivédésére - melynek szintje megközelítette a külső víz magasságát. Hasonló méretű munkákra a bajai védvonal más szakaszán is sor került. Komoly feladatot jelentett a védekezés a tőzeges vízáteresztő altalajon épült DVCS töltésein. A bajai Vízügyi Igazgatóság területén összesen 52 helyen, 3 és fél km hosszban épült szádfal. A bajai Duna- szakasz védelmében mintegy ötezer katona, hatszázötven közerő, ötszáz vízügyi szakember, 522 gépjármű és 123 úszójármű vett részt. A védekezők elszállásolása Baján a
