Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Langó Zsuzsanna - Balázs Zoltán: A Csepel-sziget és a Csepeli-síkság tavainak története
10 A Csepel-sziget és a Csepeli-síkság tavainak története Langó Zsuzsanna - Balázs Zoltán 1141. Budapest, Szomolány köz 12. e-mail: zsuzsannalango@gmail.com Kivonat: A térség mesterséges és természetes tavainak történetét kutattuk. A bányatavak megváltoztatják a természetes élőhelyeket, potenciális veszélyforrást jelentenek az itt élő növény és állatvilágra, ugyanakkor új élőhelyet teremtenek szélesebb ökológiai toleranciával bíró fajok számára. A törékeny egyensúly fenntartása a jövő feladata. A Csepel-sziget legdélibb csücskén található Kengyeles természetvédelmi terület, sziget a szigeten. Hajdan nyílt vízfelülettel is rendelkező Nádastó vagy más néven Kengyeles-tó vette körül, ami mára áthatolhatatlan „nádtengerré” vált. A történelem során ez a védett kis sziget mentette meg az itt élőket a hódítók pusztításától. Kulcsszavak: Csepel-sziget, Makád, Kengyeles, kavicsbányászat, Délegyházi tavak A Csepel-szigetet a Duna mederváltozása hozta létre a földtörténeti negyedkorban. A folyó óriási tömegű hordalékot rakott le itt, amikor fokozatosan nyugat felé tolódott, és a jégkorszakban (Würm) elfoglalta mai helyét. A hordalék nagy része több méter magas kavicsból és homokrétegből tevődött össze, amelyre iszap rétegek rakódtak. A mai kor emberei a kavicsot és a homokot felhasználva bányatavakat alakítottak ki a sziget északi részén és a Csepeli-síkság területén. A legnagyobb tórendszer a Délegyházi tavakat foglalja magába. Az itt kitermelt kavicsból épült fel Dunaújváros. A szigeten azonban természetes tavak és mocsarak is voltak, melyeket holtágak tápláltak. Ennek tipikus példáját képviseli a természetvédelem alatt álló rnakádi Kengyeles, a sziget legdélibb részén. A holtágak szabályozása következtében a tó „eltűnt”, helyét nádas foglalja el, és a rajta átvezető Kengyeles-csatoma. Nyomába eredünk a Délegyházi tavak kialakulásának és a rnakádi Kengyeles - tó történetének. A Csepel-sziget kialakulása és története A Csepel-sziget területe 247 km2, 47 km hosszú, 3-10 km széles. 100 000-150 000 évvel ezelőtt az Alföld süllyedése miatt a folyó nagy mennyiségű hordalékot szállított a peremhegységekből, amelyet a medence területén terített szét, kialakítva a dunai szigeteket, köztük is az e- gyik legnagyobbat, a csepelit. A Duna medre fokozatosan nyugati irányba tolódott. A mederváltozások a szigeten jól nyomon követhetők a miocén-pannon korabeli a- gyag- és mészkőréteg felett 8-14 m vastagon elhelyezkedő homok- és kavicstakarón (Miskei 2003). Az újabb kutatások szerint a pleisztocén kavicsréteg vastagsága a 25 m-t is elérheti (Bodnár 2003). A Csepel-sziget fejlődése során több kisebb szigetből alakult ki. A szigetek közötti holtágak feltöltődtek, de nyomvonalaik ma is felismerhetők. Felszíne északról délre haladva fokozatosan süllyed, míg Szigetszentmiklóson 102 m, addig Makádon 99 m a tengerszint feletti magasság. A sziget nagy része sekély ártér volt, lápokkal, mocsarakkal, amelyet a Duna iszapja fokozatosan feltöltött. A szigetet a honfoglaló magyarok vették birtokukba mielőtt a Dunántúl meghódítására indultak. Később ide tértek vissza és Árpád fejedelmi szállásterületté tette. Dús füvű legelőin lovakat tartották. Árpád vezér főlo- vászmesterét, egy kun származású embert hívták Sepel- nek, az ő nevéből származik a sziget neve Anonymus leírása szerint. A nyelvészek nem fogadják el az Anonymus féle magyarázatot, Benkő Loránd szerint a szó tájnyelvi eredetű, fiatal erdőt vagy tölgyfát jelent. A XIII. században Nyulak szigetének hívták, de nevezték Ur szigetnek is a XVI. században. A XIV. században már kilenc falu is volt a szigeten. Ráckevéról Ráczkevii szigetnek is ismerték. A török hódoltság idején török neve Kövin sziget. A XVIII. században Szent-Endre sziget. Évszázadokon át a mindenkori királynék nászajándéka volt. Királyok vadászkastélyai, királynék nyári palotái épültek itt. A nagy törökverő, Savoyai Jenő herceg 1697-ban lett a sziget birtokosa, és gyakran vadászott itt. Tiszteletére Eugeniana néven is nevezték. Savoyai Jenő halála után a sziget Habsburg családalapítványi uradalmi birtokká vált (Pápai 1890, Károly 1897). Mesterséges bányatavak kialakulása A Csepel-szigeten és környékén felhalmozódott nagy mennyiségű kavicsnak és homoknak a bányászata Délegyháza környékén az 1920-as évek elején indult meg. Az első bányát Klauber Vilmos nyitotta meg az Ős-Duna kavicsteraszán, közvetlenül a délegyházi állomás közelében (Tompa 1982). A visszamaradt gödrökbe beszivárgott a talajvíz, amely a csapadékvízzel együtt megtöltötte a mélyedéseket, kialakítva ezzel a mesterséges bányatavat. A Klauber bányató volt az I. tó, amelynek partján az 1966-69 közötti időszakban Gizella telep néven hétvégi házhelyeket osztottak ki. A tavak egy része ún. jóléti tavakként működik, azaz horgászatra, vízi sportokra, fürdőzésre használják. Érdekesség, hogy az I. tó partján rizs termelésbe is kezdtek, ami nem bizonyult sikeresnek, a vetésforgó hiánya miatt. 1949-ben a bányát államosították, és fokozatosan bővítették a kavics kitermelését, egyre több bányatavat kialakítva. Délegyháza központi részén, a Gizella tó mellett öt tó : a Kék-tó, a III-as, a IV- es az V-ös, VI-os kapcsolatban van egymással és 4 kínnál hosszabb tavat alkotnak. A térség kavicskészletei 20- 50 évig elegendőek. A 2000-es évek elejére 22 működő és 27 felhagyott kavicsbánya volt a térségben, 52 mesterséges tóval. Ez kb. 6 km2 tófelületet és több mint 50 millió m3 vizet jelent. Összehasonlításként: a Velencei tó vízfelülete 26 km2, a Balatoné 596 km2 (Bodnár 2003). A mesterséges tavak megjelenésével a táj képe jelentősen megváltozott. A mezőgazdasági terület eltűnt, ahol 1945-ig földbirtokos családok gazdálkodtak, többek között a Piróth-ok, Kristóffy-ak. A természetes pusztai vegetáció átalakult. Számos élőhely-típus eltűnt, vagy zsugorodott, pl. szikes mocsárrétek, szikigyepek, vakszikek, magassásos területek a Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában. A jellegzetes állatvilág fajgazdagsága is csökkent. Lapos területeken a túzok, ugartyúk, partfalakban a partifecske, gyurgyalag állománya lett kevesebb. A bányatavak nagyfokú párolgása a talajvíz jelentős csökkenését idézte elő. Nedves időszakban 250 mm/év, száraz időszakban 300 mm/év is lehet a többletpárolgás értéke. A természetesnél mélyebbre süllyedő talajvízszint esetén megszűnhet az oldott sók felszínre szállító- dása, csökken a felszíni sókoncentráció, így szárazgye-
