Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - NEKROLÓG - Péter Gábor (1922-2012)

81 mely tagszervezet megalakulásának döntő lökést adott, hogy Magyarország rendezhette meg 1997 augusztusában a Nemzetközi Molinológiai Társaság 9. szimpóziumát. Tágabb nemzetközi összefüggésrendszerbe helyezte a bajai kezdeményezéseket Rónay István az Európai Duna­Régió Stratégia és a civil szervezetek c. tanulmányában, kie­melten kezelve azt a kérdést, miként járulhatnak hozzá a ci­vil szervezetek a Duna-Régió Stratégia sikeréhez. Mindezek mellett megállapította, hogy Baja még nem igazán használta ki azokat az adottságait, melyekre alapozva jelentős mérték­ben fejlődhetne a helyi turizmus. Lehetőséget nyújthat min­derre, baja vonzáskörzetének sok nemzetisége, a Baja-Hajós borvidék, a Gemenc, a Duna mellékágrendszerei, a Vajda­sággal közös fejlesztési lehetőségek, a Baja-Bezdáni tápcsa­torna és annak holtág-rendszerei, stb. Gazdaságtörténeti szempontból izgalmas témát választott Kothencz Kelemen Történeti, néprajzi adalékok a Baja környéki hajómalmokról szólva. Számos levéltári forrást feltárva nem csupán a hajómalmok szerkezeti elemeinek változását követte nyomon, hanem arra is talált forrásokat, miként illeszkedett a hajómolnárok tevékenysége a kor gaz­dasági rendszerébe, milyen vagyoni viszonyok között mű­ködtek, avagy mi mennyibe került számukra. Táblázatban adta meg, hogy 1843-ban egy adott hajómalom építési és ü­zemeltetési költségei hogyan alakultak. Az már csak szomo­rú megjegyzés volt értekezése végén, hogy 1925-ben a bajai molnár ipartársulat feloszlott, azt követően néhány vízima­lom maradt, a II. világháború ezeket is elsodorta. Dr. Balla Ferenc és dr. Balla István A szerbiai Eszak­nvugat-Bácska dunai hajómalmairól szóltak a kötet követ­kező tanulmányukban. Adataikat nem csupán levéltári és i­rodalmi forrásokból merítették, hanem az egykori molnárok leszármazottaival készített gyűjtésük alapján is fontos té­nyeket sikerült rögzíteniük egy elmúlt világról. „A mai szerb-magyar országhatártól Apatinig terjedő Duna-szaka­szon a 19. század közepétől a 2. világháború végéig mintegy 40 hajómalom dolgozott. Ezeket a folyón általában olyan helyekre helyezték el, ahol a víz sodrása a legerősebb volt. A legtöbb malmot Bezdánnál és Apatinnál üzemeltették. " Az egykori viszonyok felderítésében fontos támpontot je­lentettek az egykori kéziratos térképek, amelyek pontosan jelölték, hol és mennyi hajómalom üzemelt a századok so­rán. A szerzők történeti feltáró munkája és annak szelleme szépen simul abba a délvidéki sorozatba, amelynek az el­múlt század utolsó harmadában Kalapis Zoltán volt egyik meghatározó egyénisége. Ahhoz, hogy átfogóbb történeti munkák is születhesse­nek, nagy szükség van az adatok pontos feltárására, összeg­zésére. Ebben nyújt segítséget Fábián Borbála gyűjtése A bajai hajómalmok adattára a 19. század végén címmel. E­lőször is tisztázza, bár a Duna mindkét oldalán hosszan el­nyúló bajaszentistváni szakaszon voltak a malmok, mégis „bajai" malmokról beszélhetünk, mivel tulajdonosaik több­sége bajai polgár volt. Az 1880-as évek végén 60 hajóma­lom kerekei őröltek, molnárok, malomtulajdonosok össze­sen 92-en éltek a városban. A szerző tanulmánya végén az adattár alapján a bajai alsó- és felső malomrév 65 malmára vonatkozóan adja meg táblázatba foglalva a következő, 1888-ból származó adatokat: a tulajdonos neve, részesedé­se, a malomhely leírása, a váltóhely, a reális jog és a hely megszerzésének éve és a változások. Egészen más oldalról közelíti meg a közös témát Sebők Tibor a Dunai hajómalmok makettjeiről értekezve. Magá­nak a makett szónak értelmezését tisztázva a szerző néhány szépen sikerült makett bemutatásával felhívja a figyelmet a­zok közművelődési hasznosíthatóságára, gyűjtésének fon­tosságára. Hiszen nem egy molnár kedvtelésből elkészítette saját malmának kicsinyített mását, de az egykori céhes vi­lágban egy-egy hajóács-, vagy molnárlegény is mestermun­kaként általa összerakott hajómalommal tehette le vizsgáját, amely makettnek később mestere az oktatásban vehette hasznát. A kötet első tanulmányának szerzője, dr. Faludi Gábor zárja az értekezések sorát Hajómalom Egyesület Baján cí­mű összefoglalásával, amely, módosított változata a Bácsor­szág (Vajdasági honismereti szemle Szabadka) 2012/2 (62) számában megjelent írásának. Rögzíti az Egyesület megala­kulásának, működésének történetét. A 2007. évi megalaku­lással lehetővé vált, hogy a városi önkormányzattal kötött megállapodás alapján az Egyesület egy halászati mini skan­zent hozzon létre. Az ezzel kapcsolatos programok mellett további fontos lépés volt az Egyesület életében az IPA „Határon Átnyúló Együttműködés Program"- ban való köz­reműködése Gombos (Bogojevo) településsel közösen. Ez utóbbi pályázat eredménye volt az a négy rendezvény is, a­melyen a kötet szerzői előadásaikat megtarthatták. Nekrológ Péter Gábor Csíkcsicsó, 1922. VI. 4.- Budapest, 2012. XII. 05. Oki. mérnök. 1948-ban a Fővárosi Csatornázási Művek mérnöke, 1949-től az ÁMTI, ill. a MÉLYÉPTERV tervező­je, szakosztály-, osztályvezetője, szakági főmérnöke, válla­lati szakértője 1982. évi nyugdíjba meneteléig. Fő munkate­rületei: városok, települések, ipari üzemek vízművei, vízel­látási rendszerei, víztisztító-művek, tározók víztávvezeté­kek, üzemi vízgazdálkodás vízforgató-rendszerek, többszöri felhasználás, vízgazdálkodási és víztakarékossági mutatók stb. Számos külföldi exporttervezés résztvevője, irányítója (Indonézia, Libanon, Marokkó). Szakmai publikációinak száma mintegy 20, és 3 műszaki könyv társszerzője. Részt vett a műegyetemi mérnökképzésben, mint konzu­lens. Nyugdíjasként, mint szakértő tevékenykedett. A Ma­gyar Hidrológiai Társaság Vízellátási Szakosztályának 20 éven át volt vezetőségi tagja. Több társasági bizottságnak (Vitális S. nívódíj, Kitüntetések bizottsága) tagjává válasz­tották. Munkáját 1982-ben a MHT elnöksége Pro Aqua é­remmel ismerte el. Visszaemlékezéseit (Hargitától a nagy­világba - Egy székely mérnök emlékezései címmel) 2004­ben a Pro Aqua Alapítvány adta ki. Szakmai életrajza részletesebben megtalálható a Balázs György­Borosnyói Adorján-Tóth Ernő: Műegyetemen végzett építőmérnökök és munkásságuk 1943-1951. Bp., Műegyetemi Kiadó, (2007).

Next

/
Oldalképek
Tartalom