Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Scheuer Gyula - Koltai Gabriella - Kele Sándor: A Nyugat-Mecsek-i karsztos hévízek és karsztforrások makro- és mikroelem adottságainak előzetes vizsgálata

SCHEUER GY. - K.OLTAI G. - KELE S.: A Nyugat-Mecsek-i karsztos hévizek . 37 mos vizek nyomelem tartományába sorolható. Összehasonlításként megemlítjük, hogy a budapesti hévízkarsztnál kimutatott legnagyobb stroncium érték 3624 (rg/1 volt, amit a csepeli hévízkútban észleltek, a sikondai hévíz stroncium tartalma (8575 jig/1) pedig több mint kétszerese ennek a mennyiségnek. Vizsgálva a stroncium mennyiségi adottságait megállapítható, hogy a karsztforrásokban is ez a nyomelem az uralkodó, mert a vizsgált vizekben változó mennyiségben, de domináns elemként van jelen. Ezért a karsztvizek is a stronciumos nyomelemtartományba sorolhatók. Vizsgálva a hat víz stroncium tartalmát, a minimális értéket 265 fxg/l-t a Melegmányi-forrásban mutatták ki, míg a maximumot (8575 jig/l-t) a sikondai hévízben. A hévíz stroncium tartalma így kb. 32 szeresen haladja meg a minimumot. A karsztforrások közül a legnagyobb stroncium mennyiséget Tettyénél mutatták ki 969 fig/1 értékben. Ez a mennyiség már csak kb. 8,5-szeres. Megállapítható tehát, hogy a karsztforrások stroncium tartalmának ingadozása jelentős, amiből az a következtetés vonható le, hogy a vizsgált rendszerekhez kapcsolódóan a megújuló víz-körforgalmakon belül a stroncium feldúsulásának általánosságban kedvezőek a feltételei, de jelentős ingadozások is tapasztalhatók. Stroncium feldúsulási szempontból a karsztforrások esetében a Tettye-i rendszer vízkörforgalmában a legkedvezőbbek ezen elem gazdagodásának feltételei, míg a Melegmányi-forráshoz kapcsolódó áramlási pályák menti stroncium felvételnek a feltételei sokkal kedvezőtlenebbek. b) Fluor. A halogén nyomelemek közül jelentős feldúsulását mutatták ki a karsztos hévízben 4000 ng/l-el. Mennyisége kb. fele a stronciuménak Ez az elem a második a domináns elemek sorában, így megállapítható, hogy a hévíz rendszerben a fluor feldúsulásának feltételei is kedvezőek a stronciummal együtt. Ez tapasztalható a karsztos források esetében is, mert a karsztvízben is a fluor a második olyan nyomelem, amely mennyiségileg a stroncium után következik (S. táblázat). A karsztvízben a fluornak a megadott mennyiségét egységesen 100 ng/l-ben határozták meg (MAFI). A hévíz és karsztvizek fluor tartalma között negyvenszeres a feldúsulási arány. Ezt bizonyítja a stroncium és a fluor közötti 8575/4000 (ig/1 2,14 arány. A karsztvizeknél a Tettye esetében ez a stroncium/fluor arány 9,69, azaz a Tettye karsztrendszerében több mint kilencszer kedvezőbbek a stroncium növekedés feltételei, mind a fluornak. A Melegmányi-forrásnál ahol a stroncium mennyisége sokkal kisebb, a stroncium/fluor arány már csak 2,6, vagyis a Melegmányi-forráshoz kapcsolódó vízkörforgalomban a stroncium növekedése már nem olyan kedvező, mint a Tettyénél. A domináns vezető nyomelemek összehasonlító vizsgálata alapján megállapítható, hogy a mélykarsztos hévízrendszerben két domináns nyomelem, a stroncium és a fluor sorolható 1000 jig/l-t meghaladó feldúsulással. A hévízzel megegyezően a karsztforrások esetében is csak ez a két elem tartozik a domináns vezető nyomelemek sorába. 4.2.2. A kísérő vezető nyomelemek összehasonlító vizsgálata A karsztos hévízben a kísérő nyomelemek közé soroltuk a 10 jig/l feletti mennyiségben kimutatott elemeket. Ezek a következők: bór, lítium, alumínium, arzén, rubidium, bárium, cézium, bróm és a jód. E nyomelemekkel kapcsolatos hévíz-karsztvíz, valamint a karsztforrások közötti öszszehasonlítást a következőkben ismertetjük: A) Bór. A hévízben ez a nyomelem 212 (ig/1 mennyiséggel fordul elő, így a kísérő vezető nyomelemek közül a bór dúsulása a legnagyobb, de mennyisége lényegesen kisebb, mind a domináns nyomelemeké. Ebből megállapítható, hogy a hévízrendszerben a bór mennyiségi növekedésének feltételei korlátozottak. Miután az eddig vizsgált karsztos hévizekben domináns nyomelemként fordul elő, ezért megállapítható, hogy a sikondai hévíz nyomelemekre vonatkozó egyedi típusjellemzője az alacsony bór tartalom. A bór a stronciumhoz viszonyítva kb. 40-szer kisebb mennyiségben dúsul fel a rendszerben. A fluor-bór összehasonlításban ez az arány 19 szeres a fluor javára. Ezek az értékek is jól szemléltetik a bór alárendelt mennyiségi adottságait a domináns elemekhez viszonyítva. A karsztforrásokban is kicsi a bór mennyisége. A minimumot 7,28 jrg/1 -el a Kánya-forrásban mérték, a maximumot pedig a Vízfőnél 16,6 jig/l-el. így a bór mennyiségi ingadozása a karsztforrásokban kb. 2,2 szeres. Ha összehasonlítjuk a stroncium és a bór mennyiségi adottságait, akkor a következő eredményeket kapjuk: A Tettyénél jelentkezik a legnagyobb különbség, mert e forrásban a stroncium kb. nyolcvanszor több mint a bór. de ez az arány a Vízfőnél is még 24-szeres. Ezek a mennyiségi különbségek is jelzik, hogy a karszt-rendszerekben (a mélykarszttal megegyezően) lényegesen kedvezőbbek a stroncium feldúsulás feltételei, mind a bóré. B) Lítium. A hévízben 179 jig/l mennyiségben fordul elő, a karsztforrásokban viszont jelentősen csökkent értékben mutatták ki. A maximum 5,54 jig/l-el a Melegmányi-forrásban jelentkezett, míg a minimumot 1,63 ng/l-el a Kánya-forrásban tapasztalták. A vizsgált öt karsztforrás lítium átlagértéke 3,14 fig/1, amely 55-ször kisebb, mint amit a hévízben mutattak ki. A kísérő nyomelemek közül ez a nyomelem kis értékben fordul elő a karsztvizekben, tehát a lítium feldúsulásának feltételei a hévízrendszerben sokkal kedvezőbbek. A lítium a domináns (stroncium-fluor) menynyiségeihez viszonyítva jelentősen csökkent mennyiségben került az oldatba. C) Alumínium. Ez a nyomelem a karsztos hévízben kis mennyiségben jelentkezett, viszont a karsztforrásokban ehhez képest szélső ingadozások mellett (96,9 jxg/1) jelentős gazdagodása tapasztalható. A legnagyobb feldúsulását Vízfőnél mutatták ki 96,9 jig/l-el, míg a többi karsztforrásnál az alumíniumnál sokkal kisebb értéket tapasztalták. A négy forrásnál az alumínium átlagértéke 5,69 jig/1, amely kb. 3szoros a hévízhez viszonyítva, míg az orfűi Vízfőnél ez eléri a kb. 48-szerest, mert annél kiugró alumínium mennyiséget mutattak ki. Ebből megállapítható, hogy a hévízrendszer vizében az alumínium feldúsulásának feltételei kedvezőtlenebbek, mint a karsztforrásoknál. Az alumínium mennyiségi növekedése pl. a Vízfő áramlási pályái mentén különösen kedvező. Megállapítható továbbá, hogy a hévízrendszernél az alumínium nem vezető nyomelem, míg a karsztforrásoknál igen, így az utóbbi egyik típusjellemzőjének tekinthető. D) Arzén. A sikondai hévízben a kísérő vezető nyomelemek sorába tartozik (27,2 jig/1) feldúsulása alapján, míg a karsztforrásokban viszont nem éri el az 1,0 fig/l-t sem. Megjegyezzük, hogy a hévízben kimutatott mennyiség a budapesti hévizekhez viszonyítva relatíve jelentősnek mondható, mert csak a Gellért ősforrásban volt 21,0 fig/l, míg a többi 28 vizsgált víznél sokkal kisebb volt az arzén. E) Rubidium. A hévízben a rubídiumot 69,5 jig/1 menynyiségben mutatták ki a vizsgálatok, a karsztforrásokban viszont a mennyisége kicsi (0,4-1,5 között ingadozik). így a