Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Péch József: 1848–49-i szabadságharci élményeim (Közli: Dunka Sándor)

DUN KA S.: Péch József emlékei 21 szó szerint ragaszkodva az általa elmondott szöveghez. Úgy érzem, hogy így előadása plasztikusabb és közvetlenebb is lesz. Azokat a helységneveket, melyek a Péch József által elmondott előadásban szerepelnek, s háborús útja során érintett, félkövér betűkkel jelöltük. (A szerkesztő). Dunántúli 1848-i küzdelmek 1848 111. 15-én, a régi tudományegyetemek kis bejárója előtt szavalta el Petőfi a „Talpra magyar"-t. Onnan mentek el aztán az egyetemi hallgatókkal a 12 pontot kinyomatni Landerer nyomdájába, mely a mostani Kossuth Lajos, akkori Hatvani és a Szép utca sarkán levő házban, annak földszinti saroküzletében volt. A polgárság az egyetemi fiatalsággal együtt őijáratokat rendezett a közbiztonság fenntartására. Én a Józsefvárosban voltam a városházában, a soroksári útcában. Kovás puskával meg mindenféle szedett-vedett fegyverrel voltunk felfegyverkezve. Soha semmiféle kihágásra nem akadtunk. Ilyen tudomásunkra sem jutott. Az emelkedett hangulat mintha kiölte volna az emberekből a nemtelen tulajdonságokat. A diákokat a mai egyetemi könyvtár helyén Perczeit tanár tanította exercirozni. Ott volt köztük Csuzy is. Az ő javaslatára a mérnökök - csapatjuk (tüzérek-) számára drapp színű nadrágot, piros zsinórt és barna színű kabátot választottak egyenruhának. E külön mérnök-csapat azonban a dolgok későbbi fejlődései miatt nem alakult meg. A mérnökök legnagyobb része a honvédségi tüzérségi csapatokhoz lépett be. Én rövid látásom miatt nem mertem azoknál jelentkezni. Túlságos szerénységemből is, és mert magasabb fogalmat alkottam magamnak a tüzérségről, mint amilyennek megfelelni magamat képesnek éreztem. Kusir hulai születésű fiú, aki igen jó matematikus volt, szintén a honvédségi tüzér csapatba állt be. Nekem tanulótársam volt. Izgalmak és izgatások bőven voltak. így Petőfi Kossuthról a múzeum párkányáról azt mondta: „Még a kutyámat sem bíznám rá." Az osztrák katonatisztek német nyelve miatt ajánlotta Mészárost. A vak Wesselényi Miklós ugyanakkor mondta, hogy „bizalommal kell lenni a kormány iránt, mert a viszály megdönti az országot." Lamberg borzasztó esete 1848. IX. 28-án történt. A „Mácius 15-ike" című lap volt akkor a legolvasottabb. Minden minisztert gúnyolt. így Klauzált Mária Dolorozának nevezte. Csak Kossuthot nem bántotta sohasem. A nagy események hatása alatt a „külön 12 pontok" igen felszaporodtak. Jóformán minden testület szerkesztett ilyest, bajaikat orvosolandó. így a József ipartanoda is - minek növendékei közé taroztam akkor én is - növendékei is szerkesztettek egy 12 pontot, melyben többek közt az igazgatót állásából felmenteni kérték. Az e célból kiküldött bizottságnak az elnöke én voltam. A bizottság megállapodását közölték előbb a tanárokkal egy tanári conferentia alkalmával. Ez alkalommal én voltam az ifjúság szónoka. Szereplésemről egyik zsidó tanárunk igen hízelgően nyilatkozott. A 12 pontot aztán Eötvös miniszter elé vitte a fiatalság. Ki azonban bennünket igen hidegen fogadott. Az összes ipartanodai hallgatóság kívánatai: 1. A pesti József ipartanodának minél előbbi műegyetemmé (politechnikummá) átalakítása. 2. Az intézetnek mindenképpen megfelelő épület. 3. Egy műegyetemhez illő, minél előbbi tökéletes felszerelés. 4. Az összes műegyetem igényeinek megfelelő könyvtár, és ennek tanulók által használhatása. 5. A bécsi politechnikumtól, valamint egyéb intézetektől tökéletes függetlenség. 6. Minden rendes tanár tartozzék vagy már létező, vagy általa szerkesztendő magyar tankönyv szerint előadni. 7. A szükségekhez képest tanársegédeknek minél előbbi kinevezése. 8. Francia, angol nyelv rögtöni díjmentes hallgatása és az angol nyelv minél előbbi tanítása. 9. Szabad tanítás és tanulás. 10. Az intézet hallgatóságának a tanári ülésekben képviselete. 11. Magán és rendes hallgatók tetszés szerinti éveiknek, vagy a tanfolyam végével nyilván megvizsgálása. 12. Az igazgatói tanári ülésekre kívánjuk átruháztatni az igazgatást közbizalmi tanár elnöklete alatt. Pest, april 9. 1848. Az összes ipartanodai hallgatóság határozatából: Makai Vince jegyző. Ott voltam 1848 VII. 11-én azon az országgyűlésen, melyen Kossuth indítványára 200.000 katonát megszavaztak, s melyen Kossuth mondta: „Porba borulok a nemzet nagysága előtt." Az általános lelkesedés mindenkit egyszerre fegyver alá hívott. Olyan volt a hangulat, hogy akárhányan dühükben sírva fakadtak, ha valamilyen okból nem voltak a katonák közé felvehetők. Bella nővérem szerint belépésemet a katonasághoz az utolsó pillanatig titkolták édesanyám előtt. Míg egyszer aztán egyenruhában kerültem haza, s kipattant a titok. Én a Károly kaszárnyában jelentkeztem a katonasághoz. Akkor ott nem is vizitálták a jelentkezőket. Később azonban annyi volt a jelentkező, hogy vizitálták és mustrálták őket. Akkortájban különös feltűnést és örömöt okozott, hogy az Este ezred egy századja a századossal együtt egyszerűen a honvédséghez csatlakozott. Gracza a Thurszky ezredről írja ezt. Gracza szerint a Hunyady (Péch Béla - nem tudni miért - a Hunyadi zászlóalj nevét következetesen „Hunyadynak írta. Ezért maradtunk mi is ennél az írásmódnál. A szerk.) zászlóalj Szalay vezérlete alatt, a Zrínyiek pedig Perczel alatt alakultak. A Dunántúli nemzetőrség Ivánka László, a Csepel szigeti pedig Görgey vezérlete alatt szerveződött. Nem emlékszem arra, hogy a Cecoopiarik Károly kaszárnyai patáliájánál jelen lettem volna. Én a Hunyady zászlóaljba jutottam gróf Hunyady századába. A budai fiatalság a Zrinyi zászlóaljba került. Én közlegénynek álltam be. A Hunyady zászlóalj egyenruhája: Csákó, fehér bádogból készült magyar koronás címerrel és nemzetiszínű rózsával. Szürke kabát vörös zsinórral és fehér gombokkal. Kék magyar szük nadrág vörös zsinórral és bakancs. Ozora - Letenye Úgy emlékszem, talán Ercsinél pihentünk, Földváron meg éjszakáztunk. Ekkor már a horvátok közel voltak. Híre járt, hogy Fokoniznál, Gracza szerint Tácznál ütközet volt, hol Görgey huszáijai bravúroztak Ez okból Görgey először tűnt ki. T.i. kevés számban egy nagy csapat horvát huszárnak neki mentek és megszalajtották azokat. Arra nem emlékszem, hogy hajóval-e vagy gyalog mentünk tovább? Úgy tudom, hogy eredetileg a ráczok ellen küldtek bennünket. Le is érkeztünk egész Bajáig. Ott két elfogott rácz vezért láttam a börtönben. Baján a honvédek a piacon volt bádogosoktól az összes főzőedényt megvásárolták főzőedénynek.