Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Faludi Gábor: A Duna és Baja

33 A Duna és Baja Faludi Gábor 6500. Baja, Batthyány u. 7. Kivonat: A Duna általános jellemzése. Baja a Duna teljes hosszának csaknem felezőjében lévő, a nagy folyam által determinált határ közeli kisváros. A Baja környéki Duna és a város kapcsolatának néhány sajátossága. A Ferenc-csatorna és Türr István. A város és környékének vízi jellege. Kulcsszavak: Duna, Ferenc-csatorna, halászat, vízimalmok, Gemenc. Ennek a külön-külön is hatalmas, együtt pedig gyakorlatilag kimeríthetetlen tárgykörnek csak töredékét lehet felvillantani egy rövid dolgozat keretében. Ez az írás nem foglalkozik például a Baja környéki Duna-szakasz szabályozás-történetével, vagy a Duna és Baja történetében mély nyomokat hagyó, gyors és pusztító 1956. évi kora tavaszi jeges árral. Azért viszont, hogy a tágabb érdeklődésű olvasó igényét - legalább is részben - kielégítsük, informálódását segítsük, messze túllépve ennek az összeállításnak a kereteit, a témához kapcsolódó néhány szakmunka és a szerző fél évszázados kutatása-gyűjtése alapján az utóbbi évtizedekben megjelent feldolgozások jegyzékét, továbbá az adatközlők-konzulensek neveit is közöljük. A dolgozat számol azzal is, hogy a térképek - képek több esetben lehetővé teszik a szöveges magyarázat, értelmezés mellőzését. 1. A Duna A medrét, folyási sebességét, vízszintjét, szélességét állandóan változtató-vándorló, 2850 km hosszú Duna (magyarországi szakasza 417km) - amelynek Baja térsége csaknem a felezőjében van - hosszúságát tekintve Európa második, a világon 21., mégis egyedülálló abban, hogy útja során sok nép, nemzet, nyelv, vallás, kultúra összekötője. Neve az érintett népek nyelvében csekély módosulással állandósult. Több mint nyolcszázezer km

2 terület vizét gyűjti, és továbbítja; a vízgyűjtőn 82 millió lakos él. A Duna-Majna-Rajna csatorna megnyitásával (1992) az Északi-tengert és a Fekete-tengert összekötő 3500 kilométeres víziút-rendszer keleti gerince. Folyásiránya, vízhozama kedvező. A se nem enyém, se nem tied nagy folyó jóban-rosszban összeköt akkor is, ha minden más elválasztani igyekszik. A Duna melletti ember mindenütt egységes abban, hogy szereti a vizet, figyeli állandó mozgását, csodálja harmóniáját, tiszteli erejét, s időszakonként szorongással ugyan, de barátságban volt és van a folyam adta éltetőromboló állapottal. Az alig tengerszint feletti, alacsony, jórészt kiszolgáltatott Kárpát-medencében meghatározó szerepe volt a folyó- és állóvizeknek. Dunaföldvár környékén a nagy folyam - alföldi területre érvén - mederesésében jelentősen csökken, a főágról lefííződő kanyarulatok szövevénye jellemzi. Ezek a természetföldrajzi viszonyokat úgy alakították, hogy emberi letelepedésre megélhetésre, fennmaradásra alkalmasak voltak (hal, vad, energia-víz, tüzelő, rejtekhely, élelem, gyümölcs, gyógynövény, állattartás...). A korai térképeken Dunaföldvár alatt több száz kilométer hosszban ahol a főmeder kacskaringóssá vált, a Dunához közvetlenül - közvetetten kapcsolódó vonulat mocsaras, lápos, vízerekkel, fokokkal időszakos vagy állandó vízfolyásokkal teletűzdelt területként jelenik meg. A kanyargás és zátonyosodás miatt kedvezőtlenek voltak a lefolyási, jéglevonulási és hajózási feltételek. A gyérszámú lakosság és a szárazföldi állatvilág sokat szenvedett az árvizektől, a környezet hordozta betegségektől (malária, hideglelés), de a szúnyogok, bögölyök és kullancsok millióitól is. A Duna mellett természet-ember, ember-természet együttléte századokon át magától értetődő volt. Az ember együtt élt a vízzel, tapasztalati alapon alkalmazkodott, beavatkozott. 2. A Baja környéki Duna-szakasz és a város néhány jellemzője Baja a Duna magyarországi bal parti déli szakaszának legjelentősebb ősi települése. Léte-története elválaszthatatlan a folyamtól. A Dunának ez a Földvár alatti szakasza sajátosan érzi a több ezer négyzetkilométer vízgyűjtőn bekövetkezett változásokat. Megbomlik a hordalékjárás: itt a fenék már nem kavics, hanem homok. Gyakoribb a mederelfajulás, hevesebbek és szokatlanabb időben jelentkeznek az egymást utolérő, egymást magasító árhullámok. A mederesés 5 cm/ km-re csökken, a folyam sebessége 0,6-1,0 m/s. Baja térségében a szabályozási szélessége 400 méter, a hajózási szélessége minimum 180 méter. Magas vízállás idején, árvízkor a szélessége több kilométer. A víz szintjének ingadozása közel tíz méter. A bajai vízmércén a legmagasabb vízállás 1037 cm volt (1956. március 13, jeges árvíz). A legmagasabb nyári árvíz 976 cm (1965. június 19). Az eddig mért legalacsonyabb vízállás (2003. augusztus 31) 51 cm. Baja egykor a gazdaggá lett Bácska északi részének központja volt: fontos útvonalak találkozótere, dunai átkelőhely (1463-ban Mátyás király is itt kelt át a Dunán), nagy hajóforgalom, kikötők, téli kikötő. Elénk, gyűjtő, raktározó, közvetítő kereskedelem. Országos vásárok, minden évben három, ahova még a pécsi és a pesti kereskedők is eljártak, nyüzsgő hetipiacok. Évente egymillió szekér fordult meg Baján (Bánlaky P.). 1696. december 24-én I. Lipót kamarai mezővárossá emelte. Széles skálájú fejlett, céhes szerveződésű kézműipar (1890-ben 3043 iparos és kereskedő élt a városban), az Alföld egyik legiparosodottabb városa volt. Vízimalmok, pénzintézetek, rangos oktatási, kulturális intézmé-