Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
2. szám - Nagy László: 257 éves a Mirhó-gát
74 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 2. SZ. ronaszélessége pedig 7-8 öl (13,3-15,1 m) volt. A gátépítés iratanyagából megtudjuk, hogy a helységekre rótt öl-hányad a „dica" (rovás), az országgyűlés által megajánlott adó alapján állapították meg, s személyre is lebontották, oly módon, hogy végül is 1 Ft adó után 1 szekeres vagy 2 gyalog-napszámot 5 kellett letölteni. Egy másik érdekesség, hogy az építéshez használt szerszámok sorában hiába keressük a híres kubikus talicskát, a föld szállítására kasokat, teknőket használtak, amelyeket szekérrel szállítottak az anyaggödörtől a beépítés helyéig. A hatalmas méretek miatt is a Mirhó-gát, mint műszaki létesítmény megfelelt a várakozásnak: csaknem 100 éven keresztül, egészen 1876-ig eredményesen védte az öblözetet a Tisza árvizeitől. Annak ellenére, hogy a gát 1787. évi megépítése óta „a Tisza áradásának sikerrel ellen állott, noha ezen hosszú idő alatt gazdátlanul állván semmiféle gondozásban nem részesült." 1876-ban azonban a növekvő árvízszintek miatt új helyzet állt elő. Időközben az 1846. évi nagy tiszai vízszabályozás kezdete után a Mirhó-gát és a Tisza közé kiépült a Szalók-taskonyi öblözet védőgátja, mely a Tiszával párhuzamosan haladt. A Mirhó-gát utolsó tönkremenetele A Közép-Tisza mentén a helyzet már 1876. tavaszának elején veszélyesnek látszott. Az érdekelt birtokosok az illetékes Heves megyei és a Jász-Kun kerületek hatóságához fordultak, hogy a veszély elhárítására, az árvíz kitörése elleni védekezésre, a veszélyeztetett községek közmunka-erejét rendeljék ki a gát védelmezésére. De egyrészt a hatóságoknak az ügy iránt mutatott csekély érdeklődése, másrészt az eljárást nehezítő helytelen közigazgatási beosztás, mely szerint Egerbe és Jászberénybe kellett fordulni az intézkedések megtételére, harmadrészt a nagykunsági községek azon felfogása, hogy a Szalók-taskonyi gát szakadása esetén őket a Mirhó-gát védi, lehetetlenné tették ez irányban bármily segítség kieszközlését. így egy viszonylag kis terület, a 2500 holdnyi ártér birtokosaira maradt a Szalók-taskonyi gát védelmezésének egész terhe, olyan időben, amikor a szomszéd községekből pénzért sem lehetett munkást kapni, mert ezen községek lakói saját beltelkek megvédésével voltak elfoglalva, s a községi elöljárók büntetés terhe alatt megtiltották a községből való távozást. (Közép-tiszai Armentesítő társulat történelmi leírása) 800 — m ^ > S m _ _ ,m /. ábra. Szolnoki vízállások az 1876 év elején 4 Meglepően széles koronát írnak, az úttöltések sem voltak ilyen szélesek abban az időben. A Mirhó-gátnak, mely jelenleg közútként funkcionál és nincs ilyen koronaszélessége. 5 Ha a gátépítésben résztvevő szekeres és gyalognapszám figyelembe vételével határozzuk meg a gátépítés költségét, az mintegy 42000 forintra adódik. Ez drága köbméterenkénti ár volt, ugyanis 50 évvel később is csak fele ennyiért építettek földmunkát. 1876. március 12-én a helyzet már komolyan veszélyessé vált, és nagy nehézséggel sikerült Tiszaörsről és Nagyivánról munkásokat szerezni. Az érdekeltség felszólítására a Közmunka és Közlekedési Miniszter kormánybiztosi minőségben Kiss Miklós Jász-Kun kerületi főkapitányt küldte ki, de ő sem volt képes a hatóságok útján a szükséges munkaerőt kiállítani. A felbomlott Hevesi Társulat Szalók-tiszabői szakaszán ekkor társulat nem működött, és az érdekeltségek, a kedvezőtlen közigazgatási viszonyok között, nem tudták az árvízvédelmet megszervezni. (Közép-tiszai Ármentesítő társulat történelmi leírása) Március 21-én a tokaji vízállás 781 centiméter volt, a szolnoki 721 (Taskonynál a vízállás vízmérce hiányában meg nem állapítható), a vízszint már megközelítette az alacsonyabb gátak koronaszintjét, illetve néhány helyen a magaspartok már átömléssel fenyegettek. Március 21-től 23-ig Taskonynál még 16 centimétert áradt a víz, s ezen vízmagasság mellett szakadt át a gát március 23-án az erdei fok 6 alatt, s ezzel gyakorlatilag egyidejűleg a ledencei parton. (Közép-tiszai Armentesítő társulat történelmi leírása) Szolnokon a vízszint március 25-ig emelkedett, ekkor kezdte éreztetni hatását a 23-i gátszakadás (1. ábra). Taskonyi 7 puszta „rendszeres" gátjain, az 1860 évi árvíz magasságát jóval meghaladó árvíz rombolása ellen, éjjelnappal megfeszített erővel dolgoztak. Március 16-tól már „tulajdon igáikkal és embereikkel az uradalmi tisztség is dolgozott", de a vízszint folytonos emelkedése a gát ellenállását, már március 18-án szombaton kétségessé tette. A taskonyi szolgabíró átírt a szomszéd Kunhegyes város polgármesteréhez, s tőle 40 igás és 50 gyalog embert kért segítségül, mert a taskonyi gát szakadásával Kunhegyes határa is részben víz alá került volna. „Nemes Kunhegyes városa - aki mellesleg legyen mondva 3000 iga és 8000 gyalog erővel bír - a kért segítséget egyszerűen megtagadta, mert őket a taskonyi gát elszakadásával is megmenti a Mirhó-gát. Igaz, hogy a jó Kunhegyesiek nem sokkal korábban a százéves Mirhó-gáton vízirányba tuszkolt lécen végigmérve, bizonyosakká lettek, hogy a félmértföld (~4 km) távolban fekvő taskonyi gátnál, a Mirhó-gát, éppen 4 sukkal 8 meg 7 hüvelykkel (ez utóbbi 18 cm-nek felel meg) magasabban fekszik. De a múlt éji vihar e 4000 öles (-7600 m-es) gátat is tetemesen megviselte, ki tudja, csak egy pár nap múlva mi következik be." (Nemzeti Hírlap 0323) A gróf Szapáry tulajdonához tartozó taskonyi védtöltés március 23-án szakadt el. A Nagykunsághoz tartozó községek ekkor, a gátszakadás után már nagy erővel állítottak ki munkásokat a Mirhó-gáthoz. Március 28-án Tiszafüredről a következőket írták: „...a taskonyi gáton áttört víz március 24-én Tiszaszalókot is ellepte. A közlekedés ott csónakkal történik, még néhány ház a Tisza parton áll ki a vízből. Abádnak is két útcája merő vízben van, csónakon és ladikon költözködnek ki, a felső és alsó rész még nem volt vízben. Mind a két helységben sok ház összedőlt. Sokan a gőzmalomban találtak menedéket. Mások csutkából, kákából rögtönöztek maguknak a magasan lévő helyeken hajlékot a két községen kívül." Az árvíz 24-én megtöltötte a Szalók-taskonyi öblözetet, a Nyakas-éren keresztül útját Tiszabő felé vette. Megkerülte az ekkor még fennálló gyendai védtöltést és a Gyenda-tiszabői mentesített térséget végpusztulással fenyegetvén a víz Tiszabő felé folyt. Tiszabő magaslaton helyezkedik el, e6 A Tisza bp. 139+500 tkm a jelenlegi szelvénynél. 7 Ma Pusztataskony 8 Hosszmérték. Sokkal nem lehetett a Mirhó-gát az árvízvédelmi gát felett, mert különben nem hágta volna meg. Ezek szerint a suk a hüvelyknél nagyobb, de a lábnál rövidebb hosszat jelenthetett.
