Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Konecsny Károly: A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Szamos alsó szakaszán

ÉP

NF.

CSNY K.: AQ kisvizek jellemzői a Szamos alsó szakaszán 9 A Szamos vízgyűjtője rendkívül változatos felszínű területekből épül fel, amelyeket hegyláncok öveznek, északkelet felől az Avas-Gutin-Cibles/Oa$-Gutin-Tible§ vulkanikus hegyláncok, északon a Radnai-havasok/ Munfii Rodnei kristályos-pala hegytömbje, kelet felől a Czohárd-/Suhard és Borgói-havasok/Muntii Bárgáului, délkeletről a Kelemen-havasok/Cálimani, míg nyugatról az Erdélyi-Szigethegység/Muntii Apuseni. Déli irányban van az Erdélyi Mezőséghez/Cámpia Transilvaniei tartozó dombsor, míg nyugat felől a Szamos-hátság/ Platforma Some§aná pereme, a Meszes-hegység/Mese§ és a Szilágysági dombvidék/Dealurile Sálájene, valamint a Bükk/Codru. A hegyvidék egy kisebb része 1 000 m-nél magasabb, a Radnai havasokban meghaladja a 2000 m-t (Ünőkő/Ineu - 2 280 m). A fennsíkok, dombvidékek és medencék képezik a Szamos vízgyűjtőjének több mint 2/3-át. A vízgyűjtő északnyugati része a Szamos síksághoz tartozik, amely szinte teljesen lapos, átlagosan 113130 m magasságú. A vízgyűjtőterületen a területhasználat legnagyobbrészt, mintegy 64%-ban mezőgazdasági jellegű, az erdőterületek aránya 28% (www .rowater so/ dasomes). A vízgyűjtő hossza 170 km, középszélessége 90 km, közepes magassága 536 m, átlagos esése 170 m/km, a vízhálózat-sűrűség középértéke 0,35 km/km

2. A romániai vízügyi ágazat által nyilvántartott 10 km

2-nél nagyobb vízgyüjtőjű vízfolyások száma 362 db., melyeknek összhossza 5263 km. A Szamos vízgyűjtőjének jelenlegi vízválasztói (726 km) között a vízlefolyást igen jól kifejlett vízhálózat biztosítja, amely néhány főgyűjtőre támaszkodik, olyanokra, amelyek a magas fekvésű, csapadékban gazdag területeken erednek: Nagy-Szamos/Some?ul Mare, Kis-Szamos/Some?ul Mic, Lápos/Lápu§. A vízgyűjtő földrajzi elhelyezkedése jelentősen befolyásolja az éghajlati, és a hidrológiai jelenségek kialakulását, kifejlődését és lefolyását. Általánosságban tekintve, a Szamos vízgyűjtőre mérsékelten szárazföldi jellegű éghajlatjellemző. A folyó sokévi közepes vízhozama Óradnánál/Rodna Veche még csak 5,50 m

3/s, ami Csengerig 131 m

3/s-ra nő (2. ábra). <0 N V) 15.283 km

2 49,4 fkm 113,56 mBf 131 m

3/s Csenger T 15.262 63,9 116,49 127 1.487 8.0 154,56 18,0 [Szatmár- Hagymás• németi lápos I Y t> <o O Q. TO 11.752 154,5 158.12 88,2 Sülelmed 8.845 273.6 227,13 74,6 Dés 7.371 298.2 252,5 47,7 Bethlen 288 km

2 369,2 fkm 506,0 mFf 5,50 m

3/s Óradna V V Szamos/Some$ Nagy-Szamos Szamos. H N o ez * I o 1 2. ábra. A Szamos folyó vízhálózatának és a

j A Szamos szabályozását már 1775-ben elkezdték, akkor zárták körbe Szatmár várát vízzel. Később a medrébe épült malomgátak és egyéb vízfolyási akadályok eltávolításával igyekeztek az árvizek levonulását elősegíteni és a sót szállító dereglyék útját biztosítani. 1830-ig 8 átmetszést végeztek, de ezek a művek elpusztultak, az átvágások rendre feliszapolódtak. A Komolyabb szabályozást a Szamos Szabályozó Társulat 1855-65 között végezte, ez idő alatt Szatmárnémeti/Satu Mare felett 19, alatta 11 átvágást készített el. A 1870-es évek újabb nagy árvizei utáni érdemi fejlesztés 1895-től kezdődött, amikor Szatmárnémeti és a torkolat között még 9 átmetszést építettek, a belterületi szakaszok védelmére pedig több helyen partvédőmű épült. A folyó felső szakaszán és a mellékfolyókon sokkal később kezdődtek el a töltésfejlesztések. A hegy- és dombvidéki folyószakaszokon árvízvédelmi töltések általában nagyobb települések térségében és ott vannak, ahol a meder nincs eléggé beágyazódva a völgybe. Összefüggő töltések vannak kiépítve a Nagy-Szamos Naszód/Násáud és Dés/Dej közötti szakaszán, a Kis-Szamos Gyalu/Giläu és Dés közötti szakaszán. Az 1970 évi vízmércék elhelyezkedésének sematikus rajza szamosi árvíz után, 1975-ben, majd 1979-1986 között voltak jelentősebb töltésfejlesztések. A Szamos romániai vízgyűjtőjében, a 62 töltésszakasz összes hossza 271,4 km, a 315 folyószabályozási mű hossza 724,4 km, az 1815 partvédelmi mű hossza 378,4 km. A töltések által védett területek kiterjedése 137.122 ha-t tesz ki. A fő mellékfolyókon lévő árvízvédelmi töltések jellemző adatai: a Nagy-Szamos vízgyűjtőjében lévő folyókon 136,4 km töltés, a Kis-Szamos vízgyűjtőben 31,5 km töltés, a Lápos vízgyűjtőben 24,2 km töltés van. Az romániai alsó folyószakasz jobb partján a 47,6 km hosszú töltést 19731975-ben fejlesztették utoljára. A jobb parton jellemzően 5 %-os-, az alsó Szatmárnémeti térségi szakaszán 1 %-os valószínűségű maximális vízhozamra építették ki. A 39,6 km hosszú bal parti szakaszt 1979-1986 között fejlesztették, és végig 1 %-os valószínűségű maximális vízhozamra építették ki. A Szamos és mellékfolyóinak romániai folyószakaszain összesen 1198 km-en épült árvízvédelmi töltés (ICPDR 2007). A Szamos teljes magyar szakasza, a magyar-román országhatártól a torkolatig töltésezett, a jobb és bal-par-