Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
4. szám - Konecsny Károly: A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Berettyó folyón
31 A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Berettyó folyón Konecsny Károly Orsz. Környezetvéd., Természetvéd. és Vízügyi Főfelügyelőség, 1016. Budapest, Mészáros u. 58/a. konecsnyk@gmail.com Kivonat: A Berettyó folyó az Erdélyi Szigethegység nyugati lejtőin ered. A 6095 knr kiterjedésű vízgyűjtő nagyobb része Románia területére (56 %), kisebb része Magyarország területére (44 %) esik. A kisvizek részletes hidrológiai feldolgozásához szükséges napi vízhozam adatsorok 1950-től állnak rendelkezésre, hosszússáguk Szalárdnál/Sálard (Ro) 55 év, Berettyóújfalunál (H) 58 év. Az alsó, síkvidéki folyószakasz medre a XIX. századi szabályozási, töltésépítési munkák következtében jelentősen átalakult, a felső szakaszon azonban a vízjárás 1977-ig természeteshez közelinek tekinthető. Ezt követően, a növekvő vízhasználatok hatása miatt a lefolyás időben átrendeződött. A kisvízi időszakok elkülönítéséhez szükséges vízhozam küszöbértékeket a szakirodalomból ismert statisztikai módszerrel határoztuk meg. A vízjárási változásokat, a vízhiányos időszakokat a napi kisvízhozam idősorok alapján értékeljük. Kulcsszavak: kisvízi időszak, vízhozam küszöbérték, kisvízi vízjárás, víztömeg-hiány, határérték alatti esetszám. 1. Bevezetés A hosszan tartó kisvizes-vízhiányos időszakok jelentős társadalmi-gazdasági és ökológiai károkat okoznak a Tisza vízgyűjtő területén, ennek ellenére ezek hidrológiai statisztikai jellemzőivel viszonylag kevés szakmai közlemény foglalkozik. A meteorológiai szárazsággal, a száraz-aszályos és nedves évek váltakozásával, az aszály erősségét jelző indexek meghatározásával magyar és román éghajlat-kutatók, hidrológusok és vízgazdák egyaránt foglalkoztak (Topor 1964, Pálfai 1992, 2002, 2009, Szalai et al 2000, Mika et al 2004, Horváth et al. 2006, Dunkel 2009). A Tisza alsó - torkolat közeli - szakaszának kisvízi eseményei sztochasztikus elemzéséről több mint két évtizeddel ezelőtt jelent meg egy módszertanilag is alapvető fontosságúnak tekinthető közlemény (Zeenhasic et al 1987). A magyarországi kisvízi események jellemzőinek becslésével kapcsolatban jelentős a másfél évtizeddel ezelőtt végzett kutatás (Kovács, Domokos 1996). Ezt követően a kisvizekkel kapcsolatban megjelent néhány esettanulmány, pl. a 2003. évi nyári aszály hidrológiai következményeiről a Felső-Tisza-vidéken (Konecsny 2005)., vizsgálatok készültek a magyarországi állandó és időszakos jellegű vízfolyás szakaszokkal kapcsolatban. (Konecsny et al. 2006). Magyarországon a Tisza és nagyobb mellékfolyóin a kisvizek előrejelzése a VITUKI-nál készülő napi hidrológiai előrejelzések keretében készülnek (Bálint-Bartha 1982, Bartha-Harkányi 1985, Bartha 1993, Gauzer 1990, Bálint et al 2005). A romániai hidrológusok már az 50'-es években elkészítették a vízfolyások állandó és időszakos jellegét bemutató térképeket, majd ezeket az újabb adatok alapján aktualizálták (Újvári et al 1958, Újvári 1972, Atlasul secärii 1974). Értékelték a kisvizeket kiváltó időjárási és vízjárási körülményeket, kockázatokat (Päduraru et al. 1974, Stanciu 2007, $erban 2008), a kisvízhozamok előrejelzésére hidrológiai modellt dolgoztak ki (Adler-Ungureanu 2006). A kisvízi jelenségek kezelése fokozott odafigyelést igényel az országhatárral metszett vízfolyások esetén, ahol a rendelkezésre álló vízkészleteket meg kell osztani. Itt a beavatkozások megtervezése, meghozatala előtt szükséges a felek álláspontjának egyeztetése, arra vonatkozóan, hogy mit kell kisvízi állapotnak tekinteni, melyik az a vízhozam küszöbérték, amelynél fokozott figyelemmel kell lenni a helyzet alakulására, illetve amelynél már operatív intézkedéseket is kell tenni. Bármilyen vizsgálati módszert, kisvízi küszöbértéket vesszünk is figyelembe, ezek meghatározásához, alkalmazásához, illetve a kisvizes időszakban végzett vízkészlet-gazdálkodási tevékenység hatékonyságának növeléséhez, szükséges a kisvízhozamok részletes felmérése és hidrológiai statisztikai értékelése. A Maros alsó közös román-magyar szakasz kisvizeinek hidrológiai statisztikai értékelését a közelmúltban végeztük el (Konecsny 2009, 2010, Konecsny-Bálint 2010). Dolgozatunkban hasonló hidrológiai statisztikai vizsgálatot készíttetünk egy viszonylag kisebb folyó, a Berettyó alsó szakaszára is, ahol tekintettel a kommunális-, ipari- és különösen a mezőgazdaság öntözési vízigényekre, a szennyvíz-terhelés, hőterhelés hígulásának mértékére, az ökológiai vízigényre, valamint a folyó nemzetközi jellegére gyakorlati szempontból is hasznos lehet egy ilyen értékelés. 2. A vizsgált folyószakasz jellemző vízrajzi adatai és a vízjárását befolyásoló hatások A 6095 km" kiterjedésű Berettyó folyó vízgyűjtőjének nagyobbik része Romániára (3417 km 2 - 56 %), kisebbik része Magyarországra (1678 km 2 - 44 %) esik. A folyó teljes 208 km hosszából a felső 130 km szakasz Románia területén, az alsó 78 km Magyarország területén húzódik. A Berettyó a Tisza vízrendszerén belül a Körös vízgyűjtő része, a folyó a Sebes-Körösbe torkollik. A folyó eredeti hossza - az 1858-ban elkezdett szabályozási munkákat megelőzően a jelenleginél majdnem kétszer nagyobb volt (364 km). A Berettyó teljes magyar szakasza, a magyar-román országhatártól a torkolatig töltésezett. A romániai folyószakaszon 1901-ig 37,5 km-en épült töltés, majd 1970-től kezdődően mederszabályozási és belvíz-rendezési munkák folytak az Éren és mellékvizein. így a Berettyó romániai szakaszán és mellék-vízfolyásain összesen már 336 km hosszúságban építettek ki árvízvédelmi töltést (ICPDR 2007). A Berettyó a Szilágy/Sálaj megyei Tuszatelke/Tusa falu közelében, a Ponor nevű csúcs (977 m) alatti triász korú mészköves fennsíkon lévő forrásból ered. Innen keskeny völgyet alkotva a Réz/Plopi§ului-hegység üledékes hegylábi területén folyik át Felszék/Sig és Valkóváralja/Subcetate falvakig (Andrikovics et al. 2001). A Szilágynagyfalui/ Nu§faläu medencében a főleg bal felől érkező mellékvízfolyásoknak nincs nagykiterjedésű vízgyűjtő-területe, viszont hossz-menti esésük nagy. Jelentősebbek a Toplica/Toplita, Nagy-völgy/Valea Mare, Krasznajáz/Iaz, Detrehem/Drighiu, Gödör/Groapa és a Cerasei-völgy. A folyó a Márkaszéki szoros alatt fogadja a Borumlaca, Saldabagiul patakokat, legnagyobb baloldali mellékvizét a Bisztrát/Bistra, a Kaszálók/Fánatelor, Almás/Alma$u, Borjúk/Vi{eilor és Nagykaszáló/Fáneata Mare völgyeket. A hegylábi szakasz jobboldali mellékvizei jóval kisebbek, ezek közül mégis említésre érdemesek: Ipp/Ip, Curätura, Dijir, Inot, Chet, Fancica, Sánicolau és a Vajda-Biharfélegyháza/Vaida-Ro$iori belvízcsatorna.
