Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
2. szám - Méltatás (Lenkei Tibor kilenc évtizede)
40 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 2. SZ. Pintér, K. 1991, Sturgeons in Hungary, past and present situation. In: Williot, P. (ed.) Acipenser: 173-178. Cemagref Publ. Pintér, K. 2002, Magyarország halai. Akadémiai Kiadó, Bpest. 222 pp. Rákóczi L„ Sass J. 2005, Morfológiai változások, üledékviszonyok, hordalékjárás. p. 7-10. In: A szigetközi környezeti monitoring eredményei. Konferencia előadások összefoglalói, MTA Szigetközi Munkacsoportja, Budapest. Reinartz, R. 2002, Sturgeons in the Danube River. Literature study on behalf of IAD, Landesfiscereiverband for Bayem e.V. and Bezirk Oberpfalz. 150 pp. Ricker W.E. 1975, Computation and Interpretation of Biological Statistics of Fish Populations. Bull. Fish. Res. Board Can., 191: 1-382. Rochard, E„ Gastelnaud, G., Lepage, M. 1990, Sturgeons (Pisces: Acipenseridae); Treats and prospects. - Journal of Fish Biol. 37 (suppl.A): 123-132. Sokolov, L.I., Vasil'ev, V.P 1989, Acipenser ruthenus Lovetsky, 1928. - In: Holiik, J. (ed.): The Freshwater Fishes of Europe, Vol. l/II: 227-262. AULAVerlag, Wiesbaden. 1 (2): 227-262. Stabile, J., Waldman, JR., Parauka, F., Wirgin I. 1996, Stock structure and homing fidelity in Golf of Mexico sturgeon (Acipenser oxyrinchus desotoi) based on restriction fragment length polymorphism and sequence analyses of mitochondrial DNA. Genetics, 144: 767Tóth, J. 1979, Changes in the catching data of sturgeon Acipenser ruthenus L. in the Hungarian sector of the Danube. Annal. Univ. Sei. Budapest. 20-21:265-269. Tóth, J. 1987, Vizafogás a Dunán. (Catch of great sturgeon in the Danube). Halászat, 80: 139-141. Waldman, J.R.. Wirgin I. 1998, Status and restoration options for atlantié sturgeon in North America. Conserv. Biology, 12/3: 631-638. A kézirat beérkezett: 2009. október 5-én. Sturgeons ( Acipenserídae ) in the Hungarian section of the Danube, long-term changes of sterlet population Guti, G., Gaebele, T. Hungarian Danube Research Station, H-2131, Göd, Jávorka S. u. 14. Abstract:: Sturgeons had played an important role in the history of Hungarian fisheries, but due to over-fishing, followed by extensive river regulations and deterioration of habitats have caused a decrease in populations to the verge of extinction. Sterlet (Acipenser ruthenus ) is only common species caught for commercial and recreational purposes. The conservation status of the sturgeon populations and the main factors of their population dynamics in the Middle Danube were evaluated according to the new international efforts. A moderate correlation was confirmed between the annual sterlet catches and the fluctuation of the hydrological regime of the Danube. Estimation of population recruitment demonstrated a low efficiency of restocking activity as a conservation measure for sterlet. Keywords: threatened fish, Acipenser, Huso, sterlet. Middle Danube, homing behaviour Méltatá s Lenkei Tibor kilenc évtizede 2009. április 6-án ünnepelte kilencvenedik születésnapját egyik legidősebb mérnök-kollégánk, Lenkei Tibor. Illő, hogy ezt követően is megemlékezzünk erről a napról. Lenkei Tibor ugyanis mérnökként, tanársegédi beosztásban egyik, ma is élő alapítója volt 1942-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Szily József vezette II. sz. Vízépítéstani Tanszékének. A sokak által használt Szily-Lenkei féle görbesereg megszerkesztésével neve a számítógépek mai korában is ismert a vízügyi tervezés szakterületén. Egyes általa megélt műszaki, jelenleg már történeti események felidézésével folyóiratunknak néhányszor segítségére lehetett. Budapesten született, itt töltötte gyermekkorát és ifjúságát. Az 1926. évi dunai árvíz, a lágymányosi öböl feltöltésének 1928. évi hidromechanizációs munkái, a balatonakarattyai családi nyaralások felkeltették érdeklődését a vizek iránt. 1937-ben fejezte be tanulmányait a budapesti bencés reál-gimnáziumban. Nagy Julián fizika- és Bognár Cecil matematika- szerzetes-tanáráról emlékezett meg név szerint. 1937-42. között végezte műszaki egyetemi tanulmányait. Közben az 1939-41. években gyakornok volt Papp Ferenc vezetésével Vendl Aladár geológia-, 1941-42-ben Németh Endre vízépítéstani- tanszékén. 1942. április 20-án szerezte meg mérnöki oklevelét, s kapott meghívást az akkor megalakított 11. sz. Vízépítéstani Tanszékre. 1944. őszéig végezte oktatási és modell-kísérleti tanszéki munkáját, majd behívták egy vasútépítő ezredhez, amit kivittek Berlin védelmére. Onnan megszökve egy másik magyar alakulattal Regensburg mellett amerikai fogságba esett. Rövid müncheni mérnöki tevékenység után 1945. őszén hazatért. 1946-48. között a Szilágyi Gyula vezette II. sz. Vízépítéstani Tanszéken adjunktus. 1948-49-ben a Duna-Tisza csatorna-építés kirendeltségén Jolánkai Gyula, Ditrói János és Bokor Mihály vezetése mellett dolgozott. 1950-ben az ÉM Mélyépterv mérnöke. Mantuánó József és Babos Zoltán nevét említette itteni mestereként, majd 11 éven át itt számos ifjú mérnöknek már Ő lett a mestere. Közben négy nagy árvízvédekezésnek is tevékeny részese volt (Duna, Kalocsa-Baja, légi felderítés: 1940., Tisza, „szilveszteri" árvíz: 1947., Duna, Szentendresziget: 1954., Duna, jeges ürvíz, Tass, Baja, Hercegszántó: 1956). Az 1961-70, időszak a Budapesti Vízügyi Igazgatóságnál találja, a műszaki tervezési munkakör vezetésében. Ujabb árvízvédekezések: Duna, Csepel-sziget: 1965., Szamos, 1970. 1971-80. a Vituki állományában, ezen belül 5 év Algériában. Feladata volt az ottani hidrológus-csoport vezetése, szakvélemények, tározási lehetőségek kimunkálása. 1980ban vonult nyugdíjba. Ezt követően részt vett a Bős-Nagymaros vízlépcső-rendszer szakmai-politikai támogatásának ügyeiben, kapcsolatban Mosonyi Emil tevékenységével. Fontosabb tervezési munkái között a következőket említette: Százhalombatta ellátása hűtővízzel, Dunaújváros vasérc-kikötője, hazai erőmüvek zagyterei, ipari üzemeink vízmentesítése alagúttal, Korea-i festékgyár csapadék-csatornája, urán zagytér építése és egy foszfátüzem zagytér berendezése hidrociklonnal Floridában, cseretervezés a bulgáriai Vodokanal-projekt részére, tervezés a Keleti Főcsatorna létesítményeit illetően, öntözési víztároló megvalósítása. Lenkei Tibor szerényen így jellemezte magát: „mezítlábas hidrológus mérnök". Vagyis: „nem tettem hozzá semmit a magyar vízügy világ-nagyhatalmához, viszont a tervezői mesterségem során remekül felhasználtam a hidrológus szemléletet. Tervezéseim során alig voltak elegáns adatsoraim, viszont jó adottsággal és helyismerettel bele lehetett illeszteni döntéseimet az oda illő reális hidrológiához. " Mi talán ünnepelt munkatársunknál lényegesen magasabbra értékelhetjük az itt röviden vázolt és méltatott életművet. A régebben sokat említett magyar vízügyi-nagyhatalom jelleget - ha ilyenről manapság még beszélhetünk - éppen a magyar mérnök szakmaszeretete, találékonysága s az aprónak tűnő dolgokban tanúsított kitartása teremtette meg. Hosszú életet és további jó egészséget kívánunk Lenkei Tibor barátunknak! V.l.
