Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Nekrológ (Hajdú György, 1920–2009)

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 4. SZ. tés-földtani térképezés munkáiban, s fő müve, az 1989-ben megjelent Budapest építés-hidrológiai atlasz máig alapműve a főváros hidrogeológiai, ill. geotechnikai kérdéseivel fog­lalkozó szakembereknek. Társaságunk Hidrogeológiai Sza­kosztályának másfél évtizede aktív tagja volt, szakcikkei a Hidrológiai Közlönyben láttak napvilágot. Tarján Tibor dr. (1945. április 30. Weistrach-Ausztria — 2008. december 2. Budapest) vegyészmérnök, környezet­védelmi szakmérnök, A MÉLYÉPTERV-ben közel negyed­századon át vett részt vízmüvek, ipari üzemek, uszodák, strandfürdők víztechnológiai tervezési munkáiban. 1994-től az Országos Vízügyi Főigazgatóságon majd annak jogutód­jainál is főként vízkezelési kérdésekkel, vízminőségi kárel­hárítással és a vízügyi laboratóriumok felügyeletével foglal­kozott. Társaságunknak 1972-ben lett a tagja, és haláláig aktívan dolgozott, 1977-1996 között a Vízkémiai és Víz­technológiai Szakosztály titkáraként, majd elnökeként. Tár­sasági munkájáért 1998-ban Pro Aqua emlékérmet, 2004­ben Bogdánfy Ödön emlékérmet kapott. Tonka Miklós (1948. április 24. Budapest - 2009. ápri­lis 13.) gépészmérnök. Pályáját a Tatabányai Szénbányák Vállalatnál kezdte, ahol idővel különböző felelős műszaki vezetői feladatokat látott el. 1993-tól a Vízbányászati Igaz­gatóság gépészeti vezetője, majd utóbb a Karsztaqua Kft. két vízbányájának, valamint a hozzájuk tartozó vízmű tele­pek gépészeti tevékenységeinek szervezőjeként és irányító­jaként tevékenykedett. Társaságunk Komárom-Esztergom Megyei Területi Szervezetének megbecsült tagja volt. Tóth Sándor (1947. április 10. Budapest - 2008. no­vember 19. Szentendre) vízépítő mérnök, árvízvédelmi szakember. Diplomája megszerzése után a Műegyetem víz­építési laboratóriumában, majd a budapesti VIZIG-nél dol­gozott, 1979 óta pedig - éhány éves kitérővel - vízügyi főhatóság munkájának volt tevékeny részese. Fő működési területét az árvízvédelem és a nemzetközi vízügyi kapcso­latok ápolása jelentette. Országhatárainkon belül és túl egy­aránt sok barátot és szakmai elismerést szerzett. Társasá­gunknak 1977 óta aktív tagja, 1988-93 között az Árvízvé­delmi és Bel-vízvédelmi Szakosztály titkára. Eredményes munkájáért 1991-ben Pro Aqua kitüntetésben részesült. Végh Sándorné dr. Neubrandt Erzsébet (1926. április 12. Budapest - 2008. július 24. Budapest) okleveles geoló­gus, a földtani tudományok doktora. Pályafutását az ELTE Műszaki Földtani Tanszékének munkatársaként kezdte, ahol 1971 és 1992 között tanszék­vezető egyetemi tanári feladatokat látott el. Fő kutatási terü­letei a triász rétegtan, őslénytan, a karsztvizek és a Gerecse kőszén- és bauxit-előfordulásai voltak. Hidrogeológiai Szakosztályunknak aktív tagjaként társasági tevékenységét 1951-ben Vásárhelyi Pál emléklappal ismerték el. Wolf Mihály (1933. szeptember 27. Gyoma-2009. feb­ruár 25.) okleveles mérnök, árvízvédelmi és víziközmü sza­kember. Szakmai pályáját a bajai, majd a szegedi VIZIG­nél kezdte, ahol 1983-ig részt vett valamennyi árvíz-véde­kezési munkálatban. Utóbb több vízmű vállalat és vállalko­zás különböző vezető műszaki beosztásaiban tevékenyke­dett, 2007 februárjáig a Mártélyi Vízmű Kft. igazgatója volt. A Csongrád Megyei Mérnök Kamara alapító tagjaként kiemelkedő munkát végzett a tagok toborzásában és a ka­mara megszervezésében. Társaságunk Csatornázási és Szennyvíz-tisztítási Szakosztályában, ill. a Szegedi Területi Szervezet munkájában aktívan vett részt. Nekrológ Hajdú György 1920-2009 2009. március 27.-én meghalt Hajdú György, a Fővárosi Vízmüvek nyugdíjas igazgatója,. 1920. december 20-án született Pápán. A II. világháború előtt szakmunkás volt, az 50-es évek elejétől a külkereske­delemben dolgozott. 1957-ben már 36 éves volt, amikor be­ült a Műszaki Egyetem padjaiba, hogy a fele olyan idős fia­talokkal a versenyt felvéve elvégezze a gépészmérnöki kart. Diplomája megvédése napján a következő hírrel lepte meg fiatal pályakezdő társait: „1962. július 15-ével kineveztek a Fővárosi Vízművek igazgatójának". Ezután következett majdnem 21 év, amikor olyan vezető irányította a patinás közmüvet, akit csak az alapító óriások­kal, Wein Jánossal és Kájlinger Mihállyal lehet összemérni. A 60-as évek közepén még az állandó vízhiányokkal küzdő, napi problémák tömegével találkozó Fővárosi Víz­müvek a 80-as évek elejére Európa egyik legkorszerűbb és legnagyobb vízszolgáltatójává vált. Bár jól kiválasztott és állandóan továbbképzésre készte­tett kollégái is sokat tettek ezért, a fő érdem azé a kitartó, néha makacs igazgatóé, aki folyamatos politikai, gazdasági, szakmai és személyi harcaiban mindig egyet tartott szem e­lött: nagyléptékű, technikailag világszínvonalú vízmüvet lé­tesíteni, hogy Budapest lakosai és ipara ne ismerje a vízhi­ány vagy a nem kielégítő vízminőség fogalmát. 1962 és 1982 között megvalósult a nagy „négyes" pro­gram. A szentendrei, majd a Csepel-szigeti csáposkút rend­szer megoldotta a termelési problémákat, a három nagy gépház (Káposztásmegyer, Csepel, Békásmegyer) rekonst­rukciója biztosította az átemelő kapacitást, a mintegy 15 é­vig épült új főnyomó-rendszer lehetővé tette a fogyasztók ellátását, a tározó-rendszerek töltését A medenceépítési pro­gram - amely majdnem megduplázta a korábbi térfogatot ­fő elemeként a 80 000 köbméteres gellérthegyi tározóval, lényegesen növelte a vízellátás biztonságát .Az 1973-ban é­pült Rocla csőüzem, az 1979-ben átadott impozáns, új ü­zemviteli központ, a korát megelőző számítóközpont kiala­kítása mind-mind fémjelzői annak a 21 évnek, amely alatt Hajdú György volt a Fővárosi Vízművek első embere. A vállalatvezetés mellett Hajdú György més területen is aktív volt. Dolgozott a Nemzetközi Vízellátó Szövetség e­gyik fontos bizottságában, alapítója, 1971-85 között elnöke volt az MHT vízellátási szakosztályának, s minden lehető­séget megadott a vállalat sportkörének. Számos kitüntetése közül talán a négy legfontosabb: a Kormány 1970.-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, a Magyar Hidrológiai Társaság 1977-ben a Vásárhelyi Pál díjjal, 1988-ban tiszteleti tagságával, a Főváros 1978-ban Pro Urbe díjjal ismerte el kiemelkedő tevékenységét. 1991 óta, mint vállalkozó olyan típusú céget vezetett, a­melynek fő profilja a megújuló energiák, és főleg a hőszi­vattyús technika alkalmazásának tervezése és kivitelezése volt. E témában számos előadásával és szakcikkével bőví­tette az érintett téma szakembereinek tudását. Várszegi Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom