Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

2. szám - Kovács Ferenc: A változékonyság értékelése vizes élőhelyeken – műholdképek alapján

57 A változékonyság értékelése vizes élőhelyeken - műholdképek alapján Kovács Ferenc SZTE, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Pf. 653, 6720. Szeged, Email: kovacsf@geo.u-szeged.hu Kivonat: Az utóbbi évtizedekben megfigyelhető klimatikus változásnak és az ember szerepének köszönhetően tájváltozásra utaló folyamatok figyelhetők meg az Alföldön. Az elsősorban a vízhiány által okozott földrajzi változások értékelése nehéz feladat, mert egyrészt véges adatsor alapján kell véleményt nyilvánítanunk, másrészt ismernünk kell a területünkre jellemző folyamatokat ahhoz, hogy felismerjük, mi is a változás. A vízhiány érzékenyen érinti a vizes élőhelyeket, melyek természet-, környezetvédelmi- és turisztikai szempontból is kiemelten fontos területek. Helyzetük ma egyre nehezebben tartható fent. Az élőhelyek rendkívül változékonyak, nem egy esetben a kora nyári áradás után az évszak végére teljesen ki is száradnak. A hosszú időtartamú változás megállapításához meg kell ismernünk e változékonyság tér- és időbeli lefutását, amit a nagy időfelbontású műholdkép sorozat alapján, a digitális képfeldolgozás módszereivel határoztunk meg az 1999-2002 közötti, földrajzi szempontból is rendkívül érdekes időszakra. Kulcsszavak: vizes élőhelyek, műholdas távérzékelés, táji dinamika, változékonyság A kutatás indokoltsága A tájértékelés új fejezetét jelöli ki a feltételezés, hogy az éghajlati adottságokban rövidebb időtávlatban változás várható. A valószínűsíthető klímaváltozásnak és az ember szerepének eredményeként az Alföldön egy jelentős, fokozódó víztelenedési folyamat, a szárazodás figyelhető meg, melyhez tartozó természeti folyamatok hosszú periódusúak és mindenre kiterjednek. A vízhiány táj változásokat idéz elő (Rakonczai-Kovács 2005, Barna 2008), melyet súlyosbít az előrejelzés, miszerint a közeljövőben a degradáció felgyorsulása várható. Egy jelenség több éves periódusú ingadozásának amplitúdója természetesen is nagyobb lehet, mint az éghajlatváltozás rövid távú hatása. A változás vagy ingadozás kérdését eldönti a változás mértéke és sebessége, ezért is fontos a felszíni elemek nagy időfelbontású vizsgálata. A lokális sajátosságok miatt uralkodó szerepű tájalkotó tényező - vízborítottság, vegetáció - dinamikájának megfigyelése kulcsfontosságú a felgyorsuló degradációs folyamatok kapcsán. A nagy időfelbontással és nagyobb térbeli felbontással készülő elemzések a pontos változásvizsgálathoz nélkülözhetetlen változékonyság értékelését is lehetővé teszik. A változásvizsgálatban nem az a lényeg, hogy egy idősorban milyen értéket vett fel a vizsgált elem, hanem, hogy milyen értékeket vehetett volna fel adott időben, és a felvehető értékekben van-e változás. A folyamat változását ezért a felvehető értékek valószínűségi eloszlása változásaként értelmezzük (Nováky 2003).Egy-egy földrajzi jelenségre jellemző felvehető értéktartomány meghatározásához a szélsőséges helyzetek elemzése adhat támpontot. A mintaterület A Duna-völgyben hazánk egyik legszélsőségesebb vízrajzi adottságú szikesei kerültek védelem alá. „ ... s gátak híján a folyó elárasztotta a Fölső-Kiskunság laposait... Az egykori utazó az ezer sziget világában találta magát..." (Ilylyés 1992). A Szabadszálláshoz közeli óholocén főmeder és a Kígyós-ér „hajózhatók" voltak (Erdélyi 1960). A XVIII. sz. második felében körülbelül 75 %-ban természetközeli területen az 1960-as évek végére az állóvizek aránya a Dunamenti-síkságon 0,3 % (Pécsi 1967, Bíró-Molnár 1998, Kiss et al. 2006). A Nemzeti Ökológiai Hálózat részeként természetes élőhely-komplexumnak minősülő Felső-Kiskunsági tavak a sekélyvizek kategóriájába tartoznak (/. ábra). A tápanyagok forgási sebessége nagy, a külső hatásokra érzékenyek. A 13.000 ha-os mintaterület 44 %-át foglalják el a szikes tavak, -felszínek, mocsarak, gyepek. A vizes foltokat körülvevő 50 m-es övezet 1/3-a nem természet-közeli felszín! Az 1882. évi katonai térképek alapján a vizes élőhelyek helyén sokszor ma is tó, mocsár maradt, 14 % lett szántóföld, legelő. A nyomás alatt lévő talajvíznél 1,5 km-en belül 2,5-3,5 m-es vízszint-különbség figyelhető meg (Molnár-Kuti 1978). A tóvíz sótartalma 700-1200 mg/l (Kelemen-szék. 3000 mg/l) (Schmidt 2003). Vizes élőhelyeket veszélyeztető recens földrajzi folyamatok A vizes élőhelyek visszaszorulása az antropogén eredetű tájváltozások meghatározó része, pedig ezek tartalmazzák a védett növények jelentős hányadát. Az ármentesítés, belvízrendezés során egymillió hektár körüli vizes élőhelyet számoltak fel (Istánovics-Somlyódi 2002). A Duna-Tisza közén 16.000 ha mocsaras, lápos, valamint 38.000 ha szikes gyep és tó károsodott (Láng et al. 2007). A csapadék és a talajvíz maradtak, hogy pótolják a vízhiányt. állóvíz m mocsár Hl csatorna halastó | | szikes ^ felszín erdő, cserjés szántó ^ legelő m «ölő gyep beepitett terület /. ábra. Felső-Kiskunsági tavak felszín-fedettsége (CLC50 alapján) A mintegy 135 éves adatsor alapján az Alföldön csapadékcsökkenés jellemző az éves, évszakos és havi átlagokban (Láng et al. 2007). Az 1956-2005 közötti csökkenés több, mint 6 %; tavasszal, nyáron, télen is csökken a csapadék (Bihari et al. 2006), így a tavak feltöltődése szempont-