Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Faludi Gábor–Kubatov János: Türr István halálának századik évfordulóján

FA^Dl^^^CUB^TO^^^^irHstvái^ialálána^ 59 navonaltól jobbra a Dunára, balra a Tiszára van esés, és így mindkét oldal felé lehet öntözni, ami ritkaság. Kis-Sztapártól Újvidékig a csatornavonal nem egészen 10 mérttold, 38 láb eséssel, és így a legnagyobb könnyűséggel lehet lecsapolni ezen szép vidék földjeiről a vizet, mely most két évnyi esős idő miatt el van borítva, nem lévén semerre lefolyása. Nagyon helyesen jegyezték meg Hess és I [aye kir. vízépítő inspektorok az Elbe, a második a Weser folyón (kik szintén most járják be a vonalat, a bécsi bankok megbízása folytán), hogy őnáluk ezen csatornát már csak a vizek lefolyásáért megcsináltatnák, itt pedig temérdek: földet lehet öntözni, én pedig hozzáteszem, hogy Angliában egészségi szempontból is kiépítették volna ezen csatornát. Valóban szomorú látvány ezen szép falvakban a lakosságnak fele hideglelésben fekszik, a másik felének pedig sápadt képéről látni, hogy most hagyta el a hideglelés ... egész lelkiismerettel ajánlhatom ezen vállalatot, mely tökéletesen átgondolt és tanulmányozott terven alapszik". A fenti vélemények és több más körülmény alapos tanulmányozása után kötött Türr szerződést a csatorna, bővítésére, építésére. Erre az engedélyt az 1870. XXXIV. törvénycikk alapján kapta meg. 1869. november 10-én a Ferenc-csatorna tökéletesítése és a Baja-Újvidéki csatorna építésével kapcsolatban Türr többek között a következőket írta: "Francia-, Német-, Olaszországnak és különösen Lombardiának a csatornáit nemcsak hajózásra, hanem mesterséges öntözésre is használják, és ennek köszönheti ezen szép ország legdúsabb aratásait. ... Hányszor nem mondja a gazdaember, adnék 100 forintot egy jó esőért. Ezen óhaj teljesülni fog a Ferenc-csatorna tökéletesítése által. ... Azok, akik azt hiszik, hogy a magyarországi földmívelő indolentiája nem fogja őt öntözésre serkenteni, csalatkoznak. Ha majd látja a földmíves, hogy szomszédja, aki öntözött, aratott is, és több gabona, kender, széna, stb. termett egy hold öntözött földön, mint neki két hold öntözetlen földjén, jövő évre ő is öntözni fog éppen úgy, mint a tűz és a jég ellen biztosítják magukat, annál is inkább fogják magukat biztosítani arra, hogy fáradságos munkájukat a száraz idő el ne rontsa. Mikor az első cséplőgép az országba hozatott, szintén azt mondták, ki fog majd géppel csépelni, pedig ma alig van egy jól rendezett gazdaság, hol cséplőgép ne használtatnék. Magyarországon csak kezdeni kell, a siker azon egyszerű mód, mellyel a népet capacitálni lehet". Adatok az öntözéshez c. 1871 februárjában írt cikkében Tiirr több ország - Spanyolország Ausztria és mindenek előtt India - tapasztalatait öntözéssel kapcsolatos eredményeit ismertette és elemezte különböző tanulmányok, cikkek és személyes benyomásai alapján. A cikk befejezéseként véleményét az alábbiakban summázta: "Magyarországon két hajban szenvedünk, vagy vízben úszunk mint jelenleg, vagy minden elszárad vízhiány miatt." Az indiai csatornák tapasztalataira többször is visszatért. Közreadta Cotton tábornok ezzel kapcsolatos tanulmányát. Elemezte az angol, olasz és amerikai tapasztalatokat, a holland védműveleteket, a magyar folyószabályozás korábbi történetét, fokozott figyelemmel több esetben is visszatérően foglalkozott a francia vízgazdálkodási tapasztalatokkal. Mind a külföldi, mind a korábbi hazai tapasztalatokat az illetékes vezető szervek és a közvélemény figyelmébe ajánlotta olyan összehasonlításokkal és következtetésekkel, amelyek az adott konkrét, sajátos magyar viszonyoknak felelnek meg. A Türr által megvalósítandó csatornák a közlekedés mellett az öntözéses gazdálkodás, a belvíz-mentesítés és a vízháztartás javítását is eredményezték volna. A mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében különösen fontosnak tartotta a csatornázást. Ezzel kapcsolatban 1876 őszén, a Béga-csatorna és általában a csatornaépítés ügyében elmondott beszédében hangsúlyozta: "Azért üdvözlöm Önöket, hogy e téren eréllyel iparkodnak a Béga csatornát oly állapotba hozni, hogy az a hajózást és ipart nemcsak minden körülmények közt biztosítsa, de szárazság idején e csapást öntözés által ellensúlyozza, hogy így a birtokok termelése és az ipar kifejlődése által úgy a magán, mint az állami jólét biztosítva legyen. Mert ha nem terem semmi, akkor tönkre jut a birtokos, és vele együtt az állam, azért legyen jelszavunk: mindent megtenni a mezőgazdaság és ipar emelésére és azok tényezőinek megteremtésére". E problémára egyre határozottabb körvonalazással később is visszatért. 1878 tavaszán nagyszámú és tekintélyes közönség előtt az Országos Gazdasági Egyesület jószágigazgatási és vízhasznosítási szakosztálya rendezésében előadást tartott. E beszéd Türr tapasztalatok alapján kikristályosodott, előremutató vízgazdálkodási szemléletének bizonyítéka volt. Különösen figyelemreméltó volt a belvizek levezetésévei és az öntöző és hajózó csatornák építésével kapcsolatos korszerű szemlélete. "Elismerem, hogy az utolsó 30 év alatt is igen sok történt az országban, amennyiben a Tisza, Körös, Maros és más vidéken vízszabályozási és védgát-társulások keletkeztek, melyek máig 4 millió holdról a kártékony vizeket kiszorították - mondotta többek között - én ezen időben érkezvén haza 25 évi távollét után 1867-ben itt a közvéleményt lázas rohammal a vasutak felé iramodva találtam. Én pedig nemcsak Olasz-, hanem a nálunk sokkal ridegebb éghajlatú Poroszországban, Ázsia és Afrikában tapasztaltam az öntöző csatornáknak a mezőgazdaságra való üdvös hatását. Amidőn Bajára, szülővárosomba jöttem, azt találtam, hogy míg egykor a Sugovicán gőzhajó járt, ott most keresztül lehetett gázolni. Körutat tévén Bács megyében barátommal Zákó Sándor képviselővel a Ferenc-csatornát siralmas állapotban találtam. Akkor láttam csak, mennyi szükség lenne itt a teendőre, és akkor kezdtem a csatornák mellett írni és tervezeteket készíteni. ... Ha az adóalapot nem akarjuk megbénítani hangsúlyozta - még két művelet van, melyet meg kell csinálnunk. Az egyik a belvizeknek levezetése, a másik, hogy avval összekötve, amennyire csak lehet, öntözési és hajózási csatorna létesíttessék. Tudom, hogy nem a kedvező pillanatban szólalok fel, midőn új beruházások szükségességét hangsúlyozom, de midőn ma Magyarországot 870 mértföldnyi vasútnak befektetése terheli, melyeknek nagyobb része már az "ínséges vasutak" nevét érdemelte ki, ha nem akarjuk azt, hogy ínséges földeink is legyenek, akkor mindenesetre a két factort, bármily módon és áldozatokkal meg kell teremtenünk a vizek levezetését és az öntözést. Egy ínséges év többet visz el, mint két nagy háború. Van egy más körülmény is, mely bennünket földmívelésünk javítására és a climaticus szélsőségektől való megóvásra sarkal: vetélytársaink. Ha két ilyen hatalmas versenytárssal (ti. az orosz és az amerikai búzával) állunk szemben, nem szabad megállapodnunk, mert a megállapodás hátrálás, hanem meg kell tenni mindent, hogy mezőgazdaságunk versenyképes legyen. Az alföldön tömérdek földet, melyet az árvíz ellen védgátak által megmentünk, a climaticus szélsőségek ellenében is meg kell óvnunk. A tiszalöki tervezett csatorna által, Hortobágy vidékén Karcagon át egész Gyo-