Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
2. szám - Megemlékezés - Tíz éve hunyt el dr. Fekete György (1919–1996) (Korompai Gábor)
26 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 2. SZ. Megemlékezé s Tíz éve hunyt el dr. Fekete György (1919-1996) Korompai Gábor Néhány hónappal van mögöttünk e szomorú évforduló. Amikor ezen a visszaemlékezésen, méltatáson gondolkoztam, akkor mindig a személyes élmények igyekeztek előtérbe kerülni, s vele kapcsolatban a felsőfok gyakori használata, pedig ezt a tárgyilagosság kedvéért lehetőleg ki kell iktatnom. A méltán hatalmasnak ítélhető tudományos életmű akkor érthető meg igazán, ha szakaszokra osztjuk azt, és hangsúlyozzuk annak állandó forrását, ami a vízi utak teljes körű hasznosításában adott számára mindig újabb és újabb ötleteket. Első helyen kell szólnunk a tudományos pálya állomásairól. A második világháború éveiben avatták okleveles mérnökké (1943), majd 1945 nyaráig a Budapesti Műegyetem Talajmechanikai Laboratóriumában dolgozott. Ezután került a KPM Hajózási Főosztályára, s lett 1955-től Hajózásfejlesztési és Nemzetközi Csoportjának vezetője. Itt készült el irányításával a Csepeli Nemzetiés Szabad-kikötő távlati fejlesztési terve. Ettől az időszaktól mindvégig a víziutak fejlesztése, a hajózás valamennyi kérdése volt tudományos munkájának, érdeklődésének középpontjában. Következett első komoly kapcsolata a Duna Bizottsággal, ahol 1960-1966 között műszaki igazgatóhelyettesként vállalt sokrétű feladatot. Közben műszaki doktorátust (dr. techn., Budapest, 1964.), majd közgazdasági doktorátust szerzett (dr. rec. oec. Drezda, 1965.). A műszaki tudományok kandidátusa fokozatot és a közlekedéstudományok doktora címet ugyanabban a két évben nyerte el. Amikor 1966-1972 között a MAHART üzemviteli vezérigazgató-helyettese volt, egyben Magyarország képviselő-helyetteseként tevékenykedett a Duna Bizottságnál, ahol aztán 1972-től a titkárság igazgatói tisztét töltötte be 1978-ig. További szolgálatban töltött évei ugyancsak a Duna Bizottsághoz és a MAHART-hoz kötötték, a fentiekhez hasonló beosztásban. Oktatási és szakirodalmi munkásságát csak kiemelt példákon áll módomban bemutatni. Előbb vendég-docen.vként (1966), később vendég-professzorként (1968) dolgozott Drezdában (Gastdozent-Gastprofessor an der Hochschule für Verkehrswesen „Friedrich List"). Meghívott előadója volt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnek, a MAHART különböző tanfolyamainak, a Mérnök Továbbképzőknek. Odesszába, Hannoverbe hívták mérnökök tájékoztatására. Előadásai voltak Moszkva, Leningrád, Prága, Berlin, Rostock, Pozsony, Rusze, Bécs, Augsburg, Bangkok, New York, Buenos Aires vízügyi létesítményeiben, konferenciáin. Kiemelkedő munkát végzett az ENSZ számára. Ilyen irányú első megbízásai a hatvanas évek elején születtek. Öt társával írt könyve Buenos Aires-ben jelent meg 1971 -ben Nemzetközi hajózható folyók és csatornák címmel. Ebben a témakörben munkáinak csúcsát jelentette az az összefoglaló mű, amire nemzetközi elismertsége miatt egyedül őt tartotta alkalmasnak az ENSZ s ami 1975 és 1977 között készült el négy magyar társszerzővel: ( Planning, operation and maintenance of inland waterways and inland water transport). A bevezető után hat fejezetben alkottak véleményt a Föld belvízi hajózásáról, nagyjából előre tekintve az ezredfordulóig. Terjedelme kereken 400 oldal. Fekete professzor ezek után még elnökként irányította a Duna-Égei-tenger összeköttetést vizsgáló bizottságot 1978-1980 között. A 90-es évek elején elérkezettnek látta az időt szakirodalmi tevékenységének összefoglalására. Az 1994-ben elkészültjegyzék 324 tételt tartalmaz! Ebből magyar 185, német 78, angol 22, francia 13, orosz 12, holland 6 dolgozat. A tankönyv vagy tankönyvrészletek száma 13. A megemlékező számára igen tanulságos volt Fekete György előadása, ami 1971-ben a Nemzetközi Földrajzi Unió (IGU) hajóútján hangzott el: A Duna gazdasági hasznosítása címmel, aminek szövegét azután a Földrajzi Értesítő 1974/1. közölte. Ugyancsak 1971-ben jelent meg Fekete György főszerkesztésében a Magyar Hajózási Statisztikai Kézikönyv 1945-1968, amely ma is nélkülözhetetlen forrásmunka minden e témában dolgozó kutatónak. (Terjedelme 768 oldal, 56 oldalnyi színes tábla, 102 színes és fekete-fehér fénykép.) Fekete György professzor igazi ismeretterjesztő is volt, hiszen többször közölt kitűnő magyarsággal nagyon mély tartalmú cikkeket olyan folyóiratokban, kiadványokban is, amiket csak igen kevesen olvasnak. Erre a legjobb példa a Gondolatok a dunai hajózás jövőjéről című írása a Magyar Vízgazdálkodás 1989/3. számában. Ebben azt a ma is élő, köztünk alaposan megvitatott kérdést boncolgatta kereskedelmi évkönyvek alapján, hogy egy teljes Duna-kiépítettség esetén mennyit nyernének a parti országok a megbízható hajózás használatával és a környezet kímélésével. Matematikai, extrapolálási képessége, következtetéseinek logikus kifejtése minden országos folyóiratban helyet kellett volna kapjon! Akkor ma más szemmel néznénk a Dunára. Fekete György professzor nyelvtehetség volt. Ez szakterületén nélkülözhetetlen, hiszen a magyar mellett előadó volt orosz, német, francia, angol, szerb-horvát nyelven. Olvasásban a bolgár, a cseh és a szlovák sem jelentett számára gondot. A fentiek ismeretében kérdésként merül fel mindnyájunkban: honnan, hogyan volt erre ereje és ideje? Mindehhez természetesen a nyugodt családi háttér járult hozzá. Fekete György 1951-ben nősült. Két gyermekük előmenetele ugyanezt a harmonikus családi életet tükrözi. Fekete György végtelenül bízott Bős és Nagymaros műtárgyainak pontos, körültekintő felépítésében. Ezért dolgozott az ezzel foglalkozó ad hoc bizottságban, amíg értelmét látta. Szomorúsággal töltötte el, hogy utolsó éveiben sem láthatta ennek megvalósulását Nagymarosnál, nagyon szeretett visegrádi házának kertjéből. Egyike volt azon vízi-közlekedéssel foglalkozó tudósainknak, aki Földünk minden ilyen munkáját-kutatását ismerte, és szerette volna tudását még nagyobb mértékben hazája javára fordítani. Minden bizonnyal a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak sorában lett volna a helye!
