Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

2. szám - Konecsny Károly: A Nagy-Küküllőn és mellékvízfolyásain 2005. augusztusában levonult árvizek

13 A Nagy-Küküllőn és mellékvízfolyásain 2005. augusztusában levonult árvizek Konecsny Károly VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht, H-1095. Budapest, Kvassay Jenő u. 1. Kivonat: A Nagy-Kiiküllő a Tisza vízgyűjtő délkeleti részén, 3606 km

2 kiterjedésű vízgyűjtőterülettel rendelkező, 223 km hosszú folyó, amely a Görgényi-havasok, Hargita hegység, Küküllő-menti-dombság vizeit vezeti a Marosba. Az 1970. és 1975. évi nagy árvizek után, árvízcsökkentő hatású víztározókat építettek, és a városokat védő árvízvédelmi töltéseket megerősítették. Ezek a védelmi művek a folyó felső folyásán és az alsó szakaszon betorkoló két kisebb mellékpatakon csökkentették az árvízveszélyt. A legnagyobb jobboldali mellékpatakon a Fehér-Nyikón és több kisebb - a fő befogadóba Székelyudvarhely és Székelykeresztúr között betorkoló - patakon azonban nincsenek árvízvédelmi müvek. Itt a 2005. augusztus 23-án lehullott intenzív csapadék hatására heves lefolyás, majd katasztrofális árvíz alakult ki, amely 16 ember halálát és jelentős anyagi károkat okozott. A tanulmányban bemutatjuk a térség természet-földrajzi és vízrajzi jellemzőit, az árvízvédelmi rendszert, a múlt nagy árvizeit, majd a 2005. augusztusi árhullám hidrológiáját, a védekezést, bekövetkezett veszteségeket, valamint a helyi tapasztalatok alapján levonható fő tanulságokat. Kulcsszavak: csapadékösszeg, csapadékintenzitás, lefolyás, árhullám, tetőző vízhozam, árvízkárok. 1. Bevezetés A 2005. évben Románia különböző vidékein - Bánság, Havasalföld, Moldova, Dobrudzsa, Erdély - egymást követték a nagy, minden addigi tetőző szintet, vízhozamot meghaladó, katasztrofális következményű árvizek, amelyek infrastruktúrában, lakóházakban, középületekben, műemlékekben, természetben okoztak igen nagy, több tízmillió eurós anyagi károkat, s a felbecsülhetetlen értékű eszmei károk mellett több tucat emberáldozattal jártak. A napilapok és az elektronikus sajtó híradásaiból rendszeresen tájékozódhattunk erről a hét természeti csapásról. Tisza vízgyűjtőn belül A bukaresti hidrológiai és vízgazdálkodási intézet 2005. szeptemberében megtartott évi konferenciáján elhangzott előadások fő tematikája is az áprilisi bánsági és júliusi-augusztusi moldovai árvizek meteorológiája és hidrológiája volt, de az augusztusban Székelyudvarhely térségében bekövetkezett katasztrófával itt még nem foglalkozott egy előadó sem. Az áprilisi bánsági árvízről már Magyarországon is megjelent szakmai publikáció (Vágás 2005). A hazai közvélemény által legnagyobb figyelemmel kísért tragikus eseménysor azonban az erdélyi Székelyudvarhely térségében levonult hihetetlenül heves árvíz volt. A sok esetben nincstelenné vált emberek megsegítése érdekében rövid időn belül megkezdődött a különböző formájú segélyezés, amihez a helyiek mellett a magyar állam, magyarországi vállalatok, sok magánszemély adománya is hozzájárult. Korábbi publikációk, saját kutatások, sajtó anyagok, helyszínről beszerzett aktuális adatok felhasználásával mutatjuk be az árvíz meteorológiai, hidrológiai okait, következményeit. 2. A terület fő természetföldrajzi és hidrológiai jellemzői A Küküllő/Tárnava a Maros/Mure§ legnagyobb baloldalról érkező mellékvize A 246 km hosszú és 6253 km

: kiterjedésű vízgyüjtőterületű folyó földrajzilag az Erdélyi-fennsík/Podi§ul Transilvaniei déli részén található (7. ábra). Két fő ága a Nagy-Küküllő/Tárnava Mare és KisKüküllő/Tárnava Mica Balázsfalvánál/Blaj folyik össze, majd 23 km után Mihálcfalvánál/Mihalt torkollik a Marosba. A Hargita-hegység/Muntii Harghita, Görgényi-havasok/ Muntii Ghurghiului és Küküllők-menti dombvidék/Podi§ul Tärnavelor vizeit összegyűjtő folyó vízrajzi és hidrológiai jellemzőit, árvízvédelmi rendszerét több tanulmányban is részletesen vizsgálták (Újvári 1972, Stánescu-Stanciu-Bichea 1976, Sorocovschi 1996, Sorocovsch i-Konecsny 1988, 1989, 1990a, 1990b, 1990c, 1991, Sorocovschi-Konecsny-Nasalean 1992, Konecsny 1994, 1995, 1996, 1997, 1999, Marton Popovici 1994, Elekes 1996, Vérségi 1997, Konecsny-Sorocovschi-$erban 1998, Porime 1999, Gőg 2005). 2. 1. A Nagy-Küküllő felső és középső szakasza A 3606 km

: vízgyűjtő területű, 223 km hosszú NagyKüküllő a vulkanikus eredetű Görgényi-havasok délkeleti részén, a Nagy-Somlyó/§umuleu Mare hegyen (1577 m) 1441 m tengerszintfeletti magasságban ered (2. ábra). A vízgyűjtő legmagasabb pontja a szintén vulkanikus kőzetekből felépülő Hargita hegységben az 1801 m tszf. magasságú Madarasi-Hargita / Harghita-Mädära§ csúcs. A folyó abszolút esése a forrás és torkolat között 1202 m. A hegyvidéki szakaszon a vízszin-esés 20 ml km. Székelyvarságtól/Vár§ag a Tartód/Tartod, Varság/ Vár§ag, Kiság/Creanga Micä összefolyása után hívják Nagy-Küküllőnek. Székelyudvarhely/Odorheiu-Secuiesc feletti felső, havasalji szakaszán jelentősebb mellékágai a Sikaszó/§icasáu, Ivó/Ivo, Sugó/§ugo, Deság/De§ag, Fenyéd/Bráde$ti. Székelyudvarhely térségében az Udvarhelyi-dombság vonulatainak magassága jellemzően 650-700 m, de helyenként elérik az 1000 m-t is. Székelyudvarhely az itt húzódó völgymedence névadója. A környék legmagasabb pontja a Szarkakő (886 m), mely a várostól keletre a vulkáni fennsík peremét is kijelöli. A települést közép-