Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
2. szám - Konecsny Károly: A Nagy-Küküllőn és mellékvízfolyásain 2005. augusztusában levonult árvizek
25 gadozások (nagy Cv és Cs értékek) miatti jelentős bizonytalanságot is figyelembe véve, szintén 0,5-0,6 %-ra becsülhető. A Fehér-Nyikó Siménfalva vízrajzi állomás szelvényében az évi maximális vízhozamok havonkénti gyakoriságának eloszlása, a helyi természetföldrajzi, éghajlati és hidrológiai feltételek miatt némileg eltér az előbbiekben bemutatott Nagy-Küküllő Székelyudvarhely szelvény adataitól. Itt az évi tetőzések mindössze 33 %-ka származik a márciusáprilisi hóolvadásből, 41 %-a a május-júliusi esőzésekből származó árhullámokból alakul ki, és a maximumok 7,7 %a következik be augusztus hónapban (22. ábra). Az árhullámok idején a lehullott csapadékból, majd felszíni lefolyásból származó, mederszelvényen átfolyt vízmennyiség meghatározása érdekében grafikus formában elkészítettük az árhullámképeket, ezen tapasztalati módszerrel szeparáltuk a felszínalatti hozzáfolyásból származó részt, majd területméréssel számítottuk a felszíni lefolyásból származó víztérfogatot. A Nagy-Küküllő Székelyudvarhely vízrajzi állomás szelvényében (647 km"), 2005. augusztus 2325. között 2,74 millió m 3, Segesváron (1842 km ) 19,4 millió m' víztérfogatot határoztunk meg, ami 4,1 mm, ill. 10,5 mm lefolyásnak felel meg. A két víztérfogat közötti 16,6 millió m 3 különbség a két állomás közötti folyószakasz vízgyűjtőjén (1172 km 2) árvízi lefolyásból képződött vízmenynyiség, területi átlagban 14,2 mm lefolyásnak felel meg. I II III IV v VI VII VIII IX x XI XII 22. ábra. Az évi maximális vízhozamok bekövetkezési idejének havonkénti gyakorisága (%) a Fehér-Nyikón Siménfalvánál A lefolyás ezen a területen belül is nagyon egyenlőtlen volt, főleg a baloldali mellékpatakokon és egy kisebb jobb oldali alsó vízgyűjtőrészen (összesen 892 km 2 területen) mindössze 2 mm alattira becsülhető. Ezt támasztják alá a Hodos-patak Miklósfalva (1,77 mm) és Koca-patak Szászkézd (1,75 mm) állomásoktól származó lefolyási adatok, így tehát, 15,0 millió m 3, a víztömeg döntő része az árvíz által leginkább sújtott Nagy-Küküllő SzékelyudvarhelySzékei ykeresztúr közötti jobbparti, mintegy 280 km 2 kiterjedésű vízgyűjtőről származott. Ezen a viszonylag kis területen a lefolyás 53,8 mm volt. Ez a Nagy-Küküllőn lévő két állomás különbségéből számított lefolyási érték nagyon jól egyezik a Fehér-Nyikó Siménfalva vízmérce szelvényre készült árhullámkép (23. ábra) alapján meghatározott értékkel, ami 56,1 mm-re adódott. A Fehér-Nyikó Siménfalva szelvénynél korábbi számításaink szerint a sokévi közepes lefolyási tényező 0,25 (Konecsny 1997). Tekintettel arra, hogy augusztus 23. előtt is csapadékos időjárás volt (sőt az augusztus 17-18-án átvonult ciklonból lehullott csapadék hatására lokálisan árvizek is kialakultak), a talaj megtelt nedvességgel, a felszíni mélyedésekben tócsák maradtak, a mederteltség viszonylag nagy volt. Az árhullám kezdetekor a vízhozam a sokévi augusztusi közepes vízhozam mintegy 4,5-szöröse volt. így az itteni egyéb természetföldrajzi jellemzőket is figyelembe véve a lefolyási tényező 0,40-0,55 között lehetett. Mivel a csapadék gócokban nem üzemelt csapadékmérő, nem állt rendelkezésre mérési adat, így a lefolyási tényezőt nem lehetett közvetlenül meghatározni. Ha a lefolyási tényező 0,35 volt, akkor a területi átlag csapadék 160 mm körüli, ha a lefolyási tényező 0,55 volt, akkor a területi átlag csapadék 23. ábra. A 2005 augusztusi árvíz árhullámképe a Fehér-Nyikó Siménfalva vízmércénél Nagyobb valószínűsége a 0,40-0,50 közötti értékeknek van. Ezen műszaki becslés alapján tehát, a legfeljebb 250300 km 2 kiterjedésű csapadékgócban átlagosan 125 mm területi átlag csapadék valószínűsíthető, ami helyileg, kisebb területeken akár a 150 mm-t is meghaladhatta. 4.2 Védekezés, az árvíz által okozott károk, segítségnyújtás, helyreállítás A Nagy-Küküllő felső szakaszának árvízvédelmét segítő rendszer elemei: az állandó jellegű árvízcsökkentő hatású Zetelakai víztározó, és lejjebb a Héjasfalvi vésztározó; árvízvédelmi töltések, partvédelmi művek. Ez utóbbiak nincsenek végig kiépítve, több folyószakaszon nem is szükséges, mert magaspartok vannak. A Nagy-Küküllőn Székelyudvarhelyen 30,6 km, Héjasfalván 2,4 km, Segesváron 16,7 km, Medgyesen 7,8 km hosszú árvédelmi töltés védi az árvizektől (Vérségi 1997). A Fehér-Nyikón, Varga-(augusztus 20.), Vágás-, Tó-, Ballé-, Szejke(Sós)-, Sükő-, Kovácsi-, Béta-patakon - a csak helyenként kiépített, rövidebb belterületi depóniák, parterősítések nem voltak képesek ellenállni az erős sodrásnak. Az udvarhelyszéki településeket három hullámban, 2005. augusztus 17-18-án, augusztus 20-án, illetve augusztus 23-án érte árvíz. Az alábbiakban a nagyobbik árhullámmal foglalkozunk részletesebben, azzal, amelyik a jelentősebb károkat okozta. Augusztus 23-án (kedden) este, szerdára virradóra a patakok kiléptek medrükből, és sok helyen erős sodrással végezték pusztításukat. Az árvíz igen gyors kialakulása és a védelmi műtárgyak hiánya miatt felkészülésre és védekezésre alig volt lehetőség, a felső vízfolyás szakaszokon olyan gyors volt az áradás üteme, hogy még a menekülésre is kevés volt az idő. Székelyudvarhelyen is összesen csak mintegy ezer homokzsákot osztottak ki a belvárosi lakók között. Itt a csendőrség, a katonaság és a tűzoltóság száz alkalmazottjának közreműködésével a helyi válságstáb a kedd késődélutáni felhőszakadás után, szerda hajnalban hozzálátott a bajba jutott emberek kitelepítéséhez, akiket ideiglenesen iskolákban helyeztek el.
