Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

4. szám - Putarich Ivánszky Veronika: Vízlépcsők a Dunán a Vaskaputól a magyar határig terjedő szakaszon

7 Vízlépcsők a Dunán a Vaskaputól a magyar határig terjedő szakaszon Putarich Ivánszky Veronika Újvidéki Egyetem, Vízrendezési Intézet Kivonat: A Kárpát-medencében - nemcsak annak déli részén - az utóbbi években energiahiány mutatkozik. A gazdasági mutatók (beruházási- és üzemeltetési költségek) alapján látható, hogy a vízerőmű költséges energiaforrás, de tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi energiahelyzet szerencsétlen. Egy vízerőmű építési költségeit jelenleg egy érintett állam nem tudja vállalni, s Szerbia-Montenegró sincs ilyen anyagi helyzetben. A vizsgált körzetben a vízlépcsők megvalósítása csak nemzetközi beruházással képzelhető ej. A Duna ebben az esetben nem elválasztó határ, hanem mint összekötőként kell, hogy szerepeljen, hiszen közös gondokkal küzdünk egy földrajzi egységen belül. A Vajdaság mezőgazdasági terület, érdeke a mezőgazdasági termelés fokozása , melyet a jelenlegi energia helyzet gátol. A lakosság igénye az áram iránt egyre növekszik. Ugyanakkor a fenyegető három és négy órás áramszünetek a XXI. században megengedhetetlenek. A mostani beruházási javaslatról idejében kell dönteni ahhoz, hogy a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével minden érintett fél megelégedésével kivitelezhető legyen. Kulcsszavak: vízenergia, Duna, Vaskapu. 1. Előszó A jelenlegi Szerbia és Montenegró területén, NagyJugoszlávia szétesésével 1991-ben az energiagazdálkodás megváltozott. A meglévő energiakapacitás nem képes ellátni a lakosság az ipar és a mezőgazdaság egyre fejlődő igényét, így Szerbia és Montenegró szakaszosan energia-kölcsönre szorul. Időszerűvé vált a meglévő kapacitás bővítése és korszerűsítése, illetve új beruházások lehetőségének vizsgálata. Az energiaforrások közül a vízerőmű az egészségvédelem és a biztonság, valamint a környezetvédelem szempontjából a legmegfelelőbb. A vízenergiai lehetőségeket figyelembe véve - a vizsgálatok szerint - a Dunán, a vizsgált szakaszon négy vízlépcső létesítése képzelhető el [1]. Ezek az elgondolások a jelenlegi gazdasági helyzetben túlméretezettek, de egy kettős vízlépcső megépítése gazdaságos, ésszerű lenne. Döntő kérdés a vízlépcsők elhelyezése, az optimális szelvény kiválasztása. 1. ábra: A Duna vizsgált szakaszai A 70-es évek végén több mérnök foglalkozott a vízlépcsők gazdaságos elhelyezésével. Javaslat született még 1980-ban a Beska-i (1234 fkm), Futog (Futak)-i (1265 fkm), Dálj (Dálya)-i (1357 fkm) és Bezdán-i (1422 fkm) vízlépcsők tervezésére. Javaslatunk szerint a hidrológiai-hidraulikai és gazdasági számítások alapján az I. vízlépcső Futog (Futak)-nál, a II. vízlépcső Bezdánnál lenne megvalósítható. A tervezett I. alsó vízlépcső (Futog-Futak) beruházása és hasznosítása Horvátországgal, a II. felső vízlépcső (Bezdán) beruházása és hasznosítása Magyarországgal lenne közös. Az I. vízlépcső helyének meghatározásakor a tehnikai okokon kívül (a közelben nincs lakott terület, mind két part árterület, a Duna itt a legszélesebb, mintegy 500 m, és mélysége 8 m) a Duna eltereléséhez megfelelő Dunait hossz-szelvénye (1250-1432 fkm) ág szolgálhat, és a Macska-sziget jó felvonulási terület lehet. A Duna e szakasza a hajózás érdekében amúgy is rendezésre szorul, a partok ökológiai szempontból elhanyagoltak, így a környezet az építéssel csak nyerhet. A II. vízlépcső elhelyezésekor döntően a DunaTisza-Duna csatorna revitalizációs kérdéseinek megoldása került előtérbe. A csatorna vízellátását nemcsak a hasznosítás, hanem a környezetvédelem érdekében is biztosítani kell. Jelenleg a csatorna elhanyagolt állapotban van. Sok helyen pangó vízzel telt. A biológiai minimum 0. A meder itt-ott bűzös szemétlerakodó hely. E kérdést a közeljövőben meg kell oldani.