Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
3. szám - Bozán Csaba–Körösparti János: Földárja a Dél-Alföldön
8 3.1. Emlékezések, tapasztalások Irodalmi feldolgozásunk során számos olyan úti-leírással, illetve szépirodalmi művel is találkoztunk, melyek arra utalnak, hogy a fogalom egy kicsit többet jelentett, mint ami a mai köztudatban megtalálható. út csakugyan elképzelhetetlen rossz volt a Nyírségen keresztül, a földárja tengerré változtatta az egész síkságot, amiből nagy távol Tisza-Eszlár tornya meredt elő", mely olvasható Jókai Mór (1884) „A lőcsei fehér asszony" című művének XXIX. fejezetében. Szabó József (1861) a „Geológiai viszonyok és talajnemek ismertetése" című munkája a folyók vízszint ingadozásával hozza összefüggésbe a jelenséget, bár felhívja a figyelmet arra, hogy időnként ettől teljesen függetlenül is megjelenhet a földárja: „...van egy más vízrendszer, mely egészen különböző forrásokból jön, s más utakon terül el a maga környékében. - Az itt ásott kutak saját vízállással bírnak, s gyakran van, hogy az nem egyez meg a víznek a környékében tapasztalt magasságával. - Legvílágosb nyomára jöttem ennek Tót-Komlóson, hol vannak oly kutak, melyekben ugy nő és apad a víz, mint a Marosban, vagy a közellevő úgynevezett Szárazérben; Ellenben néha, noha soha nem rögtön, emelkednek a nélkül, hogy a többiekben hasonlót lehetne észrevenni." Hanusz István (1895) „A nagy magyar Alföld földrajzi jellemképekben" című későbbi munkájában szintén találkozunk a földárja kifejezéssel, ő a szikesekkel magyarázza a jelenséget: „Vannak a száraz szikes fölületek, melyek nátronra kivirágzik és 3-6 napi időközökben összesöpörhető. A mely terület ilyetén kihasználás mellett kimerül, v a k s z í k nevet kap, de sót idővel ismét szolgáltathat, sőt találkoznak területek, hol szinte váratlanul jelenik meg olykor évtizedek multán a sónak kivirágzása, mi kétségkívül összefüggésben van a talajvíz áramlásával és ingadozásaival." Kiss István (1960, 1965, 1971, 1972, 1976, 1979, 1984, 1989, 1990) számos munkájában igen értékes kutatásokkal, leírásokkal és megfigyelésekkel gyarapította a földárjára vonatkozó ismereteinket. Megfigyelései a lapján tudjuk (1923-ból), hogy a Pusztaföldvár határában kanyargó Harangos-érben lévő „Forrás-laposa" nevű tavacskában néhány helyen észlelhető, hogy a víz feltűnően hidegebb a körülötte lévőnél. A kendert áztató gazdák elbeszélései igazolták számára, hogy e helyeken valamiféle „források" vannak, s ezek vize a környékben lévő ,forrás-halom"-bó\ származik. Kutatásai során az Orosházától nyugatra lévő Kís-székben 3, a Gyöp áros-fürdő tavában 5, Kakasszéken 9 „forrásos " helyet talált. A vízfeltörés sokféle formában jelentkezhet, melyeket Kiss István kutatásai alapján a következőképpen foglalhatnánk össze: . Vízfeltörés szikes tavak alján; - Mocsárfeltörések a tómederben v. a tó medrén kívül; - Túlfolyó kutak és forráskutak; - A talaj felpúposodásai szikes területeken; - Üde zöld foltok száraz, szikes legelőn; - Vízfeltörés mezőgazdasági területen; -Vízfeltörések épületen belül, „pincevizek". Vizsgálataink során több olyan értékes dokumentumot is találtunk, melyek arról árulkodnak, hogy a katasztrofáHIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2005. 85. ÉVF. 3. SZ. lis 1940-4l-es belvizek idején a Vízrajzi Intézet felkérte az érintett Armentesítő és Vízrendező Társulatokat arra, hogy próbálják meg lehatárolni, illetve térképen is megjeleníteni a talajvíz-feltöréses területeket (5-6. ábra). Természetesen az elkészített térképekről nem mondhatjuk azt, hogy pontosan tükrözik a talajvíz-feltöréses területek megjelenését, ugyanis a belvíz-mentesítési munkálatok során - mint ahogy azt részletezik is - nem volt lehetőség vizsgálatokat folytatni a belvizek eredetével kapcsolatban. 5. ábra: Az 1941-42-es belvízi elöntések a szentesi Körös- Tisza-Marosi Ármentesitő és Belvízszabályozó Társulat működési területén térképe a battonyai Szárazéri Belvízlevezetff Társulat működési területén Kreybig Lajos 1942-ben írt „Talajvízvonulatok tanulmányozása a Körös-Tisza-Maros közén" című jelentésében reagált az akkori Földművelésügyi Miniszternek a fellépett vízkárok természeti adottságokkal összefüggő okainak vizsgálatáról. A talaj vízfeltörések zónáját sárga vonallal jelölte (7. ábra). keletkezett vízkárok okait természetesen több irányban kell keresnünk. E tekintetben bejárásom folyamán a következőket állapítottam meg: A tengerszint felett és térszínileg a legmélyebben elterülő öntés stb. talajokon felszíni vízelborítások számos okból keletkezhetnek éspedig mindenekelőtt a felszíni folyóvizek kiöntéséből, a környező magasabb térszínekről reájuk folyó vizektől és a beléjük felhalmozódott csapadékvíz által megemelt talajvíznek felfakadásában, a folyók és magasan vezetett csatornák mellett azok magas vízállása által okozott altalajvízfelfakadásokban, csekély vízraktározó képességben stb"
