Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)

1. szám - Kalmár János–Petrescu, Iustinian–Vicze Magdolna: Bronzkori Duna-ág a Csepel szigeten

KALMÁR J. - PETRESCU I. - VICZE M : Bronzkori Duna-ág a Csepel szigeten 47 1. A Csepel-sziget északi részének vízrajza A Csepel-sziget, amint ismeretes, a Nagy-Duna és a Soroksári, vagy Ráckevei Duna-ág között elhelyezkedő szárazulat, amelyről a múlt század derekától számos felszín-alaktani és földtani tanulmány készült (Korpás E., 1934; Schmidt E. R. 1939; Marosi S., 1955) A Duna mindkét ága a sziget északi részén tektonikailag preformált irányú medrekben folyik. így a Nagy-Duna a Kvassay-zsiliptől délre is folytatja annak a vetőrendszernek a követését, amelyet a Gellért-fürdőtől kezdve mondhatni méteres pontossággal ismerünk, a IV. metró nyomvonalát kutató fúrásoknak és geofizikának köszönhetően (Raincsák Gy.-né, 2000). Ezután a folyó a budafoki Háros-sziget és a nagytétényi vasútállomás között DNy irányba kanyarodik, a Budai-hegység előterének egyik fontos szerkezeti vonalát követve (Wein Gy., 1977), majd az érdi kanyar után visszatér az előbbi ÉÉK-DDNy irányba. A Soroksári Duna-ág és a mélytektonika közötti összefüggés, Pécsi M. (1967) véleménye szerint közvetett módon nyilvánul meg, legalább is a főváros területén, Pesterzsébet, Soroksár illetve Csepel között, ahol a meder eredeti aljzata egy vetőre települő kavicságyban stabilizálódott. Az aljzat tektonikájától nem lehet idegen az a tény, hogy a Gyáli-patak befolyásánál, tehát a Háros-szigeti Duna-kanyar magasságában a Soroksári Duna-ág is nagyot kanyarodik, hogy a Nagy-Dunával durván párhuzamosan folyjék, a szigetszentmiklósi (volt) hajóállomásig, ahol É-D-i irányba folytatja útját. Mivel hogy a Nagy Duna medre az oligocénen, majd Budafok alatt pannóniai üledékeken stabilizálódott, úgy függőleges, mint oldalirányban a bevágódása korlátozva volt, ezért a Soroksári ág, ha kevéssel is, de morfológiailag mélyebb helyzetben van (ezért van szükség a Kvassay-zsilipekre). Kis keresztmetszetéből adódóan, még most, a szabályozás után sem képes a vízmennyiség gyors lefolyatására, ezért végig lápok, lefűzött és újra elöntött fattyúágak követik. A jelenlegi morfológiát és az ürfotókat megvizsgálva (Bak A. et al, 1982), láthatók a szigetet át- és átszelő erek, fatytyúágak (nagyrészt kitöltött) medrei. Ezek, a Csepel-sziget északi részén két irányt követnek: ÉNy-DK irányú az első generáció, amely a Nagy-Dunából szállította a vizet a Soroksári Duna-ágba és ÉNy-DK, ill. É-D irányú a második generáció, amely a két Duna-mederrel (nagyjából) párhuzamosan fút és átszeli vagy lefejezi az előző érrendszert. Az általunk vizsgált Ürge-hegyi feltöltött ér az utóbbihoz tartozik. 2. A Csepel-sziget északi részének földtani felépítése A Csepel-sziget az Alföld, név szerint a Pesti-síkság legfiatalabb képződménye. Az ún. Csepel tektonikai vonaltól DK-re a pannóniai korú homokra és agyagra a Felső-pleisztocén Duna hordalékkúpját képező, de valószínűleg még régebbi korú kavics (Jaskó S., Kordos L.,1990) telepszik, majd erre a pleisztocén legfelső szintjét képező folyóvízi homok. A Budapest térképlapon (Scharek P., 1982) ez a sziget ÉK-i oldalán és kisebb foltokban Halásztelek és Szigetszentmiklós között látható, amelyek Pécsi M. (1967) szerint az első ármentes (Il/a. sz.) teraszhoz tartoznak. A sziget többi részét a magas ártérhez tartozó homokos-kőzetlisztes, részben talajosodott üledék fedi. Ezt óholocén korúnak tekintik, a belemélyült erek, fattyúágak, valamint a Szigetszentmiklós-Dunaharaszti-Soroksár, illetve a Tököl melletti lápok részbeni vagy teljes feltöltését újholocénnek. Jelen vizsgálataink célja a fenti, újholocén üledékek korának pontosítása a palinológiai és archaeológiai adatok tükrében. 3. A vizsgált szelvény üledékei É D 2. ábra. A pollenanalízis szelvénye 1. Jelenkori talaj, 2. SzUrkés sárga kőzetliszt; 3. Sötét szUrkés sárga, agyagos közetliszt, 4. Sötétszürke, agyagos finomhomok; S. Fekete, gyengén agyagos nnomhomok; 6. Világosszürke, apró-közepes, közetlisztes homok; 7, Palinológiai minták; 8, A bronzkori temető szintje. Fig. 2. Geological section with the palynological sampling 1. Recent soil level; 2. Dark greish yellow silt; 3. Dark greish yellow clayey silt; 4. Dark grey clayey fine sand; 5. Black, scarce clayey fine sand; 6. Light grey, silty, fine-medium sand; 7, Palinological samples; 8. The level of the Bronze Age cementery. Az Ürge-hegyi szelvény hat réteget tárt fel, amelyek a következők (2. ábra): 0-15 cm: Sárgásszürke színű, finomhomokos kőzetliszt anyagú talaj, kevés humuszos sávval és gyökérnyomokkal; 15-40 cm: Szürke, oszlopos elvállású kőzetliszt, kevés finomhomokos sávval (1. minta); 40-70 cm: Sötétszürke, réteges agyagos kőzetliszt, fekete agyaglencsékke (2. minta); 70-100 cm: Sötétszürke, agyagos, enyhén csillámos finomhomok (3. minta); 100-130 cm: Világosszürke, tömött, csillámhártyás, réteges finomhomok (4. minta); 130-160 cm: Sárgásszürke, rétegezetlen, kőzetlisztes, apróhomokos finomhomok, ritka rozsdafoltokkal (5. minta). A fenti rétegsor a 10-15 m széles munkagödörben egy ÉÉNy-DDK irányú, vályúszerű mélyedés részeként jelenik meg, valószínű egy Duna-mellékág kitöltéseként. A munkagödörtől kb. 50 m-re kezdődő ásatási területen a leletek a 15-40 cm-es réteg közepén, ill. alsó harmadában fekszenek. Az ároktól kb. 120 m-re kelet felé, a főépület egyik alapozási gödrében a homokréteg alatt, 1,90-2,05 m mélységben homokos aprókavics jelenik meg, ugyanaz, amely a területtől kb. 2 km-re, ÉK irányban lévő, részben már leművelt kavicsbányában ismeretes (Kavics-tó, 1. ábra).