Hidrológiai Közlöny 2005 (85. évfolyam)
4. szám - Tanulmányok, ismertetések: - Makfalvi Zoltán: A Székelyföld ásványvizeinek áttekintő bemutatása
33 A Székelyföld ásványvizeinek áttekintő bemutatása. Makfalvi Zoltán 530103. Miercurea Ciuc, str. Mihai Eminescu nr.4/1, Románia, e-mail: zmakfalvi@freemail.hu Kivonat: A Székelyföld Romániának, de talán egész Európának, szénsavas természetes ásványvíz előfordulásokban leggazdagabb régiója. Területén ezernél is több ásványvíz-forrás fakad A dolgozat a rendelkezésre álló szakirodalom alapján áttekinti a Székelyföld ásványvizeit, tájegységek szerint. Ismerteti azokat a geológiai, szerkezeti, geotermikus és vízföldtani viszonyokat, amelyek meghatározták a székelyföldi ásványvizek keletkezését, tárolási körülményeit, változatos vegyi öszszetételét és fizikai tulajdonságait, valamint felszíni megjelenését. Említést tesz a vízföldtani és geotermikus feltételek által adott újabb hévlztartalékok feltárásának lehetőségeiről. Az ásványvíz-kincs hasznosításával kapcsolatban röviden bemutatja a Székelyföld helyét az egyre dinamikusabban fejlődő palackozó iparban. Tárgyalja a székelyföldi ásványvizek védelmének fontosságát, valamint az ezzel kapcsolatos feladatokat. A tanulmány előadásként is elhangzott Budapesten, 2004. október 18-án a Magyar Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szakosztályának előadó ülésén, ásványvíz, hévíz, Székelyföld. Kulcsszavak: Bevezetés Az Erdély délkeleti részén fekvő Székelyföld fejlesztésének jelentős természeti erőforrását az ásványvizek képezik. Területén a kutatók ezer fölötti ásványvíz előfordulás létét jelezték. A Székelyföld ásványvizeiről szóló első összefoglaló munka Hankó Vilmos (1902) könyve. Az ásványvizek tudományos kutatása a Székelyföldön az 1940-es évektől indul meg. Straub János (1950) az erdélyi gyógyvizek mikro-alkatrészei tanulmányozásának fontosságára hívta fel a figyelmet 52 forrás részletes analízise kapcsán. Szabó Árpád (1949) munkája pedig a székelyföldi ásványvizek és forrásgázok radioaktivitásának kutatására terjedt ki. Szabó Árpád és munkacsoportja (1957) főleg addig nem ismert székelyföldi ásványvízforrások vizét mind kémiai összetételük és radioaktív alkatrészeik, mind fiziológiai hatásuk szempontjából vizsgálták, ugyanakkor a forrásvidék geológiai viszonyait is részletesen tanulmányozták A Balneológiai és Fizioterápiai Intézetnek Románia ásványvizeiről és gyógyiszapjairól készült munkája első kötetében (1961) 135 székelyföldi ásványvíz és gáz analízis eredményét közli, feltüntetve minden esetben az ásványvíz-típust és a gyógyjavallatot. A Székelyföld ásványvizeinek első, átfogó térképezését Bányai János székelyudvarhelyi geológus végezte el. A XX. század második felétől napjainkig számos tanulmány készült a Székelyföld egyes területeinek ásványvizeiről (lásd az irodalomjegyzékben). A mesterséges feltárások - vízkutató fúrások - értékes ismeretekkel szolgáltak azokról a rétegtani szintekről és földtani formációkról, amelyekben a hasznosítás szempontjából számbavehető ásványvizek keletkeztek és tárolódnak. A geofizikai kutatások (Airinei St., Pricájan A., 1975) azokat a mélyföldtani és kéregszerkezeti okokat tanulmányozták, amelyek a mélységi széndioxid feláramlását, a felszínalatti vizek áramlási viszonyait, valamint a terület geotermikus viszonyait meghatározták. 1999-ben a Karlsruhe-i Egyetem Kőzettani és Geokémiai intézetében végezték el száz Hargita megyei ásványvízforrás vizének elemzését, különös tekintettel a mikroelemekre (,Jánosi Cí„ Péter É„ Bemer Zs., Stüben D.. 2003). A terjedelmes irodalom, a számos tanulmány ellenére a mai napig sem készült el a Székelyföld ásványvizeinek egységes kritériumok alapján történő számbavétele - katasztere - , sem pedig e vizek monografikus feldolgozása.. A Székelyföld ásványvizei A székelyföldi ásványvizek általános jellemzésénél említhető a vizekben oldott ásványi sók mennyiségének és összetételének változatossága, a szénsavas ásványvizek - borvizek - dominanciája, az ásványvizek jelentős részének enyhén termális jellege. Az ásványvizek rendkívüli változatosságát a Székelyföldet felépítő változatos földtani formációk tették lehetővé. A Székelyföld gerincét alkotó Kelemen-Görgény-Hargita fiatal vulkanikus hegyvonulathoz élénk utóvulkáni mofetta - néhol szolfatara - tevékenység társul. A gázoknak a felszín felé történő áramlását a geofizikailag kimutatott kéregszerkezeti, regionális és helyi jellegű törésrendszer közvetíti. A törésrendszer érinti a vulkáni vonulatot, valamint a vele érintkező metamorf és üledékes rétegösszleteket is. Ezt, az utóvulkáni tevékenység által érintett, mintegy 6.000 km 2 kiterjedésű területet „mofetta övezet" néven említik (I. ábra). • Joe ab • tovóuna iL- A nMm;« wm 1. ábra. A Kelemen-Hargita eruptívum mofetta övezeté ben előforduló ásványvíztelepek. A. Pricajan alapján.
