Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Scheuer Gyula: Mészképző ásványvízforrások és kiválásaikat befolyásoló tényezők

340 HIDROLÓGIA ] K .ÖZL ÓNY 2003. 83. ÉVF. 6. SZ. nyeges és meghatározó eltérések mutathatók ki függetle­nül attól, hogy mészanyaguk közelítően megegyező. A hideg karsztvizekből kivált mészanyag megnevezésénél e­zért az utóbbi években már következetesen mésztufa kő­zetnevet használom, míg az ásványvizekből képződött mészköveknél a forrásvizek hőmérsékletétől függően ha hidegek akkor forrásmészkő, ha pedig meleg vagy forró vizekből keletkeztek hévforrásmészkő kőzet megneve­zést alkalmaztam. 2. A mészképző ásványvizek vízföldtani jellemzése A mészképző ásványvizek ritka egyedi és jelentéktelen e­setektől eltekintve a szilárd kőzetekhez kapcsolódó hasadék­vizek csoportjába tartoznak. Az ilyen tároló kőzeteket két nagy csoportba osztják (Juhász J. 2002): nem karsztosodó kőzetekre, és karsztosodé kőzetekre. A nem karsztosodé tároló kőzetek sorába tartoznak a magmás, üledékes, és a metamorf kőzetcsoportok i­gen változatos kifejlődésű kőzetféleségei, amelyeket a bennük kialakult rések-hasadékok teszik víztározóvá és vízvezetővé. Ezek a rések, hasadékok genetikailag több­félék lehetnek, de a legjelentősebbeket a kőzeteket külön­böző földtani korokban ért és lezajlott hegységszerkezet hozta létre és tette gyakorlatilag víztartóvá. Továbbá nem elhanyagolható még a mag más működéssel kapcsolatban keletkezett kőzettöredezettség sem. A karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit, márvány) a vízben oldódó kőzetek csoportjába tartoznak és a bennük tá­rolt vizet karsztvízként különítik el a nem karsztosodó kőze­tek rés és hasadékvizeitől. A karsztos kőzeteknél keletke­ző vízvezető és tároló rendszerek alapvetően kétféle típusra vezethetők vissza, mégpedig a hegységszerkezeti*, oldás­ból és erózió révén keletkezett vagy keletkező üregekre, barlangokra, járatokra stb. amely utóbbiak alapvető és meg­határozó szerepet játszanak e kőzeteknél. Ha ezt az osztályozást a mészképző ásványforrások ol­daláról vizsgáljuk, akkor nem tisztázott az a tény, hogy a csoportosítás alapján hová sorolhatók azok a kőzetformá­ciók, amelyek a két csoport között átmenetet képeznek, ill nem sorolhatók be a karsztok fogalomkörébe. így pl. a mészkőréteges agyagpala, vagy ennek fordítottja , to­vábbá azok a 30-60 m vastagságú mészkövek vagy dolo­mitok amelyek köztes kőzetként települnek a nem karsz­tosodó kőzetek közé, de az ásványvízforrások vízkémiai adottságaira meghatározóak, mivel jól oldódva okozzák kalcium-hidrogénkarbonátban gazdag vizek kialakulását, így megállapítható, hogy a fentiekben közölt szilárd kő­zetekre vonatkozó csoportosítás a mészképző ásványvíz­források esetében problematikus, ezért indokolt egy har­madik kőzetcsoporttal kibővíteni, amelyek a kettő kö­zött átmenetet képviselnek. A mészképző ásványvízforrásokat többféle szempont szerint lehet vizföldtanilag osztályozni. Vizsgálva ezek vízhozamait megállapítható, hogy mennyiségi vonatko­zásban nagyfokú változatosság figyelhető meg. A kis víz­hozamtól (1-2 I/min-től) az extrém nagy hozamokig (20­50 m 3/min) mindenféle változat előfordul. Az utóbbiak közé sorolhatók természetesen ritkák és csak egyedi kü­lönleges vízföldtani adottságok kedvező összeesése ese­tén jönnek létre. Ehhez kapcsolódna megkülönböztethető még egyediforrás, forráscsoport és forrásteriilet. Nagy vízhozamú egyedi forrásra példaként említhető a tö­rökországi Pamukkale, a forráscsoportokra a Bridge­port-i források hozhatók fel (USA, Kalifornia), ahol kb. 500 x 500 m-es területen belül számos kisvízhozamú víz­feltörés figyelhető meg, és ezek környezetükben külön­külön, egymástól függetlenül raknak le mészkövet. Egy adott forrásterűletre az jellemző, hogy ezen belül változó számú, és hozamú forrás fakad. Ilyen forrásterü­let nagysága esetenként 1-2 km 2-t is elérheti, de a forrá­sok számos esetben egy adott vonal mentén lépnek ki. A források fakadhatnak megközelítően azonos magasság­ban, de olyan esetek is előfordulnak, ill. figyelhetők meg, amikor egymáshoz viszonyítva különböző magasságok­ban törnek fel egyidőben. Ez a fakadási magasságkülönb­ség néha a 200 m-t is elérheti. Ilyenek közé sorolható a legismertebbek egyike a Mammoth Hot Springs-i terü­let, ahol számos hévforrás fakad jelentős távolságra és magasságkülönbséggel egymástól. Ezek közé tartozik még az oroszországi Pjatyigorszk-i forrásterület is szá­mos forrással és nagykiterjedésű forrásmészkővel. Hidrodinamikai szempontbél vizsgálva az ásványvíz­forrásokat, igen változatos adottságok tapasztalhatók. A for­rások lehetnek nyílttükrű és nyomásalatti rendszerekhez kapcsolódók, így leszálló, vagy felszállé források. Ezt to­vább elemezve felszínközeli és mélységi eredetűek. Ebből adódóan vannak felszínközeli nyílttűkrű források és mélységi felszálló források többek között. (Pálfy M. nyomán) 1. Forrásmészkő előfordulások 2. Mészképző hideg posztvulkáni karsztos ásványvízforrások. Az előzőhöz sorolhatók pl. Erdélyből a 6-7°C-os hi­degvízű igen dinamikus mészképző borszéki ásványfor­rások (1. ábra) melyek a paleozóos mészkő réseiből - re­pedéseiből lépnek a felszínre. (Pálfy M. 1905). A borszé­ki ásványvizek kialakulásában egyértelműen hőhatás nél­küli posztvulkáni kapcsolatot mutattak ki, amely főleg je­lentős mennyiségű C0 2 gáz átadásában nyilvánul meg. E­zért a paleozóos mészkő hideg karsztvize alakul át poszt­vulkáni gázok hatására karsztos ásványvízzé Tehát ebben az esetben olyan recens karsztos hidrodi­namikai rendszer alakult ki, amelynél hőhatás nélkül érvé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom