Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Mikoviny Sámuel a vízmérnök

279 Mikovíny Sámuel a vízmérnök Juhász József 1148. Budapest, Felsőbüki Nagy Pál u. 4. Kivonat A mintegy 300 éve született Mikovíny Sámuel mindössze ötven évet élt Ebben az ötven évben igen sokrétű mérnöki munkát végzett. Mondhatjuk, hogy az akkori kor legkiválóbbjaival egy sorban mérnöki polihisztor volt. így a térképészek, a bányászuk is saját magukénak tartják. Talán kevésbé figyeltünk fel arra, hogy Mikoviny Sámuel a maga idejében kiemelkedő vízmémök is volt. Végeredményben ő vetette meg részletes és korszerű térképezésével a hazai vízmómöki munka alapjait, teremtette meg a víaípítés, folyószabályozás, vízszintek tervezésének és építésének térképi alapjaiL Ezeken a térképeken igen nagy gondot fordított a vízfolyások és a mocsarak, lápok pontos ábrázolására, amivel lehetővé tette egy-egy területnek az ember számára lakhatóvá tételét. Saját felmérései alapján az országban számos helyeken önmaga is végzett vízépítési munkát az árvédelemtöl a vö'gyzárógátas víztározókig. Mikovíny Sámuel tehát a maga idejében kiemelkedő vízmérnök volt akit úgy gondolom - ebben a minőségében a magyar vízméniökök leghíresebbjei között kell tisztelnünk. Kulcsszavak: Mikovíny Sámuel, vízügyi történelem. 1. Előzmények Magyarországon az ország fellendülésével a X1II-XIV században már számos adománylevél tesz tanúságot arról, hogy főként vízimalmot építettek ez időben szép számmal. Ekkoriak a tatai és ösküi mesterséges tavak is. Tudomásunk van arról, hogy a nagyobb folyókat termény-, fa- és só-szállításra használták. A Duna Mátyás király koráig Európa fő közlekedési útja volt. A keleti kereskedelmet a Duna közvetítésével bonyolították le. Első törvénykönyvünk, a Tripartitum első részének 24. cikke a vizeket, folyókat, halastavakat, vízfolyásokat, malmokat a birtok tartozékainak mondja. A vízimüvek építése még a török hódoltság alatt sem szünetelt. Egyes pasák, bégek adománylevelei ismertek malmokról és más vízimüvekről. A Dunát, ezt a nagy közlekedési utat mindinkább felhasználták a háborút viselő felek Katonákat, élelmiszereket, tábori felszereléseket szállítottak rajta. A XVII századig a Duna és más folyók hasznosítása csak természetes állapotukban történt. A török uralomtól még csak néhány évtizede megszabadult ország síkvidéki részei elnéptelenedtek, egész falvak megszűntek. A felszíni vizek a helyenkénti sporadikus hasznosítás és karbantartás mellett teljesen elvadultak a hatalmas mocsaras területeken csak moszkitó szúnyogok szaporodtak. Ahhoz, hogy az ország újra magához téijen, a kihalt területeket be lehessen népesíteni, a földből meg lehessen élni, az elvadult síkságot rendezni kellett. Ennek előfeltétele volt a föld, a haza egészének minden vonatkozásban való megismerése. Első lépés volt tehát az ország feltérképezése. Második lépésben néhány évtized múlva a hatalmas mocsarakat kellett lecsapolni. Harmadik lépésben egy századdal később az alföldi folyók hatalmas, árvújárta területeit csökkenteni kellett A Tisza még a XIX. század második felében is egyegy nagy árvízkor 70 km szélesen hömpölygött egészen a Hortobágyig Mára a mai Magyarországon több mint 4200 km árvédelmi gátat kellett építeni. Ezeknek a tarthatatlan viszonyoknak a rendezése a XVII. század elején III Károly országlása (1711-1740) alatt kezdődött meg. Ekkor kezdődtek meg a jelentősebb vízszabályozások is. A török kiűzése után a katonai kormányzás alá vett Maros-Tisza-Duna által közrefogott területen nagyobb méretű lecsapolási munkákat indítottak meg. A Temes és a Béga völgy kiterjedt mocsarait feltérképezték és elkészítették a lecsapolás terveit. A lecsapolást nagyrészt közmunkával, kisebb részben állami pénzen valósították meg Az 1722-i országgyűlés az ország több vidékét érintő lecsapolási tervet vitatott meg. Az 1723-i évi 122. törvénycikk a hajózható folyóknak hajócsatomákkal való összekötésére rendelt el tanulmányok készítését. Ebben a környezetben kezdte meg munkásságát a külföldi tanulmányútja után 1725-ben hazatért Mikovíny Sámuel. Munkásságát a vízügy szempontjából közvetett és közvetlen munkára lehet bontani. 2. A vízmérnöki munka alapjainak megteremtése A közvetett munka az ország első, korszerű feltérképezése volt. Pontosságban, egységességben lényegesen felülmúló folytatója volt Lázár deák, Oláh Miklós, Verancsics Antal, Heven esi Gábor hatalmas munkáinak és a kortárs Marsiglinak. Térképein elhatározás szerint az aktuális állapotot rögzíti a tájban található vízrajzi erdő- és mezőgazdasági elemekkel, a bányászati és kohászati objektumokkal és az úthálózat pontos feltüntetésével. Mikovíny Sámuel maga is tisztán látta, hogy térképei alapjai lesznek többek között a folyók és belvizek szabályozásának, a talajok javításának, a vízi utak, hajócsatomák építésének, az ipari létesítmények és közöttük a malmok építésének. Az országos térképezési munka során valóban feltérképezte az akkor korszerű eljárással a teljes vízrajzi helyzetet. Megdöbbentő, hogy megyei térképein milyen sok mocsaras területet, igen sekély tavat találunk. A folyók lefutása a síkságon szinte csak elfajult kanyarok, medrek sokaságából áll. Az országos térképezés - megyei térképek - mellett van Mikovínynek számos országrészeket, illetőleg folyóvizeket ábrázoló térképe is, melyek esetenként éppen a vízimunkálatok előkészítését szolgálják. Mikovíny térképezése tehát közvetve szolgálta ugyan a vízrendezést, de mégis egyeden alapja volt a későbbi szabályozási munkák előkészítésének Forrás értékű térképezési munkáján sok helyen például Bács-Bodrog vármegye térképén az erdők, mocsarak, az elöntött völgyek ábrázolása igen jónak mondható. A későbbi Ferenc csatorna helyén 1740-4l-ben az Almástól Kis-Dobráig felhúzódó Fekete mocsár (Cserna bara) széles mocsárvilágát ábrázolja. A Duna és a Tisza gondosan van feltüntetve Különösen a nagyobb szigetekkel és zátonyokkal tele Duna rajza igen jó. Péterváradnál, ahol Újvidéket és az erődítményt hajóhíd köti össze a Dunának egy már kiszélesült átvágása figyelhető meg. Cséb és Bagacs, ill. Újvidék között, valamint Palánka közelében a Dunában sok nagy megneve-