Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
2. szám - Scheuer Gyula: Az üledékképző hidrotermák és hévforások vizsgálata
110 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 2. SZ. 3. ábra. A Katwe-i konyhasós krátertavak (Uganda) áttekintő' helyszínrajza 1. Vulkáni kráterek. 2. Konyhasós hévforrások táplálta krátertavak. 3. Közlekedési utak. A krátertavak 27-40 °C-os hőmérsékletűek A tavak közül a legnagyobb a Lake Katwe. A források a konyhasó mellett jelentős mennyiségben hoznak a felszínre nátriumkarbonátot, nátriumszulfátot is, amelyek a konyhasóval együtt ugyancsak kiválnak. A vizsgálatok szerint a krátertavakat tápláló hévforrások vizének kémiai összetétele tavanként változik. így vannak tavak, ahol a kiválásban a konyhasó az uralkodó, de vannak olyanok, ahol a konyhasó alárendelt és uralkodó a nátriumszulfát (glaubersó). Ilyen a tavak körül, pl. a Lake Kitagate, ahol a Na mennyisége 67,800 mg/l a kloridé 19,800 mg/l és a szulfát pedig már 92,300 mg/l értékben van jelen a vízben, így e forrásoknál a kiválásban már a glaubersó (Na 2S0 4 + 10 H 20) van túlsúlyban. A termelés során első osztályú sónak minősítik azt, amelynek NaCl mennyisége 90 %-ot meghaladja. Egyes krátertavakból (pl. a Katwe-tó) a kivált forrásüledékeket termelik és felhasználják Ugandában sótermelés folyik a Kibiro Hot Springsnél is, amely helyileg az Albert tó északkeleti partjánál tör fel, és vízhőmérséklete meghaladja a 75 "C-ot. Az árokrendszer nyugati oldalán a Kongói Köztársaság területén is több helyen fakadnak sós hévforrások, amelyekből konyhasó válik ki (Bitagoha). A nátriumklondos kiválások sorából kiemelésre érdemesek látványosságuk miatt a törökországi Delice-i lerakódások is, ahol a fonások az erózióbázis felett (50-100 m) fakadnak, és a konyhasó a meredek, helyenként közel függőleges völgyoldalakban válik ki, amely fehér színével élesen elüt zöld és szürke környezetétől (Petz R. et al. 1990). E helyen is összegyűjtik a források vizét és facsatornában elvezetve a völgytalpon létesített medencékbe vezetik A víz elpárolgása után termelik ki a durvaszemcséjű konyhasót. A helyszíni bemondás szerint az évi termelés 10-15000 tonna. Helyszíni bejárásaim során konyhasó kiválásokat figyeltem meg Erdélyben a Korond mellett fakadó forrásoknál is. A rendelkezésre álló irodalom szerint hévforrásokból történő, említésre méltó konyhasó kiválások vannak többek között az amerikai földrészen Alaszkában, Argentínában, Chilében, Afrikában Etiópiában, Dzsibutiban, Ázsiában pedig Indiában, és Indonéziában Jáván is (Malkovsky M.-Kacsura F. 1969, Waring G.A. 1965). 1.2. Karbonátos forrásüledékek A forrásüledékek kiemelkedő jelentőségű csoportját képezik a karbonátos kiválások. E csoporton belül a kalciumkarbonátos felhalmozódások a forrásmészkövek (mésztufa, travertinó, édesvízi mészkő stb ) azok, amelyek a különböző típusú forrásüledékek közül a leggyakoribbak és legismertebbek, s ezek minden kontinensen nagy számban, esetenként turisztikai látványosságként (USA: Mammoth Hot Springs, Törökország: Pamukkale) stb. fordulnak elő. Jelen összeállításban mint ahogy már a bevezetőben jeleztem, ezekkel nem foglalkozom, mert róluk már korábban több ismertetésem jelent meg. A forrásmészkő előfordulásokon túlmenően azonban természetesen ritkábban ismeretesek még egyéb karbonátos kiválások is. Ezek közül leggyakoribbak a nátriumkarbonátos (Na 2C0 3) kiválások (szóda), de ismertek ritkábban magnéziumos (magnezit) és vas-mangánkarbonátos forrásüledékek is. Az utóbbiak főleg az erősen szénsavas hidrogénkarbonátos vasas vizekből csapódnak ki. Magnéziumkarbonátos felhalmozódás az Egyesült Államokban a kaliforniai Phillips Soda Springsnél ismeretes A nátriumkarbonátos forrásüledékeknek önálló nagy előfordulásai ismertek Kelet-Afrikában az Afrikai árokrendszer keleti ágában, többek között Kenya-i és Tanzánia-i szakaszán, ahol a felszínre lépő hévforrásokból jelentős méretű nátriumkarbonát (szóda) és kísérőként konyhasó rakódott le (4. ábra). Az árokrendszer kenyai szakaszának déli részén a Magadi-tó környezetében több hévforrás kilépés ismeretes. Vizük hőmérséklete 36-85 °C között változik és oldott sótartalmuk igen jelentős. A források vize nátrium-hidrogénkarbonátos típusú, jelentős klorid tartalommal. Ebből eredően a kivált anyagban a nátriumkarbonát mellett jelentős a konyhasó részaránya is. A tó környezetében napjainkban is folyik ezeknek a forrásüledékeknek a kitermelése. Tovább déli irányba Tanzániában keletkezett tavak környezetében is számos hévforrás fakad, amelyekből jelentős kiválások rakódnak le. Ezek a következők: Lake Natron Springs, Lake Manyara Springs, Lake Eyssi Springs, Lake Balangida Springs. E források vizének a hőmérséklete 30-72 °C között változik és oldott sótartalmuk is jelentős A vizsgált üledékeknek felhalmozódásában alapvető szerepe van a területre jellemző szemiarid klímának. A nátnumkarbonátos típusú hévforrások kémiai összetevőinek szemléltetése érdekében a kenyai Magadi-tó egyik forrásának kémiai adatait adom meg, amelyet az irodalomból vettem át (Malkovsky M.-Kacsura G. 1969) Na*= 10,441 mg/l HC0 3 = 15,210 mg/l Ca +* = - cr = 5,050 mg/l Mg* +=- S0 4 "= 776 mg/l Vízhőmérséklet: 85 °C. A karbonátos forrásüledékek csoportjában irodalmi adatok alapján előfordulnak vaskarbonát (szident, FeCOj), továbbá ritkán báriumkarbonát (witherit, BaC0 3) kiválások is, természetesen kisebb mennyiségben rendszerint a lerakódások kísérő anyagaként. Itt említem meg a borátos lerakódásokat Ezek olyan hévforrásokhoz kapcsolódnak amelyek nagy oldott sótartalmúak jelentős bórtartalommal. A kiválások egy része evaporit telepekhez kapcsolódik, de ezektől független hévforrásokból rakódnak le borátos üledékek. Leggyakrabbak a borax (bór-nátnumoxid) lerakódások.
