Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

107 Nebela coliaris, Nebela flabellulum, Pontigulasia bigibbosa, P. elisa). A Rhizopodák fajszáma és mennyisége is kiugróan magas értékeket mutat. A domináns taxonok (Difflugia pulex, Euglypha tuberculoid type, Heleopera sylvatica, Nebela militaris) ökológiai indikátorértéke alapján a fúrásponton ebben az időszakban zsombékok kialakulása és fokozatos szárazodás mutatható ki, mely a zóna vége felé csúcsosodik ki. A tözegfelszín változatosságát (zsombék, semlyék) jelzik a xerofil indikátor fajok (Bullinularia indica, Difflugia pulex, Heleopera sylvatica, Nebela coliaris, Nebela flabellulum, Trigonopyxis arcula type) mellett folyamatosan jelenlévő a-higrofil fajok (£. tuberculata típus, Hyalosphenia elegáns). FT-6 A zóna 11 cm-től 0 cm-ig tart, mely egy 63 évvel ezelőtt elkezdődött és a mintavételezés időpontjáig tartó időszaknak felel meg. A Rhizopoda koncentráció csökken, a fajszám szintén. A zóna kezdetén az A muscorum, a C. arcelloides típus, a C. aculeata típus és a N. tincta százalékai emelkednek. A hidrológiai indikátor számokat figyelembe véve ez a zóna ellentmondásos képet mutat. A higrofil fajok mellett előfordulnak kifejezetten száraz tőzegfelszínre, zsombék felszínekre jellemző fajok, mint pl. a Heleopera petricola a felszín közelében. Ez a jelenség elfogadható a felszíni régióban vett minták esetében. 3.2. A humifikáció mérés eredményei A huminsavak mennyiségéből is következtethetünk a nedvességi viszonyokra. Szárazabb körülmények között jobb a szerves anyagok lebomlása, ami azt eredményezi, hogy magasabb lesz a huminsavak koncentrációja. Az összevethetőség érdekében a házas amőbák gyakoriság-értékei alapján kapott zónákat (FT zónák) használjuk a humifikációmérések adatainak elemzése során (2. ábra). Az egyes zónák jellemzése a következő: FT-1 A házas amőbák feltárására felhasznált legmélyebbről származó tőzegtartalmú minta a 381 cm-es volt, majd az alatt 400 cm-ig agyagos tavi üledék, alatta pedig már az alapkőzet helyezkedett el. Ezért az házas amőbák alapján elkülönített FT-1 zóna alja nem a szelvény alját jelenti. A humifikáció méréseket azonban ezen a szakaszon is elvégeztük. Itt alacsony a huminsavak koncentrációja, ami arra utal, hegy igen nedves körülmények uralkodtak, még tavi állapotról lehet beszélni. Az FT-1 zónában hirtelen megemelkedik a huminsavak koncentrációja. Ez szárazodásra enged következtetni. Valószínűleg a lápi állapot felé történő átmenetről van itt szó, amit a házas amőbák vizsgálati eredményei megerősítenek. FT-2 A huminsav koncentrációk erősen fluktuálnak, de megállapítható, hogy 317 cm-ig (7447 évvel ezelőtt) csökkenő tendencia mutatható ki és az értékek alacsonyabb szinten mozognak, mint 317 cm után. Ez alapján úgy látszik, hogy a 317 cm alatti szakaszon egy viszonylag nedvesebb és kissé nedvesedő, 317 cm felett pedig egy szárazabb fázis van. A zóna végén ismét nedvesedésre utalnak az adatok. A humifikáció mérés eredményei ebben a zónában is jól korrelálnak a házas amőba adatokkal. FT-3 A fluktuáció nagyon erőteljessé válik. A zóna közepén egy mély hullámvölgy figyelhető meg. A hullámvölgy után nagyon magas csúcs következik, melyet csökkenő értékek követnek. A zóna elején 221 cm-ig szárazodó viszonyokra utalnak az adatok. 217 cm-től 201 cm-ig tart a hullámvölgy, amely igen nedves viszonyokra enged következtetni. Ezután az értékek növekedése figyelhető meg, míg végül 185 cmnél egy nagyon magas csúcs mutatkozik erős szárazodásra utalva. A zóna végén az adatok a körülmények nedvesebbé válását jelzik. A kapott eredmények megerősítik a házas amőbák eredményeiből levont következtetéseinket. FT-4 Az adatok kevésbé fluktuálnak, mint az előző zónában. A zóna elején fokozatos csökkenés látható, melyet kisebb csúcsok törnek meg a 157-145-cm-es szakaszon és 129 cmnél. Az adatok tehát egyenletes nedvesedést jeleznek, kivéve a nem túl magas csúcsok által képviselt mélységeket, ahol átmenetileg szárazabb időszakok alakulhattak ki. A 129 cm-t követő szakasz alacsony huminsav koncentrációkkal jellemezhető, melyek igen nedves körülményekre utalnak. 105 cm-től azonban egy enyhén szárazabb fázis következett, mivel erre a szakaszra átlagosan kissé magasabb huminsav koncentráció érték adható meg, mint az előzőre, tehát ez az időszak valamelyest szárazabb, mint az előző fázis, de még mindig inkább nedvesnek tekinthető. Ezt mutatják a házas'amőbák vizsgálati eredményei is. FT-5 A zóna elején a koncentrációértékek nedves körülményeket jeleznek, majd 29 cm-től egy magasabb és stabil, szinte állandó értékre állnak be. Ebben az időszakban tehát szárazabbá váltak a körülmények. FT-6 Az előző zónához képest itt ismét nedvesedésre következtethetünk az adatok alapján. Az ötödik és a hatodik zónára vonatkozó következtetéseinket szintén alátámasztják a házas amőba vizsgálatok eredményei. 4. Az eredmények értékelése A humifikáció mérés eredményei és a házas amőbák relatív gyakorisági viszonyai között szoros összefüggés mutatható ki. A láp különböző nedvességi viszonyokkal jellemezhető, igen jelentős változásokon ment keresztül, mely változások a házas amőbák minőségi és mennyiségi viszonyai alapján jól rekonstruálhatóak. Az egyenletesebb hidrológiai viszonyokat is, és a szárazabb és nedvesebb időszakok változásait is megfelelő módon tudtuk segítségükkel regisztrálni. 5. Összefoglalás A fosszilis házas amőbák európai viszonylatban széles körben tanulmányozottnak tekinthetők. Ugyanakkor viszonylag kevés kutatást végeztek a Kárpát-medencei faunára vonatkozóan, ezek is elsősorban recens Testacea vizsgálatok voltak. Úgy véljük, hogy az Észak-erdélyi, Erzsébetbánya mellett fekvő Fenyves-tető tőzegmohalápjának vizsgálatán keresztül olyan alapozó tanulmányokon vagyunk túl, melyek lehetővé teszik egy, a Kárpát-medence tőzegDeplh cm x 0 5 10 15 20 25*30 2. ábra. A huminsavak mennyiségének változása a mélység függvényében