Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

88 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. Morfológiai különbségek a Baradla - barlang (Aggteleki NP) endemikus Ostracoda-formái és a forrásokban élő rokon populációk közt 'Namiotko, Tadeusz - 2Meisch, Claude - 3Gidó, Zsolt - "Danielopol, Dan L. ^University of Gdansk, Department of Genetics and Cytology, Kiadki 24, PL-80-822 GdaAsk, Lengyelország (namiotko@biotech univ.gda.pl) !Musée national d'histoire naturelle, 25 rue Munster, L-2160 Luxembourg, Luxembourg (elaude.meiseh@ci.educ.lu) 3Debreceni Egyetem, Alkalmazott Ökológia Tanszék, H-4010. Debrecen, Egyetem tér 1. Magyarország (gidozs@dragon.kIte.hu) 'Austrian Academy of Sciences, Institute of Limnology, Mondseestraße 9, A-5310, Mondsee, Ausztria (dan.danielopol@oeaw.ac.at) Kivonat: Cryptocandona dudichi (Klie, 1930) (Crustacea, Ostracoda) korábban csak a Baradla-barlangból (Aggtelek NP, Northeastern Hungary) volt ismert Újabban, néhány forrásban epigeikus populációkat fedeztek fel az Aggteleki karszt környékén. A barlangi állatok héja jobban megnyúlt, héjuk elülső és hátsó szegélye csúcsosabb, mint a forráslakóké. A him csápján a "z2" karom szőrré (seta) redukálódott a barlangi állatoknál. Mindkét jellemzőt valószínűleg neoténikus folyamatok eredményezték, így az epigeikus forma ősibb állapotot mutathat, s a barlangi pupuláció ebből származhatott. A Baradiában talált másik, endemikus kagylósrák a Potamocyprisfúlva (Brady, 1868) spp aggteleki Meisch, 2000. A széles körben elterjedt epigeikus alfajtól szembenálló héjainak szegélyében, az antennák és a lábak egyenes karmaiban és kisméretű szemfoltjában különbözik. Az előbbi és utóbbi bélyegek szintén, valószínűleg neotenikusak. Cryptocandona dudichi, Potamocypris fúlva ssp. aggteleki, kagylósrákok, Baradla-barlang, neoténia Kulcsszavak: A Cryptocandona dudichi (Klie, 1930) kagylósrák (Crustacea, Ostracoda, Candonidae) első példányait dr. Dudich Endre gyűjtötte a Baradla-barlang vizeiben 1929-ben. Az új faj leírása a következő évben jelent meg (KLIE, 1930). Azután hosszú ideig semmi új adat nem jelent meg a kizárólag troglobiontnak gondolt fajról. A taxonómia fejlődése és az egyes fajok meghatározásánál felmerülő bizonytalanságok szükségessé tették a Cryptocandona fajok újraleírását, amelyet több szerző közreműködésével egyikünk (D.L.D) hangol össze. BALTANÁS ÉS TSI. (2000) összefoglalták azokat az információkat, amelyeket az egészen közeli múltig a Cryptocandona fajok elterjedéséről és morfológiájáról tudni lehetett. A C. dudichi-hoz morfológiailag legközelebb álló két faj a C. phreaticola (Kiefer & Klie, 1927) és a C. malris Sywula, 1976 szintén a Kárpátok északnyugati vonulatának lakója: az előzőt csupán Nagysallóról (Tekovské Luzany ma Szlovákiához tartozik, szintén Dudich-gyűjtés) az utóbbit a lengyel Kárpátokból, Máramarosról (Románia) és újabban a Jósva-patak intersticiális vizéből (Aggteleki NP!) ismerjük. E három fajnál a nőstény ivarlebenye (genitalis lobus) hátrafele irányuló tompa, kúpos nyúlványt visel, a hím peniszének pedig a külső distalis lebenye ("a'Mebeny) a leghosszabb. E 2 bélyeg egyike sem jellemző a genus többi fajára. A barlanglakó C. dudichi egyedi jellegzetessége, hogy a teknők hátsó fele a kifejlett állatoknál is erősen csapott, elvékonyodó. Ez egyetlen recens Cryptocandona faj kifejlett példányaira sem jellemző, annál inkább az idős, utolsó vagy utolsó előtti stádiumú lárváikra. Adódott tehát a feltételezés, hogy ez a speciális teknőalak neoténia révén fejlődött ki a C. dudichi-nál és hogy ennek köze lehet a barlangi életkörülményekhez. (Neoténia: a kifejlett szaporodóképes állatok lárvakori bélyegeket őriznek meg, mert fejlődésük genetikai vagy környezeti okokból gátolt.) A 2000 évben egyikünk (G. Z.) az Aggteleki NP területén található Nagy Tohonya forrásban megtalálta a C. dudichi első ismert epigeikus populációját. A Dudich E. által gyűjtött barlangi típuspéldányok és az új példányok részletes, illusztrált leírását máshol közöltük (NAMIOTKO ÉS TS AI. 2001). Itt csak a fontosabb morfológiai különbségekre, és azok alapján levonható következtetésekre térünk ki. A Nagy Tohonya forrásban élő C. dudichi példányok teknői zömökebbek, előre-hátra kevésbé elhegyesedők, mint a barlangi alaknál, jóval közelebb állnak a rokon fajok kifejlett kori teknőformájához. A forrásban élő idős lárvák alakja a barlangból származó kifejlett állatok alakjára hasonlít. Ugyanakkor a kifejlett barlangi állatok legalább olyan nagyok, mint a forrásban élők. Megjegyzendő, hogy a hímek a nőstényeknél nagyobbak, de egyébként a teknöalakjuk azoktól nem különbözik. A barlangból gyűjtött hímek második csápján (antenna) a z2vel jelölt serte a mindkét populációban élő nőstényekéhez hasonlóan szőrszerü, míg a forrásból származó hímeknél erős karom. Más lényeges eltérés a 2 populáció egyedei között nem tapasztalható. Különösen fontos az ivarszervek egyezésének ténye, mert a speciáció során a legtöbb esetben az módosul elsőként, és döntő szerepe lehet a reproduktív izolációban. A fentiek alapján arra következtetünk, hogy a C. dudichi barlangi formája az epigeikus életmódú formából alakult ki. A rákok feltehetőleg a kifolyó Jósva forrás felől, vagy esetleg passzív zoochor behurcolás révén juthattak a barlangba, és a barlangi populáció azóta feltehetően többé-kevésbé elszigetelten fejlődik. Amennyiben a Jósva-forrásban még él C. dudichi akkor az alkalmi géncsere nem kizárt. A barlangi forma teknőalakja és a hím z2 karom sertévé csökevényesedése igen nagy valószínűséggel neoténiás folyamat eredménye. A 2 formát külön fajnak nem tekinthetjük. A fentieket a C. dudichi jelenleg ismert elterjedése is alátámasztja. A barlangi formát jelenleg kizárólag a Baradlából ismerjük (1929-es típuspéldányok, illetve egy 2000-ben gyűjtött példány. Az epigeikus forma élő populációit jelenleg az Aggteleki NP. négy forrásából (Nagy Tohonya forrás, Bolyamer forrás, Kecskés forrás, névtelen forrás a vidomájpusztai geológiai feltárás előtt) ismerjük. Minden említett forrásban a faj a lassúbb folyású, agyagos iszapos részeket keresi, ahol több példányban is fogható. A morfológiai tényezőkön túl ez is bizonyítja, hogy valódi epigeikus populációkról van szó, nem a karsztvízből véletlenszerűen kisodródó példányokról. Lényeges, egyelőre megválaszolatlan kérdések: 1. Előfordul-e a C. dudichi a környék többi barlangjában? Ha igen, vannak-e morfológiai különbségek az egyes barlangi populációk között? 2. Mekkora a C. dudichi tényleges elterjedési területe (Gömör-Tornai Karszt, Északnyugati Kárpátok, Kárpátok) ?