Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
6. szám - Dunka Sándor: A Hortobágy–Berettyó Belvizeket Szabályozó Társulat
Bill A Hortobágy-Berettyó Belvizeket Szabályzó Társulat Dunka Sándor 4027. Debrecen, Fáy András u. 17. 1865-re a Hortobágy-Berettyó völgyében az árterületet mentesítették az árvizektől. Nem történt azonban intézkedés arra, hogy Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás, Karcag, Kunmadaras és Püspökladány határát a belvizektől is megvédjék. Pedig a belvizek a területen az árvizekhez hasonló veszélyt jelentettek. Például amikor az 1888. évi nagy árvíz a Hortobágy medencében 87 000 ha-t öntött el, az elöntés alig volt nagyobb az 1897-es belvíznél, amikor 59 000 ha-t borított el a víz. A terület belvízmentesítésében öt társulat volt érdekelt: az Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat, a Berettyó-Sárréti Szabályozási Társulat, a Középtiszai Armentesítő Társulat, a Mezőtúr-Mesterszállási Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat, és az Ivánfenéki Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat Mivel a társulatok működési területének határait az 1881. évi LH.tc. alapján a közmunka és közlekedési miniszter állapította meg, ezért mind az öt társulat érdekelt lett a Hortobágy-Berettyó szabályozásában Az énntett települések határát a Hortobágy és a korábbi Berettyó folyó alsó szakaszának szabályozása által lehetett a belvizektől megvédeni. Az 1863. évi nagy aszály után Herrich Károly tervezett olyan csatornát, amely a Tiszát a Körösökkel összekötve hivatva lett volna a kártékony belvizeket a Körösbe vezetni, szárazság idején pedig a területet öntözővízzel ellátni. A terv megvalósítása 1867 -1868-ban ismét felmerült, de a kivitelezés elmaradt. Az 1870-es csapadékos esztendők azonban halaszthatatlanná tették a szabályozás végrehajtását. Végül a szükséges terveket az érdekeltek sürgetésére a Közmunka és Közlekedési Minisztérium elkészítette, s 1878-ban megalakult a Hortobágy-Berettyóvidéki Belvizeket Szabályzó Társulat. Székhelye Karcagon volt. A társulatnak nem volt olyan ártere, amely a Berettyó, az Ivánfenéki, Mezőtúri-Mesterszállási, Középtiszai és Alsószabolcsi Társulatnak is ártere ne lett volna. Emiatt, valamint a munkák megvalósításával járó várható nehézségekre és az érdekeltek kívánságára tekintettel, az új társulat kormánybiztos irányításával folytatta tevékenységét. A kiviteli tervek 1879-re elkészültek s 1881 -ben megkezdték a karcagi határtól a Körösig egy csatorna építését. Mivel a csatorna megépítése a Berettyó társulatnak is érdeke volt, megállapodtak, hogy a költségek 2/5 részét Borzig a Berettyó társulat viseli. Az első - 8,41 km - csatorna kiépítése után azonban a két társulat között viszály támadt, s a munkát a tervek megfelelő átdolgozása után csak 1890-ben folytatták, és 1896-ra be is felyezték. A két társulat közötti vitát a magas költségek okozták, mivel ez a 8 km hosszú csatorna kereken 1 millió akkori forintba került, s így eddig ez volt a fajlagos költségeket számítva az ország legdrágább csatornája, a hajózható csatornákat is beleértve. A csatorna alsó szakasza a Köröstől-Mezőtúrig 10 m fenékszélességgel, 1:2 rézsüvei lett kiépítve. Mezötútól Borzig a fenékszélesség 9 m Borztól a csatornát Ágotáig ásták ki, innen már a Hortobágynak kiépített medre volt. A Hortobágy-Berettyó főcsatornát mindkét oldalról töltés övezi, a töltések minimális távolságát egymástól 100 m-ben, a felső szakaszon 70 m-ben állapították meg. A két oldali töltés hossza 170 065 fm, ebből a Körös és a mezőtúri vasúti híd között a koronaszélesség 4 m, a vasúti hídtól Ágotáig általában 3 m, de itt is akad 4 m-es koronaszélesség. A töltésrézsű hajlása a vízfelőli oldalon 1:3, a mentett oldalon pedig 1:2. A csatorna Hármas-Körösnél levő torkolatánál 188990-ben háromnyílású, egyenként 3,33 mm szabad nyílásszélességű, vaskapukkal ellátott zsilipet építettek. Ezen kívül a belvizeknek a Hortobágy-Berettyó főcsatornába történő bevezetése érdekében 28 változó keresztmetszetű beton- és 3 vascső-zsilip lett beépítve. Ezek egy részét fokozatosan szivattyútelepek váltották ki, elsőként 1900ban a 3,16 m 3/s teljesítményű gőzüzemű Borz I. épült meg Bucsánál. Ezt követte 1916-ban az Alsófuttaki szivattyútelep 1,2 m 3/s, majd a Hamvas szivattyútelep 1926-ban 3,2 m 3/s kapacitással Ezek a szivattyútelepek gőzüzeműek voltak. Benzinüzeműre épült 1916-ban 0,15 m 3/s ízhozammal a Kiskunlaposi szivattyútelep. Mindhárom szivattyútelep a Püspökladány határában létesült. A társulat működési területébe a Nádudvartól és Nagyivántól délre fekvő, a Hortobágy és Berettyó mentén Mezőtúrig terjedő azon térséget vonták be, melyek egyrészt a Sebes-Körös árvizeitől Mezőtúrnál, másrészt a Hortobágyon lefolyó nagymennyiségű belvizektől voltak veszélyeztetve. A működési terület nagysága 67 317 kh volt, délről a Hármas-Körös, nyugatról, északról és keletről fennsíkok határolták. Székhelye Karcagon volt, ügyeit 9 tagú intézőbizottság irányította. Mivel a főcsatorna kiépítése 1897-re befejeződött, megszűnt a kormánybiztosi irányítás, s a táérsulat autonómiája helyreállt. Azonban már ekkor felvetődött, hogy mivel árterébe öt társulat is be volt vonva, a megépült műveket az érintett társulatoknak átadják. Erre azonban még éveket kellett várni, s bár már 1897-ben elhatározták, hogy amíg a szétosztás iránti eljárás befejezést nem nyer, minden építkezést és megkezdett ártérfejlesztési munkát beszüntetnek, az 1919-es árvíz után mégis a legnagyobb árvízszint fölé emelték 1 m-rel az 1897-ig kiépített töltéseket. Végül 1926-ban a társulat megépített védműveit átadta az érdekelt öt társulatnak, ezzel működését befejezve a Hortobágy-Berettyóvidéki Belvizeket Szabályozó Társulat megszűnt. Irodalom: Kolossváry Ö.: Magyarország mederrendezó és árvédelmi munkáinak fejlődése 1899-ig. Budapest 1905. The Hortobágy-Berettyó Land Drainage Association Dunka, S.
