Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

6. szám - Konecsny Károly: Hegy- és dombvidéki erdők hatása a lefolyásra, különös tekintettel a Felső-Tisza vízgyűjtőjére

327 Hegy- és dombvidéki erdők hatása a lefolyásra, különös tekintettel a Felső-Tisza vízgyűjtőjére Konecsny Károly Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, 4400. Nyíregyháza, Széchenyi u. 19. Kivonat: Az 1998 novemberi, az 1999., 2000., és 2001. évi tavaszi árhullámok magassága a Felső-Tisza külföldi és hazai szakaszán sok észlelőhelyen meghaladta, illetve megközelítette az eddig mért legmagasabb vízállásokat Ez mind a közvélemény, mind a szakmai körök számára újra felvetette, hogy milyen szerepe volt a hegy- és dombvidéki erdőterületek és az erdők szerkezet-változásainak az árvizek kialakulására. A feltett kérdésekre a választ csak részletes vizsgálatok alapján lehet megadni, és ez nem teljesen egyértelmű: az erdő befolyásolja ugyan a lefolyás mértékét, de nagy csapadék esetén az erdöborítottság növelésével nem lehet elhárítani az árvízi katasztrófákat A szerző az alábbiakban összefoglalja az említett kutatások eredményeit, és javaslatokat tesz az erdó-vízjárás kapcsolatrendszer továbbiakban szükséges vizsgálatainak tárgykörére. Kulcsszavak: árhullám-genetika, erdöboritottság, árvízszint, csapadéklefolyás, Monte-Carlo vizsgálat 1. A vizsgálat célja és előzményei A közelmúltig a külföldi vízgyűjtőterületeken lévő erdők kiterjedésének és állapotának változásaival kapcsolatos ínformációk csak szórványosan álltak rendelkezésre. Áttörést jelentett ebben a témában, az 1997-ben Ukrajnában Ungváron, majd 1999 júniusban Nyíregyházán megtartott ukránmagyar Erdészeti és Vízügyi Konferencia, majd 2000 elején háromoldalú, magyar-ukrán-román együttműködésben elkészített ,/lz erdő-gazdálkodás és a vízháztartás kapcsolata a Felső-Tisza vízgyűjtőjén. Árhullám genetikai vizsgálatok I. ütem" kutatás-fejlesztési munka Ezt követően 2001-ben ,/lz erdöboritottság változásának hatása a Tisza nagyvízi vízjárására a Felső-Tisza vízgyűjtőjén. Árhullám genetikai vizsgálatok II. ütem " című tanulmánnyal folytatódott a kutatás. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei három publikációban lettek összefoglalva: a szabadkai Kárpát-medence vízügyi konferenciáról megjelent kötetben megtalálható „Adatok az erdő nagyvízi lefolyásra gyakorolt hidrológiai hatásáról a Felső-Tiszán " (Illés -Konecsny2000/aj című előadás, a Vízügyi Közleményekben megjelent ,/lz erdő hidrológiai hatása az árvizek kialakulására a Felső-Tisza vízgyűjtőben " (Illés-Konecsny 2000/b), című tanulmány, valamint az MHT gyulai Vándorgyűlésén elhangzott „Az erdöboritottság változásának hatása a Felső-Tisza vízjárására" (.Bálint-Konecsny-Szabó 2001) című előadás. Szakirodalom alapján megállapítható volt, hogy a lefolyásra kedvező hatás elsősorban az erdöboritottság mértékének növelésével érhető el, de szerepet játszik a kor és fafaj összetétel is /. ábra A vizsgált terület helyzete a Tisza vízgyűjtőben Ezzel együtt az erdő egyedül nem képes a hegyvidéki árvíz-katasztrófákat megszüntetni, szükség van vízkár-elhárítási létesítmények építésére, egységes nemzetközi árvízvédelmi riasztó és előrejelzési rendszer kialakítására is. Ezt bizonyították az 1998. novemberi, a 1999, 2000, és 2001 tavaszi Felső-Tiszái árvizek, amiket több hidrometeorológiai kiváltó tényező együttesen idézett elő, de amiben elsőrendű szerepe volt a szokatlanul nagy és intenzív csapadéknak vagy/és gyors hóolvadásnak, ami párosult a talajfelszín fagyottságával, a lombozat hiányával. A kedvezőtlen hiodrometeorológia feltételek egybeesése következtében az erdők árhullám levonulást befolyásoló hatása jelentősen csökken. Évszázadokkal ezelőtt, Kárpátalján az eredeti, természetes erdősültség 90-95 % volt. Ma az erdővagyon 694 ezer hektárt tesz ki, az erdöboritottság 51 %. Az ukrán szakemberek szennt (Kicsura 2000), több mint 30 éve a 0,8 millió m

3-es évi vágási normát nem lépték túl, sőt az utóbbi években a meghatározott optimális mennyiségnél kevesebbet vágnak ki. Az élő famennyiség ezért feltehetőleg nőtt. A romániai részvízgyűjtőn a Szamos völgyében 502.000 ha (31,8 %), a Felső-Tisza baloldali mellékfolyóin (Visó, Iza, Szaplonca, Túr) 171.000 ha (37,7 %), a Kraszna mentén 33.000 ha (15,7 %) erdőterület található A Máramarosi-havasokban az összterületből 75 % erdő, aminek 70 %-a fenyő. A Túr völgyében az erdők vegyesek, a lomhullató fajok részaránya nagyobb 1896-ban - az akkori Magyarország területére kiterjedően - részletes erdőfeltárás történt Az elvégzett vizsgálatok során a jelenlegi erdősültségi adatokat összesen 8 részvízgyűjtő esetében lettek összehasonlítva az 1896-os értékekkel. A részletesen vizsgált 8 részvízgyűjtő összes területe 7147 km

2 tesz ki Ez a Tisza Tivadar feletti vízgyűjtőjének 54 %-a Az erdővel való borítottság változásával kapcsolatos fő következtetések (Illés - Konecsny. 2000). - Egy vízgyűjtő kivételével az erdöboritottság mértéke mindenütt csökkent, a változás mértéke 4 és 21 % közötti, átlagos értéke 11%. - Az erdőterület 379 ezer hektárról 309 ezerre csökkent. 1998-ban tehát 19 %-kal kevesebb erdő terület fedte a részvízgyűjtőket, mint 1896-ban - Legnagyobb mértékű csökkenés a Fekete-Tisza, Nagyág és a Borzsa vízgyűjtők magasabban fekvő részem következett be. 10 %-os a Tarac Királymező feletti részterületén és a Túr vízgyűjtőn viszonylag kisebb mértékben esett vissza az erdősültség a romániai Iza és Visó vízgyűjtőn, - Az erdők fajösszetétele csak kismértékben változott, - Az 1950-es években folytatott intenzívebb kitermelésújratelepítés miatt növekedett a fiatal erdők aránya, - Az erdőhatár felső széle a havasokban mintegy 100-400 méterrel lejjebb tolódott