Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
3. szám - Andó Mihály: A Felső-Tisza vízrendszer hidrogeográfiai adottságai
132 HIDROLÓGIA I KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. 3. SZ. csekély a síksági kiterjedésű része (1444 km 2). A vízgyűjtőt ÉK-en a Máramarosi-havasok, délen pedig a Radnai-havasok (Muntii Rodnei) határolják. A Felső-Tisza vízgyűjtő területe alaktanilag igen kedvezőtlen, amennyiben az aránylag rövid és szélesen kiterjeszkedő térség. A hegyoldalak igen meredekek, a nagy esésű hegyi patakok aránylag rövid út lefutása után érik el a folyóvölgyet és az itt áradó vizek összetorlódnak A vízgyűjtőben a felszín átlagos esése elén az 550 m/km-t. Ezzel szemben a dombvidéken már 80-200 m/km, az Alföldön 5-60 m/km értékek között változik az esési érték A felszíni domborzat rendkívül jelentős mértékben befolyásolja a terület vízkészletének eloszlását, különösen a hó formájában tárolt vízkészletek kerülnek előtérbe E tekintetben az alpi övezetek glaciális völgyeiben a szél hatására, valamint lavinák eredményeként a hó hatalmas tömegekben halmozódhat fel A dombvidéken és az alföldeken a szél fújta hó a terepmélyedésekben a negatív felszíni formákban halmozódik fel (zápor patakok völgyében, löszmélyületekben, régi erózióvájta formákban). Ezekben a negatív felszíni formákban észlelhető a legnagyobb lefolyás elmaradás a hóolvadás során, valamint a legintenzívebb lefolyás az esőzések alkalmával. Mivel a Kárpátok legmagasabb gerince leggyakrabban DNy-ról jövő esős légáramlatokat fogja föl, ezért itt legtöbb a csapadék Évi átlaga eléri a 1400 mm-t, amely 80 %-ban Atlanti és Földközi tengeri irányokból érkezik, a fennmaradó 20 % pedig a helyi cirkulációból képződésű. Az ÉK Kárpátok területén sajátos a hőmérséklet és a csapadékeloszlás, egy átmeneti klímaövben fekszik és itt erőteljesebb mértékben a szárazföldi jelleg hangsúlyozódik ki. A januári középhőmérséklet -2 °C - -4 °C között van. Az átlagos évi ingadozás értéke tehát gyengén meghaladja a szárazföldi típus alsó határértékét A hegységekben levő kisebbnagyobb medencékben és mély völgyekben gyakori a fordított hőmérsékleti állapot. Az évi csapadékmennyiség erősen ingadozó, általában a magasabb szintekben 1200 mm, az alsókban 800-1000 mm, s a mélyebben fekvő medencék csapadékszegények (600 mm alatt). A Kárpátokban fölöttébb azok a hegyoldalak gazdagok csapadékban, amelyek a csapadékot hozó szelekre többnyire merőleges vonulatokat képeznek, ilyenek az ÉNy-DK-i, valamint az É-D-i irányú hegyláncok. A csapadékosság éven belüli változása a folyók vízjárását alapvetően meghatározza. A folyók vízjárását meghatározó felszíni vízbevétel a vízgyűjtő területen fellépő évszakos változások jelentős regionális különbséget okoznak. Az ÉK-i Kárpátokban a téli hónapokban fdecember, január, február) a felszíni vízmennyiség többnyire hó formájában hullik. A vízbevétel eloszlásában a magassággal növekedő hófelhalmozódás a december hónapban okoz maximális mértékű csapadéktevékenységet a vízgyűjtő területén. Az orográfikus tényezők jelentős kihatással vannak a mennyiségi változásokra, amennyiben a nevezett hegyvidéken az 1600 m feletti szférában 15 mm-nél alacsonyabb értékű vízbevétel-eloszlás tapasztalható. Januárban a regionális csapadék eloszlása hasonló a december hónapéhoz. Az 1000-1500 m feletti régiókban ugyancsak 15 mm alatti havi összegek alakulnak, 2000 m magasság felett pedig a hőmérséklet negatív értéke miatt gyakorlatilag nem beszélhetünk felszíni vízbevételről. A vízgyűjtő terület enyhe telű csapadékosabb DNy-i lejtőin többnyire 30 mm nagyságrendű havi értékkel számolhatunk A téli évszak utolsó hónapjában (február) a felszínre jutó vízmennyiség havi átlagaiban csak annyiban történik változás, hogy a gyakori olvadások hatására egyes felületek lefolyási vízkészletei erősen megnövekednek. A 2000 m tengerszint feletti magasságú hegységi régiókban nagyobbrészt 15 mmes nagyságrendben számolhatunk vízbevétellel míg 30 mm nagyságrendben csak az 1000 m alatti részeken tapasztalható vízbevétel A tavaszi évszak (március, április, május) felszíni vízjárása egy dinamikus képet mutat. A tavaszi hóolvadás hatására a felszíni vízbevétel márciustól áprilisig erősen megnő Márciusban pl.: a vízgyűjtő legnagyobb részén tetőzik az olvadás és a felszíni vízbevétel értéke az előző hónapokhoz képest jelentősen megnövekedik. Az 500-1500 m tengerszint felett közötti terepszintekben általában 100 mm-es nagyságrendű értékekben jelölhető meg a havi átlag Legszegényebb vízbevételi allapotok az Alföld és az egyes részmedencék területein tapasztalhatók, ahol mindössze 15 mm nagyságrendű havi átlagok szerepelnek, kedvezőtlen tereprészeknek számítanak a magasabb, 2000 m tengerszint feletti régiók, ahol a hófelhalmozódás folyamata és még nem az olvadás tapasztalható A legmagasabb régiók felszíni vízbevételének erőteljes növekedése csak április hónapban kezdődik el. Ilyenkor az ÉNy-i Kárpátok területén gyakoriak a 100-300 mm-es nagyságrendű értékek. A vízgyűjtő jelentős részét képező síksági és dombsági tájakon az áprilisi felszíni vízbevételnek már teljes egészét az esőzések adják A vízgyűjtő rendszerben éles különbségek vannak a medencék, a száraz völgyek, valamint a hegyvidékek között. Májusban ez a szélsőséges állapot viszonylag jelentősen lecsökken. Ekkor már a területen a felszíni vízbevételt az esővíz képezi A hegységek magasabb régióiban a jelentős olvadékvizek és a csapadékvizek jelentősen megnövekedett vízbevételt eredményeznek. A 2000 m tengerszint felett pl.: 200 mm-t meghaladó értékek vannak A nyári évszak hónapjaiban (június, július, augusztus) az állandó hóhatár régiója kivételével mindenütt az esőzések szolgálják a felszíni vízbevételt. Igen magas értékek képződnek (600-700 mm). Területükön legtöbb esőt az ÉNy-i és Éi lejtők kapják. A vízgyűjtő rendszerben a havi középérték a 200 mm-t is meghaladja, ezzel szemben a köztes medencék, az alföldi társzínek területén mindössze 50 mm körüli értékek adódnak. A július, augusztus hónapok viszonylag csapadékban szegényebb időjárási helyzetével itt nem csökken le a vízgyűjtő vízbevétele. Az Északkeleti Kárpátok Ny-i lejtőjén még 100-150 mm nagyságrendű értékek is vannak, azonban az Alföld jelentős területén már 50 mm alatti értékek tapasztalhatók. Augusztus hónapban a terület egészében jelentősen tovább csökken a vízbevételi lehetőség, a kontinentális hatás miatt. Az őszi hónapok (szeptember, október, november) területi vízbevételében különösen a mediterrán klímahatásokkal jön létre regionális változás Ilyenkor a hegységek vízgyűjtő| Részvízgy. J F M A M J A Sz O N I) Év A./ A felszíni vizbevélel területi átlagai, mm Felső-Tisza 22 42 122 124 101 122 118 116 91 94 73 45 107C Szamos 21 39 79 72 81 102 91 86 60 64 51 40 786 Bodrog 27 46 87 70 75 98 95 98 71 75 66 47 855 B./ A hólé területi átlag ai, mm Felső-Tisza 20 40 106 71 12 0 0 0 2 11 25 29 316 Szamos 18 34 59 19 2 0 0 0 0 4 14 22 172 Bodrog 21 40 62 16 1 0 0 0 0 4 15 25 184 C./ A felszíni vízbevétel részesedése hóiéból ( %) Felső-Tisza 91 95 87 57 12 0 0 0 2 12 34 65 30 Szamos 86 88 75 26 2 0 0 0 0 6 28 55 22 Bodrog 78 87 71 23 1 0 0 0 0 5 23 53 22
