Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Andó Mihály: A Felső-Tisza vízrendszer hidrogeográfiai adottságai

ANDÓ M.: A Fels6-Tisza viziendszer hidrogeográfiai adottságai 2. ábra. A Szatmári-síkság és a Latorcai-medence 1. Hegységek 2. Hegylábi régiók A Felső-Tisza vízrendszerének mai hegysége részben még a maghegységek övezete is, hegységjellegüket a harmadkori töréseknek köszönhetik, pontosabban annak a körülménynek, hogy a törések mentén környezetük jobban megsüllyedt. Az erősebben megsüllyedt részeket, - kisebbnagyobb medencéket - elöntötte a harmadkor tengere. Némelyikükben már az óharmadkor rétegeit is megtaláljuk, ellenben az Alföldön csak az újharmadkorét, azt is csak a peremekben, eltörve és megsüllyedve. Az ÉK-i Kárpátok rendszerében a homokkő övezet a legszélesebb de nem a legmagasabb. PL: ÉNy-on a homokkő övezet szélessége 50 km-t is eléri ÉK-en meghaladja a 100 km-t is. A több szakaszban történt felgyűrődés óta az erősen pusztuló homokkő-övet többször is érték kéregmozgások: nagy darabokra töredezett egyes rögei ferdén emelkedtek ki. A felvetődött élek, a fögerincek a belső oldalon vannak, s így a hegység keskenyebb, meredekebb oldala tekint felénk. A gyűrt rétegeket metszi a mai felszín: a keményebb rétegek előbukkanásai hosszú gerincek formájában preparálódtak ki. Jelentős magasságba emelkedtek ki a Keleti-Beszkidek, Vosztrcsnij Beszkidi még inkább a Máramarosi-havasok. Kifejezésre jut ez a hágók tengerszint feletti magasságában is: az Ung (Uzs) völgyéből a San völgyébe átvezető Uzsokihágó (Uzseckii) 889 m, a Latorca (Latorica) völgyéből a Sztrij völgyébe átvezető Vereckei-hágó (Szerednyovereckij) 839 m, a Fekete-Tisza (Csorna-Tisza) völgyéből a Prut völgyébe átvezető Körösmezei- vagy Tatár-hágó (Jablunickij) 931 m magas. Már a Keleti Beszkidekben (Nizke Beszkidi) is találni 1300-1400, a Máramarosi-havasokban 1500-1800 métert meghaladó tetőket, a Hoverla (Hóvár) meg éppen 2061 m magas. Az Északkeleti-Kárpátokban a fögenne környezetét még kevéssé vágták be a folyók: ez a magyarázata a hágók és csúcsok magassága között mutatkozó aránylag csekély különbségnek. Itt a fögerincen belül egy belsőbb, folyóktól jobban szétszabdalt vonulatot is meg lehet különböztetni. Ahol a homokkő-övet magasabb hegységek képviselik a völgyek természetesen mélyebbek, a közülük kiemelkedő te131 tők lenyűgözőek, de csak tömegükkel; formáik ott is lekerekítettek. A homokkő-öv hatalmas terjedelméhez képest a térképen csak jelentéktelen foltocskák az övezet belső szegélyén sorakozó mészkő-szirtek. A táj képének mégis nagyon feltűnő elemei: meredeken, néha csupasz sziklafalakkal emelkednek ki puhább kőzetekből felépült, távlati képében lágyvonalú környezetükből. A kiemelt homokkőtönkök tájképileg egyhangúak. Az erdőborította, lakatlan hátak kulisszái fárasztó egyformaságban sorakoznak egymás mögött. Az egyhangúságot még a magas Máramarosi havasokban sem enyhiti jégkori formakincs, mert a gyenge eljegesedés még a 2061 m magas Hoverlán (Hóvár) is csak mindössze néhány kis kárfulkét, a jégkon csonthó kicsiny gyűjtőmedencéit hagyta hátra A fögerincen belül jól meg lehet különböztetni egy belső vonulatnak folyóvölgyekkel szabdalt darabjait is. A Rónahavas (1482 m), Sztij (1679 m) vonulata ez, az erdőkkel és havasi legelőkkel borított Verhovina. A fő gerinctől szerkezeti mélyedés választja el, amelyet helyenként medenceszerűen kitágított a benne rohanó Ung (Uzs), Latorca (Latorica), Nagyág (Rika), Talabor (Tereblja) és Tarac (Teresva) felső szakasza. A mélyedésből meredek, lejtők kaptatnak fel a fögerincre (Halics 1336, Csorna Repa 1836, Popadja 1742, Pop Iván (Csorna-Gora) 2022, Pietrosz 2020, Hoveria 2061 m). A homokkő- és a vulkanikus vonulat között helyezkedik el északnyugat-délkeleti irányban a széles harmadkori Máramarosi-medence, a Tisza (Tisa), Visó (Viseu) és Lza (Iza) völgyében, felszínébe a folyók teraszos völgyeket véstek. A völgy fokozatosan szélesedik és lejt a huszti kapu felé és itt csatlakozik az Alföld pleisztocén süllyedékterületéhez. A medencében szinte kimeríthetetlen gazdagságú kősótelepek rejtőznek-(Aknaszlatina, Rónaszék, Aknasugatag). Kősón kívül nyomai vannak a medencében a kőolajnak is (Izaszacsal, Dragomérfalva). III. A Felső-Tiszái vízgyűjtőjének éghajlati és orohidrográfiai viszonyai •ír 3. ábra. Évi köiéphömérséklet (°Q A Felső-Tisza vízgyűjtő kiterjedése a Szamos torkolatáig 13.500 km

2, 2.080 km a folyóhossz, egy területre eső folyóhossz 6,36 km

2)km. A vízgyűjtő nagyobb része ukrán, kisebb része román területekhez tartozik. A vízgyűjtőnek igen