Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

3. szám - Andó Mihály: A Felső-Tisza vízrendszer hidrogeográfiai adottságai

129 A Felső-Tisza vízrendszer hidrogeográfiai adottságai Andó Mihály 6721. Szeged, Vadász u. 8. Kivonat: Hidrogeográfiai ismeretek alapján a folyónak három jellegzetes vízgyűjtő szakaszát különböztetjük meg: a hegyvidéki Felső-Tiszát, a vízgyűjtőterület vizeinek zömét befogadó Középső-Tiszát, amelyet az Erdélyi-medencét megcsapoló két nagy mellékfolyó a S/amos és a Maros torkolatával határolunk el, és végül a Maros toroktól a Dunáig teijedö Alsó-Tiszát A tanulmány részletesen a Felső-Tisza vízrendszerét ismerteti, ahol e folyószakasz határa a Szamos folyó torkolatáig tart Rövid ismertetést nyújt a Szamos és a ESodrog vízgyűjtőiről is, mivel a Tisza vízkészlete kialakításában mindkét vízgyűjtő jelentós szerepet kaphat, így a vízgyűjtő itt tárgyalt folyószakaszának határa kiteijesztőleg Tokajig tart. hidrogeográfia, Tisza, Felső-Tisza, vízgazdálkodás tel szemben, hogy itt a Máramarosi-havasokon felére préselődött össze a Tisza és a Prut folyók közötti homokkő övezet (60 km). Az ÉK-i Kárpátok területén a Keleti-Beszkidek és a Máramarost-havasok kőzetösszetételében a homokkő mellett kismértékben a mészkő is szerepet kap, valamint a homokkő övezet belső oldalán - elszórt nyomokban a kristályos kőzet "szirtek" formájában - előfordul. A vízgyűjtőben a kristályos kőzet nem képez morfológiai övezetet, nagyobb kiterjedésű felszíni kristályos maghegységi formával is csak a Pop-Iván környezete rendelkezik. A magashegységek itt az igen erősen gyűrt perm-mezozoos rétegekből elszigetelten kibukkanó kristályos tömegek valószínűleg már az egykori Variszkuszi-hegység építményének is alkatrészei voltak. A másodkori rétegek - ma azokat közös keretbe foglaló burkával együtt - részt vettek a kréta-időszaki gyűrődésben, de mai hegységjellegüket részben mégis a harmadkorban beköszöntő töréseknek köszönhetik. A Máramarossziget-Körösmező (Sighet MarmatieiJaszina) vonalon újra fellépő középkárpáti maghegyek a térségben jelentős átrendeződést okozott. A kárpáti kristályos alapkőzetek megjelenése a homokkőzetet a területről kiszorította, ami jelentősen átrendeződött Bukovina és Moldva nyugati területére és jelenleg ott alkot széles homokkő övezetet A maghegységi kristályos övezet a Felső-Tisza és Visó közén kristályos palavonulatot alkot és hegycsoportokban fejeződik ki a kristályos kőzet jelenléte. A kristályos pala vonulat délkeleti irányban folytatódik a Radnai-havasokban valamint a Gyergyói-hegységben. Északon az első hegycsoport a Visói, amit a Kárpátok fögenncéről lefutó folyóvizek eróziója három csoportra osztott. ÉNy-on a Pop-Iván (1940 m), a középső részen a Szkensóra (1854 m), DK-en a Trojága (1939 m) paleozoos palából álló hegységekre Területünkön a „Tisia" masszívum maghegységi sorozatából ma már mindössze kevés maradt a felszínen. Egyebütt a „Tisia" olyan mélyre süllyedt, hogy vastagon betakarták a harmadkor képződményei. A harmadkon képződmények közé tartoznak vulkáni hegységek is, melyek a homokkő hegyláncok nyugati előterületének és az Alföld lesüllyedését jelző törés tektonikai hasadékából feltörő lávaerupciók hagyatékai Összegzésképpen elmondható, hogy egy nagyon egyszerű felépítésű hegyvidék áll előttünk, hiszen, ha a fejletlen szirtövet nem számítjuk, mindössze homokkő-övből és ezen beiül vulkáni övből áll. Az utóbbinak részei a Vihorlát, a Szinyák, a Borló, a Nagyszőllősi-hegység és az Avas-KőhátGutin sorozata. Egyfelől az Avas-Kőhát-Gutin vulkáni hegységek, másfelől a Máramarosi-havasok homokkő-öve és az itt a Pop Ivánban ismét felbukkanó kristályos kőzetekből álló hegység között a harmadkon rétegekkel kitöltött Máramarosi-med%ice van. Végül meg kell még említenünk, hogy az Zempléni-hegység (Eperjes-Tokaj i-hegység) déli részét és a Vihorlát-Gutin (M. Gutinului) sorozat közepe Kulcsszavak: I. Bevezetés A Tisza-folyót eredetétől a torkolatáig 964 km hoszszan 15 7. ISO km'-nyi nagyságú vízgyűjtő teriilet övezi. A folyó a vízgyűjtő Észak-keleti részén ered és Titelnél (Novi Slankamen) éri el befogadóját, a Dunát. A Tiszának és mellékfolyóinak vízgyűjtői nemcsak alak, fekvés, nagyság, tagoltság, lejtősség, de talajminőség tekintetében is szerfelett különbözőek egymástól. A vízgyűjtőt ívelő karéjban az Északkeleti-Kárpátok magasan kiemelkedő gerince határolja. A DNy-nyugati vízválasztó egészen alacsony, sőt helyenként sík felszíni formát ölt. A vízgyűjtő területét középen az Erdélyi-szigethegység osztja meg, amitől keletre a 400-600 m magas fennsík jellegű Erdélyi medence, valamint nyugatra a Nagy A Iföld terül el. Hidrogeográfiai ismeretek alapján a folyónak három jellegzetes vízgyűjtő szakaszát különböztetjük meg: a hegyvidéki jellegű Felső Tiszát, a vízgyűjtőterület vizeinek zömét befogadó Középső Tiszát, amelyet az Erdélyimedencét megcsapoló két nagy mellékfolyó a Szamos és a Maros torkolatával határolunk el, és végül a Maros toroktól a Dunáig terjedő Alsó-Tiszát. A jelen tanulmány részletesen a Felső- Tisza vízrendszerét ismerteti, ahol a Tisza folyószakasz határa a Szamosfolyó torkolatáig tart. De, rövid ismertetést nyújtunk a Szamos és a Bodrog vízgyűjtőiről is, mivel a Tisza vízkészlete kialakításában mindkét vízgyűjtő jelentős szerepet kaphat, így a vízgyűjtő folyószakasz határa Tokaj településig tart II. A Felső-Tiszái vízgyűjtőjének domborzata, szerkezete és földtani adottságai Az ÉK-i Kárpátok Felső-Tiszái vízrendszere szerkezetileg egymástól jól elkülöníthető és egymással tektonikai érintkezésben álló részekre osztható, amely tagokon belül izoklinális szerkezet és felpikkelyeződés állapítható meg. A vízrendszer domborzati képének elrendeződése több vonatkozásban hasonló a Kárpátok egyéb területeinek felépítéséhez, ugyanis itt is főként eocén és kréta korú képződmények alkotják a hegységek fö tömegét. Szerkezetileg is azonosul, mivel kívül a Kárpáti ívben homokkő (fliss) helyezkedik el, ami az Alpokat szegélyező igen keskeny homokkő övezettel is hasonló földtani alakzatot ölt A kárpáti homokkő övezet hegyhátai morfológiailag szabályosan egykörűen húzódnak és sohasem olvadnak össze, hegycsoport-módosulások, hegyláncok egyesülése sehol sem tapasztalható. A hegyláncok között tágas völgyeket, medencéket nem találunk, vagyis a tektogenetikai működések nem szabdalták egyes önálló darabokra, szakaszokra a homokkő övezet láncolatát. Többnyire az tapasztalható a nyugatabbra helyezkedő homokövezet-