Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
429 Antropogén hatások és vegetációfejlődés a tököli morotva tó környezetében Nagyné Bodor Elvira 1 - Sümegi Pál 2 'IVÍÁFI 1143 Budapest, Stefánia u. 14., 2József Attila Tudomány Egyetem Földtani Tanszék, 6722. Szeged Kivonat: A Csepel-sziget egyik morotva tavában mélyített sekélyfúrás geoarcheológiai és sporomorpha vizsgálatát végeztük cl, hogy feltárjuk az összefüggést a területen bekövetkezett klíma- és vegetációváltozás, valamint az emberi tevékenység között. Pollenanalízis alapján a holocén fiatalabb időszakában, három fázist különítettünk el: Az atlantikumi fázisban a vízi növények pollenszemcséi nyitott rendszerű, mezotrof vízminőségű sekély tóra utaltak. A tó vízében Botryococcus algaszervezetek dominállak, mellettük a szubboreálisban, a süllöhínárok (Myriophyllum) is igen jelentőssé váltak. A nyitott füves térségeken pásztorkodás és földmüvelés folyt, elteijedtek a füvek (Gramineae), a gyomnövények és a gabonafélék (főként, Triticum). A szubatlanükumban a tó környezetében az elegyes lombos erdő megritkult, ami erdöégetésekkel, a vasszerszámok készítésével, utak, épületek, és erődítmények építésével hozhatók összefüggésbe. Az erdöirtásokat követően a víz minőségében is változás történt, a tó vize eutroffá vált, amit a Botryococcus algaszervezetek eltűnése is jelzett. A Duna mentén ekkor már különböző késő római közösségek éltek Kulcsszavak: geoarcheológia, pollenanalízis, negyedidöszak, bronzkor, vaskor, császárkor. Bevezetés A Kárpát medence különleges geográfiai helyzeténél fogva, fontos köztes terület a Balkán félsziget, Nyugat-, Kelet- és Észak-Európa között és így meghatározó szerepet játszott az egyes kultúrák terjedésében és az. emberi közösségek megtelepedésében Bár az általunk vizsgált térségben az atlantikumtól a szubatlantikumig, a pollen adatok alapján, gazdag aljnövényzetül zárt galcriacrdő rekonstruálható, de a jelenlévő kultúr- és gyomnövények azt sugallják, hogy már a kezdetektől folyamatos emberi hatás mutatható ki. A bronzkor humán közösségei valószínűleg a nedves talajú ligeterdők, a száraz sztyepp erdő és a lösszel borított terület átmeneti zónájában élhettek (I. ábra). 1. ábra. A bronzkori teli elhelyezkedése és a Vatya kultúra erődítmény lánca • = bronzkori teli Szczhalombattánál, ét = a fúrás helye, • = a Vatya kultúra erődítmény láncának tagjai A terület geológiai jellemzése Fluviális tevékenység alakította ki a Duna völgyét. A negyedidöszak kezdetén, miután a Duna irányát a visegrádi áttörése utána délnek vette, völgyének keletről nyugat felé történő mozgása erodálta a Mezőföld keleti részét és magas meredek partvonalat alakított ki a lösszel borított Pannóniai-dombságon Az alluviális felszín legnagyobb része kavicsos homokkal és iszapos hordalékkal borított. A holocénben néhány morotvató is kialakult, amelyben mélyített fúrások pollenvizsgálataival a terület növényzetének fejlődése jól nyomon követhető. A terület vegetációja Szászhalombatta térségét pannóniai erdós-sztepp és sztyepp fejlődése jellemzi, a fás vegetációt főként, Quercus robur, Quercus /mbescens, Tilia tometosa. Acer tataricum alkotja. Az erdős sztyepp vegetációt valamint a lösz-sztyepp vegetációt Salvio-Festucetum sulcatae és száraz tölgyes Acer tatarico- Quercetum uralja. Módszer A fúrás 0-100 cm-ig terjedő rétegsorából, 2 cm-cnként történi mintavétel. A pollen adatok alapján az A-tól C4-ig kijelölt vegetációs Ziónák korbcsorolását a C l 4-es radiokarbon adatok segítették, 2 radiokarbon adat 40-45 cm-ben a szubatlantikum (1925 ± 78 BP év) és 80-85 cm-ben, (3055 ± 60 BP év) a szubborcális időszakot igazolta. A pollenfeltárás Erdtman-Zólyomi eljárással történt (Zólyomi 1953) A pollenanalízis eredményeit TILIA programmal ábrázoltuk, ahol külön feltüntettük az AP (arbor pollen), a szárazföldi NAP (nonarbor pollen) és külön az édesvízi növények NAP pollenmennyiségét is. Eredmények Az. első vegetációs zónát a fúrás 92.5 és 100 cm közötti szakaszában jelöltük ki (atlantikum cc. 4500 BP cvtől). A vízi növények sporomorphái ekkor már egy nyitott, sekély tavai jeleztek. Az algaszervezetek közül a mezotrof vízminőségre utaló Botryococcus braunii fordult elő (2.c ábra). A szárazföldi vegetációt tölgyesek (Quercus robur és Quercus petraea) alkották, Betula-\al, Corylus-sal és Carpinussal (2.a ábra). A folyót kísérő nedves talajon galeriaerdő alakult, ámyékszerctő harasztok, páfrányok és mocsári növények kíséretében (Dryopteris, Osmunda. Polygonum) (le ábra). A Plantago major, Chenopodium album, Artemisia és a gabonák (Secale) pollenszemcséi pedig ara utaltak, hogy a nyitott és füves térségeken már földművelés és pásztorkodás is folyt. A fúrás 55-92.5 cm közötti rétegeinek leülepedése már a szubboreális (4500-2500 BP év) idejére tehető. Az atlantikum és a szubboreális határán lehűlést mutattunk ki, amit egyes lombos fák (Quercus petraea) eltűnése vagy ritkulása (Tilia cordata) jelzett. Különösen a Tilia visszahúzódása volt jelentős. A téli hőmérséklet még enyhe lehetett. Ezt a Hedera továbbélése bizonyította. A szubboreálisra jellemző Fagus silvatica egyedszáma, valószínűleg edafikus körülmények hatására, volt rendkívül gyér. Jelentős arányban terjedt el aj. Artemisia, Chenopodium és a Triticum és jelentősebbé váltak az emberi hatást jelző gyomnövények (Chenopodium album, Plantago major) is (2.a, 2.b ábra). Mindezek azt bizonyítják, hogy a bronzkor folyamán humán közösségek tevékenységükkel egyre növekvő mértékben befolyásolták a vegetáció összetételét. A vízi környezetben az algaszervezeteket fokozatosan a nyíltvízi süllöhínárok váltották fel. (Myriophyllum spicatum, M. verticillatum) A tárgyalt időszakokban a tómeder igen sekély lehetett (2.c, 2.a ábra). A fúrás 55-84 cm között leülepedett rétegeinek (B2-vcl jelölt vegetációs szubzóna) kezdeti szakaszában valószínűsíthető egy felmelegedés, amit néhány lombos fa (Q. petraea) újabb megjelenése, valamint a Q. robur, Corylus előretörése jelzett. Ekkor figyelhető meg az Alnus arány növekedése, bár ez a változás már emberi hatásra is történhetett (Behre 1988). A fúrás 0-55 cm közötti rétegei a szubatlantikumban ülepedtek le. A szubatlanikum kezdeti szakaszában drasztikus erdöritkulást mutattunk ki (2.a ábra) ami összefügghet az éghajlat lehűlésével de már tudatos emberi beavatkozás következménye is lehet. Az előbbi feltételezést a Hedera végleges eltűnése, utóbbit a jó építőanyagot adó Quercus és Corylus számának csökkenése látszik alátámasztani.
