Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

346 ÍIIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6 SZ. A Tisza-forrásvidék patakjainak gerinctelen makrofaunájáról Cser Balázs Aadrikovics Sándor. 1212. Budapest, József A. u. 46. Eszterházy Károly Foiskola, Eger, Leányka u. 6. Kivonat: A Tisza forrásvidékének patakjaiból 1995-2000. nyarán történtek minőségi és szemikvantitatív gerinctelen makrofauna gyűjtések. A kérészek közül 32 fajt mutattunk ki, amiből 8 az Északkeleti-Kárpátok faunájára újnak bizonyult: Ezek: Rhithrogena carpatoalpina, Rhithrogena endenensis, Rhithrogena iridina, Rhithrogena puytoraci, Ecdyonurus parahelveticus, Ecdyonurus picteti, Caenis beskidensis, Caenis pusilla A makrofauna elemek tömegességi arányaira jellemző, hogy szinte mindenütt a rovarok domir álnak a felemáslábú rákokkal szemben, utóbbiak aránya pedig a forrásrégiótól a magasabb rendu patakok felé haladva fokozatosan csökken. Kulcsszavak: gerinctelen makrofauna, Ephemeroptera, Északkeleti-Kárpátok, felemáslábú rákok (Amphypoda). Bevezetés Az Északkeleti-Kárpátok vízfolyásainak gerinctelen makrofaunája kevéssé kutatott életközösség, pedig rendkívül sok és sokféle élőhelyet biztosítanak számukra Kárpátalja egyedülálló földrajzi adottságai, amelyek röviden így foglalhatók össze: a Kárpátok koszorújának legkeskenyebb, legalacsonyabb, mégis legcsapadékosabb szakasza, kiváló lehetőséget nyújtva a Kárpát-medence és a Podóliai-hátság közti faunisztikai kapcsolat fenntartására. A terület gerinctelen makrofaunájáról igen kevés irodalmi adat áll rendelkezésre. Az 1993-as, a Keleti-Kárpátok faunájával foglalkozó ungvári nemzetközi konferencia is csak érintőlegesen említi ezt a csoportot, a kérészeket teljesen kihagyva belőle. A Kárpát-medence kérészeiről Tóth (1992) közölt provizórikus fajlistát. A Tisza forrásvidékének kérészeiről a közelmúltban jelent meg tanulmány (Galdeán, 1999). Anyag és módszer A terepbejárások 1995-2000. évek július-augusztus fordulóján történtek. Mivel Máramaros kevéssé ismert, pontos térképek régen készültek és azok is nehezen hozzáférhetők, ezért az első években inkább a hegyvidék megismerése volt a cél, a gyűjtőhelyek kijelölését erre alapozva végezhettük. (A terület vázlatos helyszínrajzát az 1. ábra mutatja.) Igyekeztünk minél többféle vízfolyást mintázni, ill. egy-egy patakon a forrástól lefelé több ponton gyűjteni. A mintavétel 1 mm-es lyukbőségű kézihálóval történt a kövek felforgatásával, az üledék és a meggyűlt szerves törmelék felkavarásával és átszűrésével. Az állatokat 70 %-os etanolban rögzítettük, az anyag az Eszterházy Károly Főiskola gyűjteményében került elhelyezésre. A fajszintű határozást sztereo- és fénymikroszkóppal végeztük, ez jelenleg a kérészekre teljes. A minőségi és szemikvantitatív minták alapján az egyes taxonok tömegarányai is vizsgálhatók. Az élőhelyek igen változatosak, ezért nehéz azokat típusokba sorolni. Mégis felállítottunk két sort, az egyiket a patakok növekvő rendűsége szerint (1-5), ami utal a forrástól való távolságra és a növekvő vízhozamra. A másik sor (1-7) szintén a forrásoktól indul az alsóbb szakaszok felé, de figyelembe veszi a környező vegetáció jellegét, a meder főbb vonásait is. A gyűjtőhelyek mindegyikét besoroltuk valamely kategóriába, majd a rákok és rovarok átlagos arányát vizsgáltuk az 5, ill. 7 csoport szerint. Eredmények Az élőhely típusok jellemzése A gyűjtőhelyek tengerszint feletti magasságát a 2. táblázat mutatja. A gyűjtőhelyek folyóvíz típus mellett helyezkedtek el. Ezek a következők voltak: 1. Források, vagy közvetlen a forrás alatti rövidebb patakszakaszok. A mederben kisebb éles kövek, törmelék és igen nagy mennyiségű elhalt formált szerves anyag (faágak és -törzsek, avar). A meredeken lejtő medret bükkerdő kíséri, a víz kicsi zúgók és átfolyó tocsogók során át áramlik lefelé. 2. Az előbbihez hasonló élőhelyek, a legfőbb különbség, hogy itt fenyves kísén a medret. 3. Forrástájéki kisvizű patakok vagy források. Legelőkön folynak át, ezért nagyméretű holt szerves anyag nincs a mederben, az allochton szerves anyag a fűcsomók közül mosódik a vízbe (humuszanyagok, ürülék). 4. Nagyobb vizhozamú patakok, a szélesebb és több fényt kapó mederben kevéssé lekerekített sziklák és törmelék, kevesebb a vízben ázó holt szerves anyag, megjelenik a primer produkció. A környező vegetáció bükkvagy elegyes erdő. 5. Hasonló az előbbihez, de fenyvesekben haladó patakok. 6 Még szélesebb és nyíltabb medrű, fenyvesen vagy bükkelegyes fenyvesen átfolyó patakok. A kövek lekerekítettek, élőbevonatosak, köztük finomabb szemcsés üledék található. 7. Széles völgyekben kanyargó patakok, környezetükben legelők és kaszálók, az allochton formált szerves anyag jelentéktelen mennyiségű. A kövek lekerekítettek és élőbevonatosak, jelentősebb a primer produkció, a finom üledék is nagyobb tömegű. Kérészek A rovarcsoportok közül a kérészekre teljes a fajszintű határozás. A vizsgált területről eddig 61 fajt mutattak ki {Galdeas 1999, Tóth 1992). Saját gyűjtések során 32 faj került elő, (1. táblázat) amelyek közül az ÉszakkeletiKárpátok területére 8 faj bizonyult újnak, vagyis az összes faj negyede: Rhithrogena carpatoalpina, Rhithrogena endenensis, Rhithrogena iridina, Rhithrogena puytoraci, Ecdyonurus parahelveticus, Ecdyonurus picteti, Caenis beskidensis, Caenis pusilla. Ezeket eddig a Kárpátok más területeiről és/vagy az Alpokból ismertük. A területről leírt kérészfajok száma így 69-re emelkedett. Biztosra vehető azonban, hogy ez az érték tovább növekedhet, hisz minden évben gyarapodott a lista, és a jelen eredmények is csak öt nyár szűk három hetére vonatkoznak. Európai ritkaságnak számít az Acentrella sinaica, amely a Kárpátok és az Alpok több pontjáról is ismert, de mindenütt kisméretű populációval van jelen, továbbá az egy Paraleptophlebia faj is. Legnagyobb számban a B. rhodani, a B. melanonyx és a B. alpinus került elő. Közülük az első Európa szerte elteijedt, széles ökológiai skálán előforduló faj, a rhithron, epipotamon, átmeneti szakaszok lakója. A másik kettő in-