Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
4. szám - Hajós Béla: Magyarok a nemzetközi szervezetekben és a határvízi együttműködések
244 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001.81. ÉVF. 4. SZ. és a külföldi vízgyűjtőkön még a lefolyást befolyásoló beavatkozásokról sincs elégséges információnk. Hatályos határvízi egyezményeink különböző időpontokban, eltérő körülmények között, a központos összehangolás lehetősége nélkül jöttek létre. Ennek ellenére a különböző adottságokkal rendelkező országokkal biztosítják a vízgazdálkodási együttműködést. Keletkezésük sajátságos körülményeinek köszönhetően eltérő a szerkezetük, és relációnként különböznek a hangsúlyok valamint az együttműködést szolgáló intézményi eszközök. Az intézményrendszert illetően közös vonás, hogy a feleket minden esetben kormány-meghatalmazott képviseli egy, vagy két helyettessel; a relációk többségében határvízi bizottság működik eltérő számú és feladatú albizottsággal. Több relációban az egyezmény alapján az együttműködés technikai feltételeinek meghatározására szabályzatok sora jött létre. Az egyes határvízi egyezmények között lényeges eltérések vannak mind azok területi, mind tárgyi hatályukat illetően. A közeljövő egyik legfontosabb vízügyi-diplomáciai feladata lesz a hatályos egyezmények kiigazítása, vagy felújítása, különös tekintettel az Európai Unióban hatályba lépő, un. "Vízügyi Keret-irányelv" átvételének szempontjaira. Az irányelvben foglalt alapelvek eléggé eltérnek a határvízi egyezményekben jelenleg érvényes szabályzatoktól. Lényeges, hogy a szófiai egyezménynek a Duna teljes vízgyűjtő területére kiterjedően kell megújulnia. Az irányelv szerinti, a teljes vízgyűjtőt figyelembe vevő vízgazdálkodás csak az érintett országok szoros együttmüködésével valósítható meg. Osztrák és jugoszláv viszonylatban a határvízi egyezmény elavultnak tekinthető, s felújítása feltétlenül szükséges. A Helsinki- és Duna konvenciókon alapuló horvát és szlovén egyezmény esetleg kisebb fejlesztésre szorul, de alapvetően azokra épült fel. Három megállapodás, a román, szlovák és ukrán többé-kevésbé felújítandó, mégpedig a többoldalú egyezmények alapján. A legtöbb új, előremutató elemet a román-magyar egyezmény tartalmazza. Ami az egyéb nemzetközi szervezetekben való magyar részvételt illeti, ezek két nagy csoportra oszthatók. Az első csoport azoknak a globális és regionális szervezeteknek a köre, amelyekben a magyar kormány képviselteti magát. Ilyenek elsősorban az ENSZ és szakosított szervezetei. Ezek a következők: A WHO, a FAO, a WMO, az UNESCO, az ENSZ EGB, az EU, és a Duna Bizottság, melyek munkájában való részvételt a KöViM koordinálja Ha a tagsággal járó előnyökben részesülni akarunk akkor azt elsősorban feladat megoldási munkával válthatjuk meg. Jó példák erre a WMO és az UNESCO világméretű vízügyi programjai, amelyben a magyar vízügy a nemzeti bizottságon keresztül a kezdetek óta tevékeny szerepet játszik A hivatalos állami kapcsolat fenntartója nemzeti szinten az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság, amely több, programszintű Magyar Nemzeti Bizottságra támaszkodik. Az UNESCO Titkárságának Vízügyi Tudományok Főosztályát immáron 10 éve magyar vezeti Az UNESCO egyik profiljának is megfelelően Magyarország részéről a VITUKI 1966 óta rendezi a Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamot, amely nemzetközi méretekben is ismertté tette és teszi a magyar vízgazdálkodást. A WMO-val állami szinten az ország állandó képviselője, az OMSZ elnöke révén tartunk kapcsolatokat. A hidrológiai-vizgazdálkodási programért felelős Hidrológiai Bizottságban erős pozíciónk van (kilenc éven át volt magyar elnöke a bizottságnak). A vízügyi kapcsolatokat a WMO állandó képviselője mellett kijelölt hidrológus tanácsadó tartja. Európai méretekben működő VI. Régió hidrológiai munkacsoportjában is jelentős szerepünk van, a munkacsoport elnökhelyettese is magyar. A WMO vízügyi programjaiban és az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjában való részvétel rendkívül fontos. Az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) vízminőségi vonalon van együttműködés, mégpedig a VITUKI a közép-kelet-európai régióban a vízminőség-védelem együttműködési központja, és ezen a réven a Világszervezet Európai Központjával (Koppenhága) is tartja a kapcsolatot. A FAO-val régen erősebb kapcsolataink voltak, több magyar vízügyi szakember dolgozott a feglödö országokban. Az utóbbi időben a kapcsolatok leszűkültek. A regionális szervezetek közül az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB, UN-EEC) több évtizeden át tartott fenn vízügyi bizottságot, amelybe magyar tagok működtek közre. Az elmúlt évtizedben az EGB-ben a környezetvédelem megerősödött és az EGB vízügy szakértői csoportja ehhez az egységhez került. A vízkészletekkel és vizigényekkel foglalkozó szakértői csoport munkájában, a múltbeli aktivitásunk esetleges fokozásával, a jövőben is részt kell vennünk. A másik hagyományos regionális szervezet a hajózási érdekeltségű Duna Bizottság (székhelye Budapest), ahol a Titkárság főmérnöke magyar. A Duna Bizottság az 1948-as belgrádi konvenció szerint működik és tevékenységi köre elsősorban a dunai hajózásra terjed ki, bár jelentős szerepe volt a hidrometeorológiai észlelő hálózat és az adatcsere megvalósításában. (A dunai államok ennek értelmében cserélnek hidrometeorológiai adatokat.) Lényeges lenne, hogy az 1999-ben létrejött új Dunavédelmi Nemzetközi Bizottság, amely a szófiai konvenció végrehajtására jött létre Bécsben, és a régi Duna Bizottság (Budapest) között egyértelmű munkamegosztás alakuljon ki. Hazánk kellően képviseltette magát 1977-ben Mar del Plata-ban, az ENSZ Vízügyi Konferenciáján és a Környezet és Fejlődés tárgyú 1992-es Dublin-i, ENSZ konferencián, ugyanakkor a vízzel is foglalkozó riói konferencián már vízügyi kérdésekben nem volt aktív, valószínűleg a kellő képviselet elmaradása miatt. A Hágában 2000-ben rendezett nagyszabású miniszteriális értekezleten hazánk képviselete megfelelő volt. Mindezekben a szervezetekben igen fontos, hogy a korábban kivívott nemzetközi tekintélyünket megőrizzük. A magyar vízügyi szakemberek, elsősorban a korábban kialakult nemzetközi kapcsolatok révén, számos nemkormányzati, nemzetközi szervezet munkájában vesznek részt. A nem-kormányzati nemzetközi szervezetek munkájában elsősorban a VITUKI, ill. egyéni taggal rendelkező kutatók működnek közre. Ezen szervezetek közül külön említést érdemelnek az alábbiak: