Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Kováts Gábor: Második honfoglalás a Tisza völgyében

218 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001.81. ÉVF. 4. SZ. deti határfeltételei által létrehozott arculatát. Ellenkező esetben a levonuló vízhozamok idő-adataikkal együtt átrendeződhetnek. A kis esésű hazai vízfolyásokban a tetőzések levonulásának sebességét emiatt sokkal inkább a hidrológiai és hidrológiai statisztikai tényezők nagy szórásokkal jellemezhető eseti függvényeinek kell felfognunk, mintsem a folyó állandó és változhatatlan adottságának. Az árhullámok előrejelzését illetően a 20. század második felében hosszú évtizedeken át egymás mellett élt a "hidrológiai"-nak, illetve a "hidraulikai"-nak nevezett szemléletmód. Az előbbi a tapasztalati adatok szimptomatikus - számításos vagy grafikus - összefüggéseire épített, míg az utóbbi differenciálegyenletekből, vagy más matematikai kifejezésekből származó vízhozam-idő kapcsolatokra. A hidraulikai szemléletmódhoz áll közelebb a valószínűségi alapon felépített, a vízhozamok átvonulását leíró további hazai árhullám-elmélet is. 2. Valószínűségi szemlélet a hidrológiában A teljes 19. század és a 20. század első harmada hazai és külföldi hidrológusai elismerték ugyan a hidrológia eseményeinek véletlen jellegét, de azok jellemző paramétereit, így pl. a várható érték, vagy a szórás fogalmát úgy igyekeztek értelmezni, hogy a valószínűségi jelleg által leírt " rendezetlenség"-zt a szabályosság valamilyen rendjébe terelhessék vissza. Nem ismerték fel a "konfidencia intervallumok" szerepét és jelentőségét, így nem alkothattak mérhető fogalmat a valószínűségi kijelentések szorosságának, vagy lazaságának fokáról sem. A valószínűségi szemlélet fejlettebb formái - a külföldi gyakorlat hazai alkalmazásával - két elgondolás-rendszer köré csoportosultak. Eleinte az amerikai közvetítéssel érkező, véges halmazokra érvényesített klasszikus elveket követték, majd az 50-es évektől az orosz iskola tévesztette el a végtelen halmazokra vonatkoztatott, a Kolmogorov-axiómákra épített, matematikailag szabatos valószinűségi megalapozást. Ámbár a hidrológusok elsődleges érdeme a valószínűségi módszereknek saját feladataikra való alkalmazása, mégis azt mondhatjuk: az átvett módszer nyomán tudták folyóink vízjárását olyan szabatossággal jellemezni, hogy erre teljes árvízvédelmünk stratégiáját is alapozni lehetett. A korszerű statisztikai szemlélet nemcsak az egész hazai hidrológiai tudományt járta át, hanem annak szinte összes különleges és egyedi kérdésfeltevéseit is. Itt említhetjük a vízkészlet-gazdálkodás céljait szolgáló tározók elméleteit, a folyókból hasznosítási célokból kiemelhető vízmennyiségek meghatározásának hidrológiai módszereit, s annak mérlegelését, hogy a hidrológiai események bekövetkezésében észlelhető változások véletlennek, vagy valamilyen folyamatos irányzatnak a következményei. 3. A talajvizek, mélységi vizek hidrológiája Hazánk két alföldjének talajvizei sajátos hidrológiai rendszereket képeznek. Mozgásuk törvényszerűségeinek feltárása ma sem befejezett. Tisztázatlanok a felszín alatti vizek utánpótlódásának lényeges kérdései. Egyre több bizonyítékunk van, hogy mélységi vizeink 10-15 ezer éve meglévő készleteit fogyasztjuk. Nem ismeijük a mélységi vizek függőleges mozgásának a talajvizekkel, egyes esetekben együttjárásban megnyilvánuló kapcsolatait, sőt a talajvíz-szintek függőleges ingadozásának pontos okozóit sem. A kérdőjelek mellett érdekes és fontos elméletek állottak egymás mellett az ismeretlen jelenségek magyarázatára. Kézenfekvőnek tűnt a feltételezés, hogy a talajvizeket a helyben lehullott csapadék beszivárgó része táplálja, és a talajban érvényesülő párolgás apasztja. Folyók közelében a parti szűréses oldalszivárgás sem zárható ki. Ezek mellett két további magyarázat is elteijedt a talajvizek függőleges mozgására. Az egyik a hegyvidékeken beszivárgó vizek nyomás-tovaterjedés sebességével érvényesülő meghatározó hatásának, a másik a mélységi vizeket fedő rétegek kőzetnyomásának tulajdonított jelentőséget. Mindegyik magyarázat fel tudott vonultatni olyan bizonyítékokat, amelyek az adott elgondolást egyes meghatározott területi egységeknél alátámasztani látszottak. Talajvíz-észlelő kúthálózatunkról az 1930-as évektől folyamatosan gyűjtött vízállás-adatok több mint fél évszázad után elegendőnek látszottak a megbízható statisztikai értékelhetőséghez, de az is bebizonyosodott, hogy az 1983-1995 évek közötti hosszú száraz időszak egyes kezdeti jellemzések kiegészítését tette szükségessé. A Nagy-Alföld felszín közeli talajvizei évi átlagaik emelkedésének, vagy süllyedésének változatos mértéke ellenére egységesnek látszottak emelkedési-süllyedési irányzatuk mindenkor megegyező előjelében. A 90-es évek tapasztalatai ez alól kiteijedt területeken érvényesülő szignifikáns kivételeket igazoltak. A hazai karszt- és hévforrások kataszterének felfektetése, azok vízállás-, vízhozam- és vízutánpótlódási viszonyainak feltárása az észlelések megszervezése, azok statisztikai feldolgozása elsősorban hidrológiai jellemzésükre adott módot, de sikeres törekvések voltak tulajdonságaik matematikai modellbe foglalására is. 4. A belvizek hidrológiája Talaj- és mélységi vizeink járására vonatkozó megállapításaink minden bizonnyal egyediek, s csak itt, a Kárpátmedencében, mint önálló felszín alatti vízrendszerek öszszességében érvényesek. Ugyanúgy, a belvizek is e földrajzi egységet jellemzik. Belvizeink hidrológiáját, tudományos értékelését magyar kutatások alapozták meg. Külföldi elgondolások nyomán a belvíz lefolyását számos hazai kutatás a vizek összegyülekezésének domb- és hegyvidékekre érvényes elmélete szerint igyekezett jellemezni akár sík vidékekre vonatkozóan is. Sok figyelmet fordítottak ennek keretében a lefolyási hányad értelmezésére, tapasztalati és elméleti meghatározására. Az 1940es, majd az 1960-as évek kiteijedt elöntései ráterelték a figyelmet a belvizek tározásának jelentőségére. Az összegyülekezési elméletek használatát kezdték felváltani a belvizek és tározótér használati lehetőségek hidrológiai statisztikai elemzései. A régebbi méretezési elméletek csak a kiépítés mértékéig telt csatornák esetén követték a belvíz elvezetés folyamatait. A belvíz-mennyiségek statisztikai, tehát közvetlen meghatározása a kiépítés mértékén túli elöntések megkívánta vízkormányzás feltételeinek hidrológiai alapjait teremtették meg. 5. A folyószabályozás hidrológiája A vízfolyások kölcsönhatásban állnak a medrüket alkotó földtani és földrajzi képződményekkel. Folyóink szabályozása elméleti és gyakorlati hidrológiai eredményekre egyaránt vezetett. Hazai kutatás eredménye a folyók szakasz-jellegének megállapítása. Ez nemcsak hordalék-termelésükkel állt kapcsolatban, hanem vízjárásuk hidrológiai tulajdonságaival is. A hazai mérnöki gondolkodás a folyók görgetett és lebegtetett hordalék-mennyisége megfigyelésén túl statisztikai elemzést, a hordalékmozgásra fizikai, fiziko-kémiai leírást is igyekezett adni.