Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
4. szám - Havassy András–Barkó Orsolya: A források természetvédelmi jelentősége és védelmük lehetőségei Tokaji-hegységi példákon
260 A források természetvédelmi jelentősége és védelmük lehetőségei Tokaj i-hegységi példákon Havassy András - Barkó Orsolya KLTE Ásvány- és Földtani Tanszék, 4010. Debrecen, Egyetem tér 1. DATE, 4032. Debrecen, Böszörményi u. 140. kivonat: A források, különösen a nemkarsztos hegységek kis hozamú forrásai a természet kevéssé ismert értékei közé tartoznak Az eddig történt, főleg felhasználás centrikus kataszterezést kiegészítve, értékeiket felmérve kell a források természetvédelmi kataszterét elkészíteni. A gyakorlati védelem alapját olyan nyilvántartás képezheti, amely az értékek mellett a fellelhető öszszes mérési adatot tartalmazza. kulcsszavak: források, természetvédelem, értékvédelem. Tokaji-hegység, kataszter Bevezetés - történeti áttekintés Magyarországon a legelső forrásokkal foglalkozó tudományos munkák a nagyhírű hévforrások vizsgálatához kapcsolódnak. Papp F. (1943) munkájában korát megelőzve már a források értékeiről ír, igaz főként a felhasználhatóságot szem előtt tartva. A források értékei között fizikai (hozam, hőmérséklet), kémiai jellemzőket (oldott, szilárd és gázalakú alkatrészek) és a feltörés módját említi. A források védelmét is szükségesnek tartja, a jogi út mellett szerinte a műszaki védelmet a foglalás jelentené. 1945 előtt hazánkban nem vizsgálták rendszeresen a forrásokat. A közölt adatok csak az egyszerűen mérhető hőmérsékleti értékekre szorítkoztak, a hozamok a mérés körülményessége miatt kevéssé ismertek és megbízhatatlanok Forrásaink tudományos igényű kutatását az Országos Vízgazdálkodási Hivatal kezdte 1950-ben az országos forrásnyilvántartás keretében. Ennek célja részben a forrástan szegényes adatállományának bővítése és főként vízellátási problémák megoldása volt. Ez a kezdeményezés nemzetközileg is újdonságnak számított, ezért a mérések módszertanát is kidolgozták. Az országot 12 forrás-nyilvántartási körzetre osztották, amelyek területén, kevés kivételtől eltekintve csak a 20 1/p-nél nagyobb hozamú forrásokat mérték ( Kessler H. 1950). A felhasználás-szempontú közelítés s az említett menynyiségi határérték miatt először a nagy hozamú karsztforrások mérése kezdődött el A legismertebb méréssorozat a mecseki Tettye-forráson történt, ahol 1927-től 25 éven át mérték a természetes vízhozamot. Később nemkarsztos hegységeink egy-egy nagyobb forrásának mérése majd néhány foglalása következett az 50-es, 60-as években helyi vízigények kielégítése céljából. A forrásnyilvántartás munkáját folytató Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (majd VITUKI Rt.) célja is a hasznosítható vízkészletek meghatározása volt. Ennek során a teljességre törekedve igyekeztek meghatározni hegyi forrásaink koordinátáit és vízhozamát. A rendszeres mérések hiánya miatt azonban a hozam átlagértékek csak közelítő jellegűek, egy-két mérés alapján a forrás vízjárása nem állapítható meg (Izápy G- Maucha L. et al. 1996). A VITUKI-ban jelenleg is zajlik a forráskataszter készítése. Fontosnak tartjuk azonban, hogy a hagyományos kataszter (helymegjelölés, vízhozam adatok) mellett természetvédelmi és egyéb értékvédelmi szempontokat figyelembe véve, komplex felmérés készüljön. Ehhez szükséges a források értékeit is tartalmazó kataszteri lap kidolgozása, mely a gyakorlati védelem alapját képezheti. A források értékei A források az élő és élettelen geoszférák rendszerében (a litoszféra és a hidroszféra határán) speciális helyet foglalnak el, ezért a természeti értékek széles skáláját vonultathatják fel. A természeti értékek jelenleg elfogadott rendszerében (növénytani, állattani, földtani, felszín-alaktani, víztani, tájképi, kultúrtörténeti) a forrás elsősorban víztani (hidrológiai) értékként határozható meg. Az 1996. évi Lili. törvény a természet védelméről egyik rendelkezése szerint a források külön védetté nyilvánítási határozat nélkül védettek, ha vízhozamuk az év nagyobb részében meghaladja az 5 1/p-et (23. § (2)). Véleményünk szerint a források emellett földtani, vízföldtani, növény-, állattani, kultúrtörténeti szempontból is értékesek lehetnek. A források élettelen természeti értékei A forrás a felszín alatt, a kőzetekben illetve a talajban mozgó, tárolódó víz pontszerű felszínre lépési helye, ezért a forrás hidrogeológiai képződmény, a forrás pedig vízföldtani (hidrogeológiai) értéket jelenthet Vízföldtani értéket képvisel egy forrás, ha a: adott forrástipus jellegzetes képviselője. Növeli jelentőségét, ha a forrás kialakulásának szemléletes példája. A források egyes típusai gyakran kevésbé látványosak (pl. rétegforrások), ezért csak tudományos szempontból jelentősek, mások (pl. gejzírek, karsztforrások) jellegüknél fogva, oktatási-neveiési jelentőségűek, így bemutatásra érdemesek (Kiss G. 1996). Értéket képvisel egy forrás akkor is, ha működése következtében jellegzetes vagy nagy méretű földtani képződmény (pl. édesvízi mészkő) keletkezik, illetve ha a képződmény az adott földtani környezetben ritka. (Tehát nemcsak a képződmény értékes, hanem az azt létrehozó forrás, a hozzá tartozó vízgyűjtő területtel együtt, amelynek sérülésével a földtani képződmény is károsodhat). E képződmények gyakran látványosak, így tudományos és oktatási-nevelési szempontból egyaránt jelentősek. Értékes továbbá környezetének szokatlan vagy ritka forrása az elemösszetétel, illetve bármilyen fizikai, kémiai jellemző tekintetében. Tudományos jelentőségén túlmutathat, ha ennek valamely érzékszervvel érzékelhető (szín, szag, íz, hőmérséklet, ásványkiválások stb.) megnyilvánulása van. A Tokaji-hegység forrásai túlnyomórészt hasadék- és résvizet megcsapoló források. Ezek részben az eltérő vízföldtani tulajdonsággal rendelkező kőzetek (tufák, lávakőzetek) határán rétegforrásként fakadnak.
