Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

1. szám - Boda János–Kőrösmezey László: Hosszú felkészülés után: érdemi tisztítás a Győr városi szennyvíztisztító telepen

29 Hosszú felkészülés után: érdemi tisztítás a Győr városi szennyvíztisztító telepen Boda János, Körösmezey László, Mélyépterv, Komplex Mérnöki Rt. Mélyépítési Tervező Vállalat Budapest 1078. Budapest, Nefelejcs u. 6. Kivonat: 1975-ben kezdődik el a Győr városi szennyvíztisztító telep törtenete, amelynek egyik jelentős szakasza most jutott el a befejezéshez A telcphelv kereséséről, a helykijelölésről, a terhelési alapadatok megállapításáról, a szennyvíztisztítási és az iszapkezelési technológia kiválasztásáról szól a történet A majdani kétlépcsős biológiai tisztítás és a koncepciójában többször változott iszapkezelés, a sürítés-rothasztás-víztelenités-száritás-mezőgazdasági iszapclhelyezés útját végigjárva az üzembe helyezett részleges szennyvíz- és iszapkezelés tapasztalatait, s a befejezés létesítményeit tárgyalja a tanulmány Kulcsszavak: helykijelölés, kétlépcsős biológiai tisztítás, szárítás, rothasztás. iszapelhelyezés 1. Bevezetés Győrött, a régi vár által körülvett területen már a középkorban volt bizonyos fokú csatornázás A különböző kisebb csatornáknak a befogadója az akkori várárok volt Az egységes közüzemi csatornarendszer kiépítése 1903ban kezdődött és most is tart. A hatvanas évekig egyesitett rendszerű gravitációs üzemű halózat épült. Napjainkban, föleg a peremkerületekben, elválasztott rendszerű gravitációs hálózat épül, nyomott szakaszokkal Elsőként a belvárosi főgyűjtő-rendszer épült meg A rendszer a belváros összegyűjtött szennyvizeit parti beömléssel juttatta a Mosoni-Dunába. A végpontján létesített átemelő telep a legkorszerűbb műszaki színvonalat jelentette villamos hajtású centrifugái-szivattyúival. Az ötvenes években kezdődött el a második főgyűjtőrendszer kiépítése, mely szintén egyesített rendszerű, gravitációs hálózat. A végpontján létesített átemelő telep biztosítja a szennyvíz sodorvonali bevezetését. Az utóbbi évtizedekben a peremkerületek csatornázása folyik, itt azonban elválasztott rendszerű gravitációs hálózatok létesülnek. A térség síkvidéki jellege miatt a gravitációs hálózaton több átemelő létesült. A városi szennyvíztisztító telep építésének igénye már az ötvenes években felmerült 1956-ban készítette a MÉLYEPTERV azt a beruházási programot, amely szerint a tisztítótelep a mai nádorvárosi átemelő mellett épült volna meg A hetvenes, majd a nyolcvanas években több tanulmány foglalkozott a tisztítótelep helykijelölésével, megépítésének az előfeltételeivel. A csatornáhálózat végpontja nem kínálkozott egyértelműen a megvalósítandó tisztítótelep helyéül Az ipari szennyezők nagy száma, kibocsátott szennyvizük összetétele és minősége is kérdőjeleket állított a célszerűen választandó tisztítástechnológia elé. Ilyen és egyéb kérdések megválaszolása és az egységes vélemény kialakítása nyújtotta meg a tisztítótelep megvalósulásának idejét, már az előkészületi fázisban Szándékunk, hogy ismertessük a megvalósulás hiteles történetét, nem titkolva az esetleges hibákat sem, de felhívva a figyelmet olyan körülményekre, amelyek előre látása nem volt megkövetelhető nemcsak a megvalósításban részt vevők részéről, de talán még a történelem jósaitól sem 2. Adottságok és kényszerítő körülmények A legégetőbb kérdés a tisztítótelep helyének kijelölése, és a csatornahálózat nagyobb részt egyesített rendszere miatt megválasztandó mértékadó vízmennyiség helyes megállapítása volt. Először 1975-ben készített a Mélyépterv átfogó szemléletű előtervet, amely öt különböző lehetséges telephelyet vizsgált meg a szennyvíz helyszínre szállításának műszaki megoldásával, a nádorvárosi átemelő átalakításával és a tisztítótelepre vezető csővezeték méretének és vonalvezetésének megállapításával A két legközelebbi telephely választásának lehetőségét a város terjeszkedése és a már meglévő beépítettsége, ill. a honvédség vétója akadályozta meg. A második, legreálisabb változat ugyanis a Mosoni-Duna déli partján, a szennyvíz átemelőtől nem messze lett volna, de a honvédség által rendszeresen gyakorlótérként használt területen. A honvédség vétója megfellebbezhetetlen és kötelező érvényű volt. A két távolabbi telephelyet a hosszú és költséges csővezeték és a folyamatosan nagy üzemköltség tette irreálissá. így maradt egyetlenként az a lehetőség, amely a Mosoni-Duna szigetközi oldalán, Bácsa közelében az azóta már megvalósult tisztítótelep helye lett. Nem kis költséget jelentett a Mosoni-Duna medre alatt átvezetett 1,4 m átmérőjű csővezeték összesen 4,7 km hosszban, és az se, hogy a tisztítótelep területét kb. 1,0-1,2 m vastagságban fel kellett tölteni. Ez utóbbi költség egyébként hasonló mértékben terhelte volna a többi telephelyet is. A mértékadó vízmennyiség megállapítása az akkori igényeknek megfelelően, kellő biztonsággal történt: 120, 160, és távlatban 200 ezer mVd terheléssel számolva. Ezekhez a nagy számokhoz még a záporvizek is hozzáadódtak. Érdekes volt az a lehetőség, hogy a csatornahálózat nagy tározóképessége és a szennyvízátemelő kapacitásának összehangolása révén sikerült azt elérni, hogy ha a száraz idei szennyvízmennyiség háromszorosát továbbítjuk a tisztítótelepre - és az ott tervezett létesítményeket ennek a hidraulikus terhelésnek a fogadására méretezzük - akkor a rendszerről nem szükséges egy csepp szennyvizet se közvetlenül a Mosoni-Dunába engedni. A csatornahálózat nagy tározóképessége, ami egyrészt káros és nem kívánatos a kis vízsebességek okozta lerakó-