Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

186 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1998. 78. ÉVF. 4. SZ. Kék Duna könyv Tények, érvek, vélemények - Dokumentumkötet (Kornétás Kiadó, 1998. Felelős szerkesztő: Köves István. Kaposvári Nyomdaipari Kft., 208 old.). Azért vállaltam a könyv előszavának megírását, mert a dunai vízhasznosítás kérdésében hosszú ideig igen sok, egymásnak ellentmondó elemet tartalmazó propaganda folyt Magyarországon. ...Annak idején meglepetés erejével ért, amikor megszakították a vízlépcsőrendszer építéséről szóló szerződést, ... leállítva ezzel a már elkezdődött nagymarosi építkezést. ... Ez a vízlépcső nem okoz semmiféle olyan környezeti kárt, amelyet ezzel kapcsolatban felemlítettek, vagy éppenséggel katasztrofális jelzőkkel idéztek. Ezek nevetséges megjegyzések. Hogy csak egy példát említsek, azoknak, akik Budapest ivóvíz kútjainak elszennyeződésétől tartanak egy dunai duzzasztóval kapcsolatban, fogalmuk sincs a hidrológiáról és a Duna viszonyairól. Ezek úgy képzelik, hogy a vízlépcső visszatartaná a vizet. Ez nem igaz, mert a vízlépcső nem tározómü lenne, nem tartana vissza vizet. ...Tehát az alsó szakaszon a Duna áramlási viszonyai olyanok, mintha vízlépcső nem is létezne. Ilyen vízlépcsők az egész világon épültek, és most is épülnek. A magyar közvéleményt e tekintetben teljesen félrevezették.... Veszem magamnak a bátorságot, hogy megállapítsam: túlontúl sok hibás lépés történt. Alapvetőnek tartom, hogy a jövőbeni lépéseinket ne hangulati elemek határozzák meg. ...A Duna mindannyiunké, és a kompetens szakértőknek kell megtalálniuk a kiutat a jelen helyzetből. Dr. Mosonyi Emil akadémikus előszavából idéztük a fenti sorokat, ami meg is adja a könyv mondanivalójának lényegét: a tények, érvek és vélemények összegyűjtésével felvilágosítani közvéleményünket a BősNagymaros vízlépcsőrendszer ügyeinek valós állásáról az 1997, szeptember 25-én kihirdetett hágai nemzetközi bírósági döntést követően. A könyv 1998. április 23-án jelent meg, és a vízlépcső ügy két évtizedes kronológiáját 1977. szeptember 16-tól 1998. március 26-ig végigviszi. Az időrendi felsoroláson kívül tartalmazza az 1977. évi magyar-csehszlovák államközi szerződést kihirdető 1978. évi 17. sz. törvényerejű rendeletet, az Országgyűlés 9/1989. (VI. 13.) határozatát a nagymarosi munkálatok felfüggesztéséről, a Bechtel Environmental Inc. 1990. februárjában készített környezeti felmérésének leglényegesebb megállapításait a vízlépcsőrendszer alapjaiban környezetkímélő voltáról. A továbbiakban tájékozódhat az olvasó az Országgyűlés 1977. évi államközi szerződést megszüntető 12/1992. (IV. 4.) határozatáról, a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztendő vitával kapcsolatos magyarszlovák alávetési nyilatkozatról, a bíróság ítéletének lényeges pontjairól, a hágai ítélet végrehajtásáról 1997. december l-jén megtartott magyar országgyűlési vitáról, majd Kovács László külügyminiszter 1998. február 25-i parlamenti összefoglalójáról. Közli a könyv azt a (kiszivárogtatott) megállapodás-tervezetet is, amely a Népszava 1998. március 11-i számában jelent meg, és bemutatja annak a levélnek a szövegét, amelyet Horn Gyula miniszterelnök írt a hágai Nemzetközi Bíróság elnökének a szükségesnek ítélt hatásvizsgálatokról. Önálló részt szentel a könyv az 1989. után a hírlapokban megjelent véleményeknek. Kezdődik ez éppen a mostani ismertetés írójának egy 1989. márciusban tett nyilatkozatával, és folytatódik egy Bécsben járt magyar, vízlépcső ellenes, ú. n. jószolgálati küldöttségnek Canossa-járásával. Hosszú oldalakon látható, hogy milyen elbizakodott kijelentéseket tettek a vízlépcsőrendszer megépítésének ellenlábasai annak elhitetésére, hogy a dunacsúnyi szlovák építkezés csak félrevezetése, zsarolása a magyar félnek, s nem más, mint papírtigris. Ezt még napokkal, hetekkel a Dunát elterelő mederelzárás végrehajtása előtt is hirdették. Nemzetközi jogászaink egyike-másika pedig arról nyilatkozott, hogy nem szegtünk szerződést, a szerződés megszüntetését lehetővé teszi a nemzetközi jog, és, hogy Hágában hazánk javára fognak dönteni. A Duna Kör még a római pápát is az érdekei oldalára szerette volna állítani, mint ahogy az a Kisalföld 1992. október 7-i lapszámából kiviláglik. Viszont, a Délmagyarország 1992, október 10-i számában köztársasági elnökünk adja tudtára az olvasóknak, hogy amikor a Hidrológiai Társaság 1990. évi közgyűlésén kimondta, hogy a vízügyi szakma nem lehet bűnös szakma, ennek a beszédének a közlését 12 lap is megtagadta, s a beszéd szövegét egyikük is csak fizetett hirdetésben volt hajlandó később leközölni. Csak a félrevezethetőket lepheti meg, hogy dr. Mistéth Endre mérnök, Nagy Ferenc kormányának sokunk által ismert és tisztelt egykori minisztere 1993. október 10-i rádió-nyilatkozatában megmondta, mire számíthat Magyarország egy hágai perben, amit az 1997. évi ítélet szinte betű szerint igazolt vissza. Dr. Horváth József c államtitkár, győri köztársasági megbízott 1993-ban elhangzott szavai sem találtak meghallgatásra. Dr. Horváth Tamásnak, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkárának 1998. február 9-i TV-riportja megmagyarázza, mit mond a hágai ítélet, hogy vissza kell térni az 1977. évi államközi szerződéshez, s hogy a szlovák féllel való egyetértés hiányában nem lehet azon változtatni, s magyar érdek is a szerződés jóhiszemű végrehajtása Brájer Jánosnak a Magyar Nemzetben megjelent 1998. február 23-i cikke említi, hogy a Természetvédelmi Világalap európai igazgatója sem tartotta reálisnak azt a tanácsot, hogy Magyarország perelje be mind Németországot, mind Ausztriát a már meglévő 32 dunai vízlépcső lebontatásáért, hanem azt állapította meg, hogy Magyarország sem tehet mást, mint, hogy belépcsőzi a magyar Duna-szakaszt A cikkíró azt tanácsolja: ne forduljunk újra és újra nemzetközi bírói fórumokhoz, mert a peres eljárásnál rosszabb megoldás nincs. Ennél jobb tanácsot sem ő, sem más nyilván nem adhat. Erre a könyvre már régen várt hazánk tárgyilagos közvéleménye. Dr. Vágás István