Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
3. szám - Deák Antal András: A reformkor mérnöke: Vásárhelyi Pál
DEÁK A. A.: A reformkor mérnöke, Vásárhelyi Pál 137 főként Pesten, nagy kihívás volt az egész vízügyi szakmának A legnagyobb nehézséget nem az jelentette, hogv miként lehetne megelőzni egy következő hasonló tragédiát, hanem az ellentétes emberi érdekekkel való megbirkózás. Ez pedig már inkább politikai feladat volt. nem szakmai. Az Ors/ágos Építési Igazgatóság ismerte ugyanis a veszélyt. Nem véletlenül foglalkozott Vásárhelyi már 1842-ben a Csepel sziget felett képződő jégtorlasszal. 1838. február 29-éről is ismerünk Vásárhelyitől egy térképet, mely a Pest-Buda alatti jégtorlasz helyzetét a belvárosi plébániatemplomtól a Csepel-sziget csúcsáig ábrázolja, feltüntetve a három jégmérés szelvényvonalát A helyszínrajzból az is kiderül, hogy a jég a Soroksári Dunaágai fenékig eltorlaszolta, s a folyó promontori ágában is csak csekély szelvényben folyhatott le a víz 4 1. A márciusi árvizet követő heves tudományos és kevésbé tudományos csatározásokból, melyek a "hogyan tovább?" kérdésre keresték a választ. Vásárhelyi, a hajózási igazgató sem maradhatott ki. Tudományosan alátámasztott érvekkel harcolt azért, hogy a később megvalósult Soroksári Duna-ág elzárásával növeljék meg a főágban a víz szintjét, s ily módon vegyék elejét annak, hogy a sekély és zátonyos mederrészen újabb jégtorlaszok ne kcp/.ődhcsscnek. A folyó ezen ágának lezárása ellen természetesen a környék lakói hevesen tiltakoztak, mivel igv vízi útjuk Pest felé lényegesen hosszabb lett, hiszen kénytelenek voltak megkerülni a Csepel-szigetet. Komoly viták kereszttüzében bontakozott a budapesti állandó híd ügye is. Jégtorlasz képződésétől tartottak sokan a hídpilléreknél. Tehát nemcsak a nemesi kiváltságokkal kellett megküzdenie a híd híveinek, hanem jogos és jogtalan aggodalmakkal is. Vásárhelyi az "Athenaeum" lapjain 1838. márciusától augusztusig folytatólagosan írt "A budapesti állóhíd tárgyában""' 2: "Mióta egy állóhídnak Budapest közt szándékba vett építése szóba jött s annak létesülhetésc, politicai tekintetben, az utolsó országgyűlésén hozott törvény által valószínűséget nyert: boldog, boldogtalan magát hivatva érzi, észrevételeivel a lárgy teljes kifejtését megelőzni...Ezek számát én is szaporítom..."- kezdi, majd szisztematikusan sorra veszi a felmerülő vízrajzi problémákat, elemzi az új helyzetet és a felmerülő kérdéseket megválaszolja. Világosan érvelve bizonyítja be pl., hogy ne a meder beszűkülése, hanem annak rendkívüli szétterülése, következésképpen az alacsony víz teremti meg a jégdugók képződésének feltételeit. Az általa elképzelt állandó hídról rajzot is közöl". Hasonlóan a híd ügyéhez, az al-dunai munkálatokkal szemben is sokaknak - éppen téves képzeteik miatt fenntartásaik voltak. Megnyugtatásukra írta az ugyancsak az "Athenaeum" lapjain 1838. március 1-én megjelenő cikkét: "Néhány figyelmeztető szó a vaskapui ügyben". Utolsó mondatában a megfelelő műszaki ismeretekkel nem rendelkezőket "figyelmezteti": "Hogy egy folyói alaposan megítélhessünk, tökéletes vízhelyzeti méréseken kívül még több évi figyelmes szemlélődés is múlhatatlanul szükséges". Nemcsak gondot, hanem elismerést is hozott azonban az év Vásárhelyinek: szeptember 8-án "a Nemzeti Tudós Társaság Vásárhelyi Pál urat tudománya és a magyar nyelvben kiadott jeles munkáji tekintetéből közakarattal rendes taggá választá..." 4 4. A Tudományos Akadémia elismerései jelzik, hogy Vásárhelyi gyakorlati mérnöki munkái mcllcll szakírói tevékenységét is nagyra becsülték. 1840-ben még mindig számos teendője akad az AlDunán. Jóllehet kevesebb időt kénytelen a helyszínen tölteni, de a munkák irányítását a kiváló Tomsich Domonkos mérnök helyszínen való közreműködésével továbbra is ő végzi. Ez év február 21-én azt az utasítási kapta, hogy az Országos Építési Igazgatóságnál számoljon be az előző év munkálatairól. 366 támfalat építettek, melyeket márványalappal burkoltak, valamint parapetfalat Kazán bejáratánál, egy kis hidat Rogácsnál. Továbbá átereszeket. Budova nevű vad patak felett hidat, rávezető utat. omlással fenyegető sziklafalakat robbantottak, végül 539 öl hosszan kifúgázták a parapetfalat Kazánnál és Cottu Dubovánál, s el kezdték építeni az Ó-Moldova és Kazán közötti ideiglenes utat. Ugyanez év szeptember 20-án közölte Széchenyivel, hogy miként az 1838. esztendőre, úgy az 1839-re is felvett 200 fi. túlóradíjat. A túlórákat az al-dunai szabályozási munkákra fordította" Ugyanezen jogcím alatt 1841. júniusában az 1840. évre ugyancsak 200 fi. felvételének engedélyezését kéri Széchenyitől Júliusban az al-dunai útépítési munkákra 10.000 floréna kiutalását sürgeti. A levelek dátuma alapján ítélve ez évben többnyire Budán tartózkodott, hiszen novemberi dátummal írt levelet is ismerünk tőle. 1841-ben a nádor a "Ludvvig" gőzös fedélzetén az AlDunára utazott, és személyesen is meggyőződhetett "a szóban forgó Duna-szakaszon kiépített szállító és vontató út munkálatainak időtállóságáról és a célnak megfelelő voltáról", amiért "a munkálatok legfelsőbb irányítását ellátó hajózási felügyelő Vásárhelyi Pálnak, mind pedig a helyszínen irányító Tomsich mérnöknek a körültekintő és buzgó munkájáért legmagasabb elismeréséi fejezte ki""''. Ez okból nyilván Vásárhelyi is a helyszínre utazott Inkey Imre, királyi biztos. 1841. október 29-én írt levele pedig arról árulkodik, hogy Vásárhelyinek a szakmai körökben is nagy becsülete volt: "Kötelezve érzem magamat, hogy a Száva szabályozására és lapályainak lecsapolására vonatkozó bizottsági tárgyalások után mindenekelőtt a nagytiszteletű Országos Építési Igazgatóságnak köszönetet mondjak azért, hogy ezekhez a tárgyalásokhoz az országos hajózási főfelügyelő Vásárhelyi Pál kiküldését lehetővé tették, akinek bölcs tanácsa és alapos tapasztalatai, mély tárgyismerete és általános népszerűsége által a királyi biztosi tárgyalások olyan kedvező irányt vettek, amilyenről álmodni sem mertem..."' 1 . 1842-1845-ig inkább karbantartási munkákat végeztek az Al-Dunán: átereszeket építettek, ideiglenes megoldásokat véglegesítettek és a fölöslegessé váll munkásbarakkokat bontották el. A Babakay-Alibegi út helyreállítása jelentette egyedül a nagyobb feladatot. Erre 30 ezer pengő forintnyi összeget utalta ki. A munkákat Vásárhelyi Budáról irányította. Nagy gondja voll a szükséges pénzek előteremtése, mivel az udvar érdeklődése az al-dunai munkák iránt idő közben egyre kisebb lett. s úgy tűnik, az út megépítésével a vállalkozást befejezettnek tekintette' 1 8.
