Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Nekrológ

128 Lehetőségek a magyar Duna és hajózásának fejlesz­tésére. (A Delft Hydraulics, Delft, Hollandia, Frederic R. Harris B. V. Hága, Hollandia, a Vízgazdálkodási Tu­dományos Kutató Rt. és a Vituki Consult Rt. kiadása). Budapest, 1996., A/4 form., 12 old., színes borítókkal és képekkel, magyar és angol ny. párhuzamos szöveggel. A magyar kormány olyan tényfeltáró tanulmány elké­szítését igényelte, amely megvizsgálja a magyar Duna­szakasz mentén található természetes öko-rendszerek megerősítésének és lehető újra élesztésének módjait s u­gyanakkor elősegíti a hajózási viszonyok javítását is. A munka során figyelembe veendő volt az árvízvédelem helyzete, különös tekintettel a jégtorlaszok képződésére, és a nagyobb vízkivételek (ivóvíz-ellátási, ill. hűtési cé­lú) érdekére. A tanulmány elkészítésének fedezetét a holland kormány biztosította kelet-európai segélyprog­ramja keretében. A kidolgozást a Delft Hydraulics irá­nyította a holland Frederic R. Harris B. V. bevonásával, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. és a Vituki Consult Rt. közreműködésével. Az ember tevékenysége átalakította a Dunát. A folyó­szabályozás a múlt század közepétől javította a jég leve­zethetőségét. de a mellékágakban csökkent a vízhozam, feliszapolódtak, romlott vizüknek minősége. A szabályo­zás és a kavicskotrás miatt a meder mélyült, a vízszintek leszálltak, ez hajózási akadályokkal járt. A tanulmány nagy fontosságot tulajdonít a parti szűrésű ivóvízkészle­tek szennyezés elleni védelmének, ahol utalt egy ötéves, átfogó kutatási programra. Rámutatott a jégtorlódás fo­lyószabályozás általi, illetve a jégjelentő- és előrejelző szolgálat útján eszközlendő kivédésének jelentőségére. Nekrológ A Fővárosi Vízművek - korábban a Bp. Vízügyi Igazgatóság, illetve a VITUKI - is­mert és megbecsült kutató mérnöke hunyt el Budapesten 1996. április 9-én. Gyulán született 1936. szeptember 22-én, iskoláit itt és Mezőkövesden végezte, a Bp. Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki okle­velet 1960-ban. majd szakmérnöki oklevelet és műszaki doktorátust 1971-ben. Kutató munkájában cs szakirodalmi közle­ményeiben kezdetben hidraulikai mérőberen­dezésekkel foglalkozott, majd részt vett a tiszalöki csúcs­energia kísérletek mérési és értékelési munkáiban. A 60-as évek nagy részében a csőkutas öntözési lehetősé­gek országos feltárásában tevékenykedve a kúthidrauli­kai kérdések kerültek érdeklődési körébe. Eredményesen értékelte a csőkutak egymásra hatásának és a kútköpeny mellett bekövetkező vízszín-elszakadásnak vízhozamot illető ellentétes következményeit, és megfogalmazta e­zeknek hatásfokban kifejezett hidraulikai összefüggé­seit. "Mezőgazdasági csőkutak együttműködésének hid­raulikai vizsgálata" c. doktori értekezésében nem-eukli­deszi módszereket is alkalmazott. A Duna ökológiai rehabilitációjának egyik fő felada­tául a tanulmány a mellékágak revitalizációját jelölte meg, amely kb. 100 km hosszban lehetséges. A vízszint­süllyedések legfőbb okát, a folyómeder erózióját azon­ban nehéz volna kiküszöbölni. A kavicskotrások beszün­tetése sem állíthatná meg ezt a folyamatot. A Duna évszázadok óta nagy szerepet játszik a hazai és a nemzetközi személy- és teheráru forgalomban. Saj­nos, számos gázló és zátony akadályozza - elsősorban Szap és Gönyü között, Dömösnél, vagy Ercsinél - a ha­józást, s a rendelkezésre álló 14 dm mélység lényegesen kevesebb a minimálisan szükséges 27 dm-nél az év több mint 6 hónapos időszakában. A tanulmány beszámol ar­ról, hogy számos folyószabályozási eszközt megvizsgál­tak a hajózási viszonyok javítására, amelyek nem befo­lyásolják jelentősen a környezeti feltételeket: sarkantyúk és párhuzamművek építését és a kotrást, a különböző fo­lyószélességű, vagy -mélységű egy- ill. kétnyomú hajó­zás lehetőségeinek mérlegelésével. A következtetésekből kettőt idézhetünk: "A talajvíz­szint süllyedést nem lehet visszafordítani, és egyes sza­kaszoknál meg sem lehet állítani, hacsak a vízállásokat nem szabályozzák vízlépcsőkkel, ami egy olyan válasz­tási lehetőség, amely ennek a tanulmánynak a keretein kívül esik".(V.) És: "A jobb környezet és a kedvezőbb vízi út pénzbe kerül. Gazdaságilag az ajánlott intézke­dések Budapest felett előnyösebbek, mint az alsó szaka­szon, ahol a megvalósítás gazdaságossága csak akkor ja­vul, ha az ENSZ a szerbiai embargót feloldja". V. I. Egy évtizeden át külső munkatársa volt folyóiratunknak, a Hidrológiai Közlönynek, segítve a hírek-, könyv-, folyóirat- és cikk­ismertetések rovatának előkészítését A 70-es évek közepétől közel 20 éven át a Fővárosi Vízművek műszaki fejlesztési osztályának volt főtanácsos-mérnöke, s or­szágos és nemzetközi kutatási programok­ban is részt vett. Koordinátora volt a "Parti­szűrésű vízkészletek állapotvédelme és fej­lesztése" c. programnak, vizsgálta a Duná­ban történő beavatkozások hatását a parti szűrésű víz­készletekre. A tervezés alatti Bős-Nagymaros vízlépcső­rendszer és a megvalósult építés fővárosi vízmű-kutakra gyakorolt hatásainak elméleti és gyakorlati vizsgálatá­ban is közreműködött. Nagy lelkierővel szinte halála napjáig tevékeny maradt. "Nincs természetes halál: semmi sem természetes so­ha, ami az emberrel történik, mert jelenléte vitássá teszi a világot". Fájdalmas hiány marad utána! Dr. Vágás István Dr. Laczkó Ágnes (1936 - 1996)

Next

/
Oldalképek
Tartalom