Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

6. szám - Papp Ferenc: A Tisza-völgyi víziutak, a mezőgazdasági vízhasznosítás korszerűsítésének szerepe Kelet-Magyarország gazdaságának fejlesztésében

.362 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75: ÉVI': C

,. SZÁM Nem beszélünk arról sem, hogy víziútjaink építését mi is megkezdtük - bizonyos szakaszai részben készek és nem szólunk az építések leállításának okairól, amelyek nem műszakiak voltak, hanem többségükben politikaiak. llock Károly mondta (1947-ben): "Magyarország háborús kiadásaiért kereken 450 Duna-Tisza csatornát építhetett volna " Mi szemérmesen hallgatunk arról, hogy közel ezer km-nyi félig kész vízi utunk kihasználatlan. Valamit tenni kellene, már csak azért is, hogy az ország keleti fele ne viselje azt a hátrányt, amit egy jól működő Tisza-völgyi víziút hálózat hiánya jelent. Jogos a kérdés, ha az említett közjogi méltóságaink, nemzeti nagyjaink és nem nevesített politikusaink, közgazdászaink, mérnökeink támogatása ellenére sem valósult meg e nemzeti méretű program, akkor mi adja meg a témakör időszerűségéi ? Az, hogy a korábbi fejlesztési elgondolásainknak vannak inára szóló üzenetei is. Továbbá, hogy Európa megosztottságának megszűntével új lehetőségek is kínálkoznak a külkereskedelemben és a vízi szállításban A "piacot akarunk piacért" szóhasználat ma már nem jelszó, hanem az európai országoknak olyan gazdasági célkitűzése, amelyben az olcsóbb vízi szállítás meghatározó közgazdasági és környezeti tényező. Az Európát átszelő víziúton át a Tisza-völgyi vízi utakkal Kelet-Magyarország is közvetlenül bekapcsolódhatna a folyam-tengeri hajózásba, amely kedvezőbbé tenné export-import lehetőségél. Minél kisebb ugyanis a szállítási hányad, a külföldi piacon annál kedvezőbb a versenyképességünk, s megnő az ú.n. export rádiusz is. A Tisza-völgyi viziút hálózat rendszere további tartalmat és lehetőségeket kínál Likrajna, Kelet-Szlovákia és Erdély viszonylatában a Nyugat-Európa országaival való kereskedelemben és a vízi szállításban Hiszen Záhony ma is Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjének számít A különböző szállítási ágak - közút, vasút, víziút aránytalan fejlődéséből keletkezett közgazdasági hátrányok és a rohamosan növekvő környezeti károk egészséget is rontó hatásainak ellensúlyozására, a későbbiek megelőzésére nyújt kedvezőbb módokat a víziút rendszer és a vízi szállítás. Kihívásnak is tekinthető - egyúttal környezetvédelmi probléma is - a klimatikus viszonyok romlásának kockázata, a globális felmelegedésnek, a sivatagosodásnak a fenyegetése. Ezek kapcsolódhatnak az Alföld és a DunaTisza közi hátság ismert vízhiányával. Víziút hálózat létesítésével közvetetten a vizek tározhatósága és jobb eloszthatósága is javíthatná a mezőgazdaság, a természet-, és környezetvédelem, az erdősítések fejlődési viszonyait, s az élővilág, beleértve az ember életfeltételeit. A víziút fejlesztés tervezését mindenkor összekapcsolták az öntözés fejlesztésével. Az öntözés és tóhasznosítás szűkebb fogalomkörén túl a korszerű mezőgazdasági vízhasznosítás körébe tartozik: - a lehullott csapadéknak a vízgyűjtőn tartása ("wetland" létesítés), mindaddig, amíg az kárt nem okoz, - a víznek, mint biológiai élettérnek a hasznosítása, - a víznek a megelőző környezet- és természetvédelemben betöltött szerepe, - a víz környezeti- és természeti értéknövelő hatása, - a vízháztartási viszonyok javítása (melioráció, telkesítés, racionális földhasználat), - a víznek az élővilág életfeltételeire gyakorolt minden kedvező hatása, közjóléti hasznosulása. Hazánk ugyan hosszabb távon sem gondolhat akkora területek öntözésére, nünt ahogy azt a 60-as években tervezték, a mindenkor vízhiányos Alföldön mégis időszerű a vízgazdálkodás okszerű távlati fejlesztését kimunkálni. Természet-földrajzi adottságaink kínálta lehetőségeinknek lényegesen jobb hasznosítása természetesen nem azonnali lehetőség és nem is kis feladat. De. ha nem törekszünk meglévő lehetőségeink feltárására, akkor nem tudjuk értékelni sem a korábbi, sem a mai erőfeszítéseket, s a jövő feladatait sem tudjuk helyesen felmérni és megtervezni. Széchenyivel együtt mondhatjuk: "Tétlenül álltunk, míg haladt sebesen az idő..." Reménykedjünk, hogy v alamit még jóvá tehetünk. A mára szóló Szenetek 1. A legfontosabb üzenet, hogy a 30-as években a gazdasági válságból kivezető utat és a szociális problémáknak, a vidéki munkanélküliségnek a kezelését a korabeli kormányok a mezőgazdaság belterjes fejlesztésében vélték, amelynek fontos összetevője volt az olcsó vízi szállítás és az öntözéses gazdálkodás. A megv áltozott életformák között is, a tudomány és technika mai fejlettségével, a szabad kereskedelem kiszélesedésével, a piaci lehetőségek mppfereintésével összehangoltan mára is adott ez a lehetőség. 2. "Alig van Európában hely, ahol olyan kevésbe kerültek a vízi utak, mint az Alföldünkön" - mondta ezt ma is időt állóan Sajó Elemér - ugyanígy a továbbiakban is: "Ha a Tisza völgyében fekvő 900 kmnyi hajózó utaink helyén vasutak feküdnének, és tegyük fel - ezeknek a vasutaknak nem volna kapcsolatuk a nyugat felé vezető export-utainkkal, nyilvánvaló, hogy az összeköttetést a legnagyobb áldozatok árán is meg kellene teremteni. Ha pl. Szolnok és Budapest közt nagy hegyek volnának, a legnehezebb hegyi vonalat is kétségtelenül kiépítenénk, hogy a Tisza völgyében fekvő vasutak ne heveijenek parlagon." ..."Éppen így nem lehet már sokáig elviselni amúgy is nehéz viszonyaink közt azt a veszteséget, amely tiszai hajóútjaink parlagon heverése folytán közgazdaságunkat évről-évre sújtja." Itt kell megemlíteni, hogy amíg a Rajna viziútkénti kihasználtsága 80-90 %-os, a Tiszáét százalékosan ki sem lehet fejezni. annyira jelentéktelen. Sajó Elemérnek minden szava időszerű ma is, és mára is üzenet. Meghallásra vár, és cselekvésre ösztönöz. Az új lehetőségek 1. Jövőbe mutat és egyben kihívás is számunkra Konrád Weckerle, a Rhein-Main-Donau AG elnökségi tagjának alábbi megállapítása: "A Majna-Duna csatorna forgalomnak való átadásával Európa országai közelebb kerülnek egymáshoz: ezen az európai víziúton keresztül térnek vissza Középkelet-