Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
6. szám - Hírek
396 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM Hírek Anyaegyesületünk emléktáblaavatása Videralván 1994. március 4-én 1848. január 3-án alakult meg a Kubinyi-család akkor Nógrád megyéhez tartozó videfalvai kastélyában a Magyarhoni Földtani Társulat, amelynek egyik szakosztályaként 1917-ben jött létre az 1949-ben önállósult Magyar Hidrológiai Társaság. Videfalva 1919-ben Csehszlovákiához került, 1939-1945 között az önálló Szlovákia része volt, 1945-től ismét Csehszlovákiáé, majd az 1993-ban megalakult Szlovák Köztársaság birtokába jutott. A 70-es években egyesítette a csehszlovák közigazgatás a tőle kb. 5 km-re fekvő Losonc (Lucenec) városával, amelytől átmenetileg, 1938 és 45 között országhatár is elválasztotta. Videfalva mai neve Vidiná (olv.: Vigyiná). A Kubinyi család kastélya időközben az Asbóth család birtokába került, onnan végrendeletileg 1927-ben a római katolikus egyház birtokába. 1950-ben államosították, 1989 után egyházi célra - nó'i szerzetesrend kolostoraként ismét visszajuttatták. Ennek a kastélynak a falára helyezték el a szlovák és magyar feliratú emléktáblát 1994. március 4-én. Az emléktábla szövege: „Ebben az épületben alakult meg a Magyarhoni Földtani Társulat 1848. január 3-án. Elhelyezte a Társulat, fennállásának 145. évében." Az emléktábla-avatáson Budapestről, Debrecenből, Szegedről, Pozsonyból, Rimaszombatból, Fülekről és Losoncról mintegy 50-en vettek részt. Az emléktáblát dr. Kecskeméti Tibor, a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke leplezte le ünnepi beszéd kíséretében. Üdvözölte a megjelenteket a tíztagú pozsonyi küldöttséget vezető dr. Ondrej Sámuel, a Szlovák Földtani Társulat elnöke, magyar nyelven. Dr. Dudich Endre, az Európai Földtani Intézetek Szövetsége soros elnöke viszont szlovák nyelven olvasta fel üdvözlő sorait. Az avató ünnepség szervezői közül emeljük ki dr. Haála József a Magyarhoni Földtani Társulat tudománytörténeti szakosztálya titkárának nevét, a helyi szervezők részéről pedig Hahn Józsefét, a losonci Neo Európa Kft. igazgatójáét, és Böszörményi Istvánét, a füleki magyar tanítási nyelvű gimnázium Losoncon lakó tanáráét. Az ünnepséget követően a losonci Csemadok-székházban baráti beszélgetést folytattak az avató ünnepség résztvevői. A Magyar Hidrológiai Társaságot is képviselte dr. Vitális György, a Hidrológiai Közlöny képviseletét jelentette nemcsak dr. Vágás István főszerkesztő részvétele, hanem dr. Nemecz Ernő akadémikus, folyóiratunk egykori szerkesztőjének megjelenése is. (Egyébként, mindketten eredetileg losonciak lévén, egyúttal szülővárosuk megtiszteltetésének voltak résztvevői.) Az avató ünnepség magyar előadóinak beszédét az alábbiakban közöljük. Videfalván mondott emléktábla-avató beszédek Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kollégák! Tisztelt Vendégek! Nevezetes alkalomból gyűltünk össze e szép, egykoron a Kubinyiak birtokolta kastély mellett -, a Magyarhoni Földtani Társulat 145 éves fennállását hirdető emléktábla avatására. Gondolatban pillantsunk vissza a megalakulás idejére; milyen társadalmi, gazdasági környezetben, milyen tudományos háttér mellett jött létre a Társulat. A társadalom feudális-félfeudális állapotokat tükröz; de ez a rendszer feszültségekkel teli, repedezik. A régóta és fokozatosan kibontakozó reform-mozgalom ekkorára már forradalmi töltetűvé vált. A rendi erők e folyamatot igyekeznek fékezni, de nem tudják megakadályozni. A polgárosodás lassan, de feltartóztathatatlanul halad. A gazdaság alapja a földbirtok. Megindul az iparosodás (bányászat, vasútépítés, feldolgozó ipar), de még nem számottevő. E vidéken is a földbirtok a döntő, az iparnak csak a kezdeményei vannak meg. Az irodalom, nyelvművelés, művészetek mellett a természettudományok erőteljesen fejlődnek. Egyre több a konkrét vizsgálati anyagon végzett egzakt kutatás, megindul a tudományon belül a kommunikáció: utazás, publikálás, szakülések; intézetek, gyűjtemények, könyvtárak alakulnak. Nálunk is megalakul a Tudományos Akadémia (1825), a Természettudományi Társulat (1841) s ekkor költözik (1846) új, korszerű épületébe az 1802 óta a tudományt szolgáló Magyar Nemzeti Múzeum. Meghatározó szerepet játszottak a megalakulásban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései, melyek ülésein 1840 óta érlelődött egy földtani társaság gondolata. A természettudományoknak különösen kedvező terepet ad a Kárpátok belső koszorújában fekvő régió, számos bányájával, feltárásával, ásvány, kőzet és ősmaradvány lelőhelyével. E kedves, varázslatos szépségű táj lakói, értelmiségi foglalkozású emberei különösen érdeklődtek a bontakozó természettudományok, köztük a bolygónk múltjából mindig többet és többet feltáró földtan iránt. Orvosok, gyógyszerészek, tanárok foglalkozásuk gyakorlása közben, földbirtokosok határjárásaik során egyre több földtannal kapcsolatos ismeretre, tapasztalatra tettek szert. Gyűjtötték a természet tárgyait, közte a szép ásványokat, érceket, a kőzeteket, ősmaradványokat. Mindezt felhalmozták, gyűjteményeket hozva létre belőlük. Ilyen gyűjtő, a természetet kedvelő, abban nyitott szemmel járó emberek voltak az itt élő Kubinyi testvérek. Ilyen közállapotok közepette, ilyen feltételek mellett jött el a megalakulás ideje. 1847/48 fordulóján vagyunk, Videfalván. Január 3-a van. Az óév-búcsúztató mulatságok hangjai már elültek, a munka napjai érkeztek el. Talán éppen ilyen idő volt, mint ma. E kastély falai között testet ölt a már korábban érlelődő, 1847 augusztusában a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók soproni vándorgyűlésén konkrétan felvetett gondolat; létrehozni egy „földismei" tudományos egyesületet. A házigazda Kubinyi Ágoston és fivére Ferenc - mindketten a földtan és múzeumügy elkötelezettjei - meghívják kastélyukba Marschan József bányamérnököt, Pettkó János bányászati akadémiai tanárt (mindkettőt Selmecről) és Zipser András Selmecbányái tanárt - korábbi szakmai mentorukat.
