Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Hírek

HÍREK 61 Várható kockázatok: Állásfoglalás megfogalmazása szakemberek számára is zavaró, laikusok részére pedig megtévesztő. A várható kockázatokat ugyanis - néhány kivételtől eltekintve - nem feltételes módban, hanem kijelentő módban sorolja fel, ami nem kockázatok, hanem tények felsorolásának érzetét kelti. A kockázatokhoz nem rendel mértéket és ehhez valószínűséget sem, így az Állásfoglalásból a szakember sem tudhatja meg, hogy valamely „kockázat" egy milliomod vagy 99 % valószínűségű, de még azt sem, hogy „alig" vagy „nagyon" valószínű. Az Állásfoglalás tehát gazdasági döntések alátámasztására alkalmatlan. 1. A fenéküledékben már a felszínen is fokozatosan dominálóvá válnak az anaerob folyamatok, ennek eredményeként súlyosan káros anaerob, erjedéses bomlás, korhadás léphet fel, a szervetlen és szerves ipari szennyező anyagok beépülhetnek biológiai anyagcsere-termékekbe. 2. Génkárosító, mutagén, rákkeltő és teratogén anyagcsere-melléktermékek jutnak a vízbe, az üledékek veszélyes, jellegükben rothadó ipari szennyiszapokká változnak át. Folyami tározónál, így a Duna-ág duzzasztott vízterében nem, vagy csak kis mértékben érzékelhetők ezek a jelenségek, de szükség esetén az üledékek folyamatosan eltávolíthatók. (Az altenwörthi tározóra végzett nagyszabású UNESCO esettanulmány megállapításai is az ad hoc bizottság Állásfoglalásával ellentétesek.) (A „korhadás" egyértelműen aerob jelenség, tehát anaerobként való felsorolása helytelen.) 3. A fenéküledék felszínén kialakuló biológiai szűrőréteg súlyosan károsodik, így az ülepedés közvetetten szennyezi a parti szűrésű víztermelő telepek vizét is. 6. A szigetközi és csallóközi sajátos hidrogeológiai helyzet (állandó dunai táplálás, helyenként 350 méteres vastagságot is meghaladó, kiváló vízvezető-képességű kavicsos vízadó) miatt a talajvízbe jutó káros anyagok idővel (néhány évtized alatt) a teljes felszín alatti vízkincset elszennyezik. A felhalmozódott iszap tervezett időnkénti kotrásai nemcsak a felszíni víz minőségére lesznek káros hatással, a szűrőréteg teljes elbontásával lehetővé válik szerves mikroszennyezők és mikrobák bejutása a talajvízbe. A parti szűrésű víztermelés esetleges károsodását az iszap folyamatos finomkotrásával vagy bizonyos tározószakaszokra koncentrált folyamatos kavicskitermeléssel el lehet kerülni. A szigetközi kavicsösszletben már évek óta a parti szűrésű kutak szokásos mélységének többszöröséig lehatolt a mezőgazdasági, ipari és települési nitrát-, és egyéb szennyezés. A kiliti duzzasztás okozta nagyobb talajvízforgalom ennek koncentrációját jelentősen csökkentené, ha a régió (mindenképp nélkülözhetetlen) szennyvíztisztítását nem is oldaná meg. Megjegyzendő, hogy a Duna-ág tassi vége alatti parti szűrésű kútsor, amely a Duna-ágnak a part mentén levonuló csóvájából kapja a vizet, jó ivóvizet szolgáltat. A Dunavölgyi főcsatorna a Duna-ágból kapott vízzel a Duna-Tisza közének jó részét látja el. De sem a mezőgazdaság, sem a helyi kutak nem károsodtak ettől. A korszerű folyamatos finomkotrás a felszíni vízminőséget sem rontja. 4. Az ülepedés fokozódása miatt megnövekvő fényáteresztő-képesség és tartózkodási idő, valamint a tározótérbe jutó víz bőséges nitrogén- és foszfortartalma miatt jelentősen fokozódik a szervesanyag-termelés. A Duna-víz jelenlegi trofitási fokát is figyelembe véve, duzzasztás esetén a megtorpanó víztestben káros mértékű algaprodukció alakul ki a fő tenyész-időszakban. A hosszú átfolyási idejű Duna-ágon sem lépett még fel tartós és káros mértékű algaprodukció, bár a szennyezés mértéke már évtizedek óta megengedhetetlen és ökológiai robbanással fenyeget. A rövidebb átfolyási idejű, turbulensebb állapotú tározókban (mint a dunakiliti) ez a veszély még kevésbé várható, különösen ha a tározó leürítésének nincs műszaki akadálya. 5. A duzzasztott területeken és a kapcsolódó térségben a talaj levegőtlenné válik; uralkodóvá válnak benne az anaerob folyamatok, nő a belvízveszély, a rossz természetes drénviszonyokkal rendelkező területeken (elsősorban a Duna bal partján, a Vág-torkolattól keletre) másodlagos szikesedés is bekövetkezhet. A talajvízszintszabályozó (szivárgó és vízpótló, másképpen: lecsapoló és beszivárogtató) rendszer a talaj levegőtlenedését megakadályozza, a belvizeket eltávolítja, a talaj termőképességét inkább javítja. Az 1991. augusztusi árvíz bizonyította e rendszer hatékonyságát, hogy ne említsük a több évszázados holland talajvízszabályozó rendszer közismert sikereit. A Vág-torkolat környékén Bős nem duzzaszt. 7. Az üzemvízcsatorna gátjának és dunakiliti tározó partfalának több százezer négyzetméter felületű aszfalt védőburkolata epibionta baktériumközösségekkel vonódik be. Ezek katalitikus tevékenysége jelentékenyen elősegítheti, hogy az aszfaltból rákkeltő policiklusos és aromás szénvegyületek jussanak a vízbe. Az üzemvízcsatorna töltésének van aszfaltburkolata, de a dunakiliti tározónak nincs sem partfala, sem aszfaltburkolata. Még a műtárgyak falán sincs aszfaltburkolat, hiszen függőleges felületen az aszfalt meg sem tapad. A baktériumréteg a viszonylag sima felületről rendszeresen letakarítható, de ha pl. 10 évenként az aszfaltréteg egy tizede rákkeltő vegyületekké válva leoldódna (ami ki van zárva), ez a vízben egy