Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása

JUHÁSZ J.: Az európai folyók csatornázása, a vízi útrendszerek; 319 A Csepel-Mohács közötti szakaszon a gázlóviszonyok alakulása mutatja, hogy az eddig alkalmazott folyószabályozási munkákkal nem tudjuk a hajóutat kisvízkor megfelelően fenntartani. További veszélyt jelent az, hogy a Szapig már belépcsőzött Duna nem ad le hordalékot a vizsgált szakaszra és hordalékbő mellékfolyók sem torkollnak a Dunába ezen a szakaszon. Ezért, ha a kisvízi meder szabályozását, a gázlók eltüntetését például sarkantyúkkal végezzük, olyan káros kisvízi medermélyülést kaphatunk, amit nagyon nehéz és költséges lesz folyamatosan kiküszöbölni. Jelen helyzetben ennek a mederszakasznak a rendezése a klasszikus folyószabályozási módszerekkel továbbra is a hajózás dunai szűk keresztmetszetét jelentené. A folyócsatornázás gondolata ezen a szakaszon már a harmincas évek vége felé felmerült, de a háború az elképzelés kibontakozását megakadályozta. A háború után szinte azonnal újra felmerült a gondolat, hogy a Budapest alatti Duna szakaszon Adonynál és Fajsznál kellene egy-egy többcélú vízlépcsőt építeni, annak tudatában, hogy Újvidéknél megépül a következő vízlépcső. Az adonyi vízlépcső a Duna 1601,4 fkm szelvényében épülne 99,50, ill. 101,50 m A.f. duzzasztási szinttel. Ez azt jelentené, hogy Budapesten kb. az alsó rakpart magasságában, vagy valamivel alatta lenne a duzzasztott vízszint. A duzzasztás így a fővárosban igen sok védelmi munkát igényelne. És bár a kikötők használatánál előnyös volna az állandó és magasabb vízszint, minthogy az adonyi vízlépcső duzzasztási szakaszán két lényeges gázló (Vác, Budafok) kivételével a 25-30 dm-es hajóutat és a megfelelő jéglevonulást klasszikus folyószabályozási eszközökkel ki lehet alakítani és fent lehet tartani az adonyi vízlépcső megépítését csak távlatokban kell előirányozni. A legalsó magyarországi tervezett dunai vízlépcső a fajszi, melyet a Duna 1510,5 fkm szelvényébe helyeztek. A Sió torok felett kellett elhelyezni, hogy a Sión ne hasson vissza a duzzasztás és ne veszélyeztesse a mély területeket. A duzzasztási szintet 92,50 m A.f.-ben határozták meg. Az itt előfordult legnagyobb árvízszint 93,30 m A.f. volt. A vízlépcső alatt kotrást terveztek az alvízi oldali hajózás biztosítására. Az adonyi és fajszi vízlépcső 17 db 24 m-es szabadnyílású kettős kampós szegmens vasszerkezettel készülne. A táblák mozgatása a pillérek tetején lévő gépkamrákban elhelyezett emelővel történik. A 16 db mederpillér a bal parton helyezkedik el. A vízerőmű kiépítési teljesítménye Fajsznál 95 MW, Adonynál az erőtelep a jobb partra kerül. Kiépítési teljesítménye 120 MW. A hajózsilip mérete 34x310 m-es ikerzsilip mindkét esetben. Adonynál a bal parton, Fajsznál a jobb parton. Ma már 35 dm hajózási mélységet ajánl a Duna Bizottság. Mint láttuk, a Dömös alatti Duna-szakaszon klasszikus folyószabályozási elvekkel ezt a mélységet már nem lehet megbízhatóan biztosítani. Meg kell vizsgálni tehát a két, Budapest alatti vízlépcső szükségességét, figyelembe véve a mai követelményeket. A duzzasztómű-rendszerrel csatornázott folyókon is szükség van bizonyos fenntartási és folyószabályozási munkára. A duzzasztott térben elsősorban a hordalékviszonyok megváltozása az érdekes. A duzzasztási határnál a durva hordalék, a duzzasztó közelében a finom hordalék ül le. Sok hordalékot szállító folyókban épített duzzasztó tározótere több esetben már 10 év után annyira feltöltődik, hogy beáll az új egyensúlyi állapot és megszűnik a további hordaléklerakódás. Példa erre a Rhőne folyón a PeaqeDe-Roussillon, a Dráván a Fasl duzzasztó, vagy a c ínai Kachlet vízlépcső. A nagyon hordalékos Inn folyón Jettenbachnál épült duzzasztó bögéje már 5 év után feltelt. Az ilyen tározóterekben beáll az az állapot, hogy a folyó eredeti fenékvonala a duzzasztás mértékével eltolva önmagával párhuzamosan alakul. A hordalék már nem tud tovább leülepedni, hanem eltávozik. Ezt a jelenséget meg lehet figyelni a régebbi, kavicshordalékos mederbe épített 80-90 éves Rába és Hernád duzzasztóknál (Nick, Felsődobsza, Gibárt). Tapasztalat szerint az első öt évben a folyó évi lebegtetett hordalékának 15-27%-a rakódik le. Az egyensúly beállta után az előforduló legnagyobb árvizek zavatalan levonulását biztosító szelvényterület marad vissza. A Kachlet vízlépcső göbéjében végzeti vizsgálatok szerint az évente előforduló árvízhozamot a lerakódott iszaphordalék 0,5 m/s-ra becsült határsebsségénél valamivel nagyobb, átlag 0,7-0,85 m/s középsebességgel viszi le. így a duzzasztótér feltöltődése mindaddig folytatódik, amíg ez a minimális szelvényterület elő nem áll. Az ezt követő újabb lerakódásokat az évi nagyvíz elhordja. A magyar dunai folyószakasz, minthogy felette a Dunán 40 duzzasztómű van, hordalékszegény s így nem várható gyors feltöltődés. A kellemetlenné váló lerakodási helyeken - pl. kikötő, üdülőterület - a lerakódott iszapot kotrással kell eltávolítani folyószabályozás keretében. Külön gondot jelent a duzzasztási határnál lerakódó durva hordalék kezelése. A folyó által hozott görgetett hordalék kezdetben a duzzasztási határnál lerakódik, a medret elzátonyosítja. Ezzel kissé megemeli a duzzasztási szintet Ez a mederemelkedés is csak bizonyos határig jelentkezik. Ha ezek a lerakódások a hajózást nem zavaiják és az egyensúly kialakulását ki tudjuk várni, nincsenek folyószabályozási tennivalók. Ha rossz gázlók alakulnak ki vagy sarkantyúkkal keskenyített mederrel lehet mélyíteni, vagy kotrással megoldani. így oldották meg pl. az Inn braunau-i vízlépcsőjénél a kavicsos hordalék miatt 65 cm-rel megemelkedő középvízszint megszűntetését 1949-ben. A hordalékhozam jelentős csökkenése ellenére Pozsony alatt a duzzasztott Felső-Dunán is szükségesnek látszik néhány helyen a várhatóan kialakuló rossz gázlók kotrással való megszűntetése. A kavics hordalékú medrekben ezeken a duzzasztási határokon az árvízi elmosás ellen kell védeni a partokat. Előfordul ugyanis, hogy a duzzasztási határokon lerakott durva hordalék helyett a könnyebben elmosható partokat bontja meg az árvíz. Jelentkezik magános duzzasztóknál az alvízi mederkimélyülés. Ez csatornázott folyón nem jelenik meg, mert az alsó vízlépcső beduzzaszt. Ha van mederkimélyülés, ezt a meder stabilizálásával kell elkerülni. Végül a duzzasztások miatt a szakadó partok stabilitása is megcsökken. A partomlásokat már a tervezési időszakban hozott intézkedésekkel meg kell szűntetni.