Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása

JUHÁSZ J.: Az európai folyók csatornázása, a vízi útrendszerek

; 309 A Duna vízgyűjtőterületét északon a Sváb és a Frank Júra, a Cseh-erdő, a Kárpátok, a Prut vízválasztója, délen az Alpok, a Balkán-hegység és a Dobrudzsa vízválasztója határolja. A Dunát a hegyláncok három szakaszra bontják (6. ábra). A Felső-Duna a forrástól Dévényig tart. A Hainburgi-hegy és a Kis-Kárpátok között Dévénynél lép be a folyó a középső szakaszra. Ez a szakasz a Vaskapuig tart, ahol a Duna a Kárpátok és a Balkán vonalát töri át. Az Al-Duna a Vaskaputól a Fekete-tengerig tart. A Duna lefolyási viszonyai hossz-szelvénye mentén erősen változnak. Az Inn folyó torkolata felett a vízgyűjtő terület sok vizet képes tárolni, ezért ezt a szakaszt viszonylag kiegyenlített vízjárás jellemzi. Lényeges változást hoznak az alpesi jellegű Inn, a Traun és az Enns folyók. Az Inn vízgyűjtője nagyrészt kopár, csekély tárolóképességű, ezért a téli vízhozam kisebb, a nyár elejei bővebb csapadék viszont általában hóolvadással egészül ki, és így jelentősebb árhullámok levonulása következik be. A gyors lefolyást a terület 77%-os lefolyási tényezője is igazolja. A Dunának az Inn torkolata alatti alpesi jellegét a Dráva, a Tisza és a Száva folyók változtatják meg úgy, hogy a tartós kis vízállások augusztus-október hónapokban alakulnak ki, és a tél beállta előtt novemberdecember hónapokban átmeneti vízállás-emelkedés következik be. Az átlagos lefolyási tényező a torkolat felé fokozatosan csökken: Pozsonynál 47%, Mohácsnál 34%, míg a torkolatnál 29%. A Duna középvízhozama az Inn feletti szakasztól a torkolatig 730 m

3/s és 6430 m

3/s vízhozamértékek között változik. A Dunának csak a legfelső szakasza heves vízjárású. Linznél a legnagyobb és legkisebb vízhozamok aránya 29, Budapestnél már csak 15, Orsovánál, illetve az az alatti szakaszon 9 körül ingadozik. A 817 ezer km

2-es vízgyűjtő terület és a rajta élő népesség részaránya érzékelteti a Duna jelentőségét a dunai országok életében (i. táblázat). A folyó egy-egy országon belüli hasznosítása, hajózása, enrgiatermelésre, vízellátásra, öntözésre, üdülésre és vízi sportolásra alkalmassá tétele, vízminőségének megőrzése és javítása, valamint az árvízkárok hatékony elhárítása csak a Duna teljes egészére vonatkozó átfogó terv alapján valósulhat meg. 1. táblázat Ország Dunai vízgyűjtő részesedése Az ország lakossága Ebből a dunai vízgyűjtőn élő ezer km

2 millió fő millió fő Német Sz. K. 54 58 10 Osztrák Köztársaság 83 7 7 Szlovák Köztársaság 73 14 7 Magyar Köztársaság 93 10 10 (volt Jogoszláv) Horváth, Szlovén Közt. 185 19 18 Román Köztársaság 234 19 19 Bolgár Köztársaság 50 8 4 Ukrajna 42 226 1 Egyéb 3* * Svájc 1400, Olaszország 1200, Lengyelország 250, Albánia 120 km2. A Duna folyam szabályozásának története is a védekezés, majd a hasznosítás fázisain ment keresztül. Az érintett nyolc ország gazdasági viszonyai, technikai színvonala szerinti sorrendben kezdett neki a folyóhasznosítás és folyószabályozás legfejlettebb módjához, a folyócsatornázáshoz. A Duna Magyarország feletti szakaszán a folyami duzzasztóművek építése 1927-ben, a németországbeli Kachlet-erőművel indult meg és az 1950-es évek elején vált a teljes szakasz csatornázását előirányzó átfogó és folyamatos programmá. A bajor és az osztrák szakaszra kidolgozott csatornázási program eredetileg összesen 41 folyami duzzasztóművet irányzott elő. A Kelheimnél (2414 fkm) leágazó Duna-Majna-Rajna-csatorna feletti (dunai) vízlépcsők hajózsilipek nélkül, csak energiahasznosítási célból épültek, illetve épülnek. A Kelheim alatti valamennyi vízlépcső hajózsilippel együtt készült és többségük (az osztrák szakaszon valamennyi) energiahasznosítást is szolgál. A Magyarország alatti Duna-szakasz csatornázásához a morfológiai adottságok, főként a lényegesen kisebb mederesés miatt jóval kevesebb vízlépcső építhető. Az 1972-ben üzembe helyezett, jugoszláv-román együttműködésben épült Vaskapu-vízerőmű, amely - a volgaiak után Európa legnagyobb vízlépcsője - a Dunán egészen Újvidékig, a Tiszán pedig a törökbecsei vízlépcsőig visszaduzzaszt, növeli a kisvízi vízmélységeket és csökkenti a zuhatagos szakasz áramlási sebességét, jelentékenyen javítja ezzel a hajózás lehetőségeit. Az Alsó-Duna csatornázásának folytatásaként készül Turnu Severinnél a Vaskapu II. erőmű, amit a bolgárromán szakaszon a 600 fmk közelében a Turnu-Magurele-vízlépcső követ. Az Alsó-Duna csatornázását a torkolati szakasz hajózási viszonyait javító Duna-Fekete-tenger (Cernavoda) csatorna teszi teljessé. A csatorna a hajózó út rövidítésén és állandósításán kívül a dobrudzsai száraz területek számára kedvező öntözési feltételeket is nyújt. A magyarországi Duna-szakasz csatornázása - az osztrák és jugoszláv tervekkel is összehangolva - zárt vízlépcső-lánccal valósul meg. Ennek elemei: - a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer, - az adonyi folyami vízlépcső, - a fajszi folyami vízlépcső, valamint - az újvidéki, illetve belgrádi vízlépcső. Ezek a művek biztosítják a Duna teljes csatornázását. A Duna nyolc országot köt össze és kapcsol a Fekete-tengerhez. A Dunán való hajózás nemcsak a dunai országok részére, hanem bármely ország részére szabad. A Duna tehát olyan nemzetközi vízi út, amelynek hajózási rendjét és ehhez a hajóút fenntartását a dunai államok biztosítják. A nemzetközi jelentőségű vízi utaknak 1500 tonnás hajók és ezekből összeállított 24-es kötelékek közlekedésére alkalmas - az EGB IV. osztály szerinti - mederméretezésekkel kell rendelkezniük. A dunai államok - az akkor még nem létező NSZK, illetve német állam kivételével - mindezt az 1948-ban Belgrádban megkötött egyezményben, a Dunai Konvencióban vállalták. Egyidejűleg létrehozták nemzetközi szervezetüket a Duna Bizottságot, amelynek egyeztető és egyeztetett