Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

2. szám - Hírek

122 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM Országos Erdészeti Egyesület Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Területi Csoportja Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága Az 1993. november 23-án a Vásárosnaményi Polgármesteri Hivatal nagytermében megtartott vitaülés rendezó'i, résztvevői és előadói az alábbi ajánlásokat fogalmazták meg és fogadták el a Beregi tájegység természeti értékeinek, vizeinek és erdőinek védelme érdekében. 1. A Beregi tájegységre vonatkozóan a rendezők, résztvevők és előadók elfogadják és csatlakoznak az 1993. május 15-én Budapesten megtartott "A vízgazdálkodás és természetvédelem" című konferencia ajánlásaihoz. 2. A Beregi vízrendezési művek fejlesztésénél, üzemelésénél a prioritásokat újra kell gondolni és biztosítani, hogy az ökoszisztéma fenntartásának és a természetkímélő erdőgazdálkodásnak a vízgazdálkodási érdekei kellő súllyal szerepeljenek. 3. Valamennyi érintett szakterületet felölelő helyzetfeltáráson és tudományos igényű prognózison alapuló érdekegyeztetésre van szükség, melynek eredményeként a vízügyi szolgálat számára megfogalmazhatók az öblözet víztelenítésével, illetve a vizek visszatartásával kapcsolatos konkrét feladatok. 3.1. A területre jellemző holtágak, morotvák, mélyvonulatok belvízből való feltöltésének lehetőségeit fel kell tárni. 3.2. A vízelvezető rendszert alkalmassá kell tenni a vizek kártétel nélküli visszatartására is, hogy a tavaszi belvizekből származó vízkészletek egy része tenyészidőszakban is álljon rendelkezésre. 3.3. Át kell alakítani a rendszert vízvisszatartó vízkormányzó műtárgyak építésével és tározóterek biztonságos kialakításával, mivel a jelenlegi rendszer alapvetően a belvizek mielőbbi eltávolítására alkalmas. 3.4. Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy tiszai árvizek levonulása esetén hogyan lehet vizet a rendszerbe bejuttatni és hogyan lehet biztonságosan ezeket a készleteket elhelyezni. 3.5. Az ukrán vízügyi szervekkel fel kell venni a kapcsolatot és közösen meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy az öblözet külföldi vízgyűjtőjéről esetleg más vízrendszerből hogyan lehetne a szükséges ökológiai vízmennyiséget biztosítani. 3.6. A mocsarakban, holtmedrekben, vizes élőhelyeken, erdőterületeken történő időleges vízvisszatartási lehetőséget a rendszer tehermentesítésének, egyben az ősi erdő és növénytársulások fenntartásának érdekében ki kell használni, mert ezzel viszonylag kis költséggel, az érdekeltek hatékony együttműködésével jelentős eredmények érhetők el. 4. El kell készíteni a vizes élőhelyek kataszterét, a jelenlegi állapot felmérésével, rögzítésével, hogy a változások tendenciáit előre lehessen jelezni. 5. A területen fokozottan érvényesíteni kell a tájvédelmi elveket, hogy a rendkívül érzékeny rendszer számára megfelelő védőzónákat lehessen terveztetni. 6. A tájegység értékeinek megőrzése érdekében a vízügyi erdészeti, természetvédelmi, környezetvédelmi együttműködést szorosabbra kell fűzni és a lakosság bevonásával nyilvánosságot kell adni a felmerült problémáknak és az ezzel kapcsolatos feladatoknak. 7. A fent megfogalmazott elképzelésekből adódó feladatok konkrét megfogalmazására előkészítő tanulmányokat kell készíteni és a megvalósítást mielőbb el kell kezdeni. Vásárosnamény, 1993. november 23. A SZLOVÁK KORMÁNY ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NYILATKOZATA A GABCIKOVO-NAGYMAROS VÍZLÉPCSŐRENDSZERRŐL 1993. február 14-én a Magyar Országgyűlés nyilatkozatot juttatott el az ENSZ tagállamok törvényhozó testületeihez, amely eltorzítja a fennálló kérdéseket és igazságtalanul vádolja meg a Szlovák Köztársaságot a Magyar Köztársaság területi épsége és több nemzetközi szerződés megsértésével. Tekintettel arra, hogy az említett nyilatkozat árt a Szlovák Köztársaság nemzetközi helyzetének, a Szlovák Köztársaság Országos Tanácsa szükségesnek tartja, hogy az ENSZ tagállamok országgyűléseit, valamint a világ nyilvánosságát a következő tények felől tájékoztassa: 1. Valamennyi később felmerült probléma gyökere az a tény, hogy 1989-ben, három hónappal a Magyar Fél által kezdeményezett jegyzőkönyv aláírása után, amelyben nemcsak a Gabcikovoi, de elsősorban a Nagymarosi Vízlépcső kiviteli munkáinak felgyorsítását kérte, a Magyar Fél a vízlépcsőrendszer munkálatait leállította, majd ezt követően egyoldalúan felmondta az 1977. szeptember 16-án megkötött és hivatalosan aláírt Szerződést (ENSZ Szerződések Jegyzéke, 1109. kötet, 1,17134). A Magyar Fél eddigi lépéseinek nemzetközi elismerése precedenst teremtene bármely nemzetközi szerződés egyoldalú felbontására. 2. A Gabcikovo-Nagymaros vízlépcsőrendszer tervezése és megvalósítása a Magyar Féllel közösen történt, elsősorban a környező területek árvízi biztonságának fokozása, a Duna hajózási viszonyainak javítása, az ártéri erdők ökoszisztémái talajvízháztartásának javítása, a főleg ivóvízellátási célokat szolgáló talajvízkészlet dinamikus tározásának növelése, végül a mezőgazdaság öntözővízellátásának biztosítása céljából. A termelt elektromos energia fedezte volna a létesítmény építési és üzemelési költségeit. Az oldalcsatornás változatot a Magyar Fél javasolta a térség védelmére olyan árvízkatasztrófák ellen, mint az 1954. évi a Szigetközben, vagy az 1965. évi a Csallóközben, amikor nagy területen lakóépületek, utak és mezőgazdasági termés pusztultak el. 3. Amikor a Magyar Köztársaság leállította a Nagymarosi Vízlépcső munkálatait és célzott propagandahadjáratot indított a vízlépcsőrendszer ellen, a Gabcikovo Vízlépcső készültségi foka már mintegy 85 % volt, ezért az eredeti állapot helyreállítására nem volt mód. A hatásterület környezeti károsodása kizárólag egy ideiglenes, helyettesítő megoldással volt megakadályozható, amelyet a Csehszlovák Szövetségi Kormány határozott el és a Szövetségi Gyűlés hagyott jóvá. Erre a megoldásra a Szerződés Magyarország egyoldalú felmondása következtében esett a választás és a Csehszlovák Fél ehhez csak akkor folyamodott, amikor a közös cselekvés módjában való megegyezés minden lehetősége kimerült. 4. Az 1977. évi szerződés 18. Cikkelye értelmében az ideiglenes megoldásban csak a hajóút került az oldalcsatornába, míg az államhatárt továbbra is az eredeti Duna-meder képezte a fenti Szerződés 22. Cikkelye, továbbá a határokat megállapító 1925. és 1948. évi okmányok rendelkezéseinek megfelelően. Ezért megalapozatlannak tartjuk a Magyar Országgyűlés állítását, ami szerint a Szlovák Köztársaság megsértette volna a Magyar Köztársaság területi épségét. 5. A Szlovák Köztársaság létfontosságúnak tekinti a közös talajvízkészletek hatásos védelmének biztosítását. Nemzetközi bizottságok, szakértői értékelések, továbbá a talajvízszint és -minőség folyamatos észlelése egyaránt cáfolják a környezeti katasztrófa veszélyét, amelynek alapján a Magyar Fél 1989ben a Szerződést felmondta. 6. A Duna-mederrel kapcsolatos jelenlegi problémák annak következtében álltak elő, hogy a Magyar Köztársaság megtagadta a korábban elhatározott és az Európai Közösség szakértőbizottsága 1992. novemberi jelentésében is javasoltj műszaki beavatkozások közös végrehajtását. Ezzel a maga-i