Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

3. szám - EMLÉKSZÁM A FŐVÁROSI VÍZMŰVEK FENNÁLLÁSÁNAK 125. ÉVFORULÓJÁRA - Cséry Pál: 125 éves a Fővárosi Vízművek

129 125 éves a Fővárosi Vízművek Cséry Pál igazgató 1566 Budapest, Pf. 512. Kivonat: Pest város vezetősége 1867-ben határozta el a vezetékes vízellátás megvalósítását. A tervek elkészítésével William Lindley angol mérnököt bízták meg. <3 a vízbeszerzést eredetileg a mesterséges szűrésre alapozta volna és csak pénzszűke miatt tért át a kutas vízbeszerzésre az „ideiglenes pesti vízmű"' megépítésekor. E vízműnek az első üteme 1868-ban készült el. A mai Fővárosi Vízművek ettől az eseménytől számítja működésének történetét. Buda, Pest és Óbuda 1873 -ban végrehajtott egyesítésévelszületett meg az ország új fővárosa .Budapest. Ez újra felvetette a végleges vízellátás megteremtésének a gondolatát. Végleges rendszere az akkori kívánalmaknak megfelelően a századfordulóra épült ki. Azóta az igényekhez igazodva folyamatosan fejlődik. Ma nemcsak a 2 millió budapesti lakosnak, hanem még 20 agglomerációs településnek is szolgáltat vizet. Vízbeszerzése partiszűrésű kutakból történik, de van egy Duna-vizet tisztító műve is, melyet csak csúcsvízműként üzemeltet. Az éves víztermelése 345 millió m

3, a napi átlagos fogyasztás 940 000 m

3, a napi csúcsfogyasztás 1 300 000 m

3 körül változik. Az „ideiglenes pesti vízmű" annak idején 8100 m

3 vizet termelt naponta. Kulcsszavak: Ivóvízellátás, városi vízmű, Budapest. Pest városának lakosságát és vezetőségét már az 1840es években élénken foglalkoztatta a vezetékes vízellátás megteremtésének a gondolata. Bár ásott kutakban nem volt hiány és nem ivóvíz céljára bőséges beszerzési lehetőséget kínáltak a „Duna-víz bordogatók" szolgáltatásai, a vízbeszerzéssel kapcsolatos panaszok sokasodtak. Ennek legfőbb oka a pesti kútvíz tisztátalansága és fertőzöttsége volt. A másik ok abból adódott, hogy a pesti polgár irigykedve tekintett át Budára, ahol a Sváb-hegy három forrásának üdítő vize mellett még két lójárgányos szivattyúház is táplálta szűrt Duna-vízzel az ott kiépített csőhálózatot A gondolat határozottabb formában 1856-57-ben került a nyilvánosság elé, melyhez hozzájárult az is, hogy Budán a két dunai vízművet ekkor építették át gőzüzeműre. Ettől kezdve számos külföldi és hazai, felkért és önként jelentkező szakember nyújtotta be elképzeléseit, terveit Pest vízellátására. Az ezek feletti viták és elmélkedések 10 évig tartottak. Ezek nemcsak műszaki, hanem gazdasági és üzleti kérdésekkel is foglalkoztak. A huzavonának végül is a városi közgyűlés 1867. szeptember 24-én hozott döntése vetett véget. Úgy határoztak, hogy a vízművet közköltségen építtetik meg, házilag fogják kezelni és a terveket egy „hírnévvel bíró szakértővel" készíttetik el. Ez után kérte fel a közgyűlés William Lindley angol mérnököt, korának jeles „műszaki hygienikusát", a pesti vízmű terveinek az elkészítésére. Az események gyorsan peregtek. Lindley 1868. január 20-án érkezett Pestre. Miután rögtön tanulmányozni kezdte a vízellátás lehetőségeit, február 1-én már meg is tette javaslatát. Eredetileg egy mesterséges szűréssel működő vízművel kívánta ellátni a város lakosságát, de később, a kis igény - 1853 m

3/nap - és a rendelkezésre álló szűk pénzügyi keret miatt első lépésben egy ideiglenes vízmű megépítését javasolta. Ezt kutas vízbeszerzéssel tervezte, 9100 m

3/nap termelő kapacitással, helyéül pedig a Hajóhivatal teret - a mai Parlament északi szárnya alatti területet - javasolta. Terveit úgy készítette, hogy azok a véglegesbe is jól beilleszkedjenek. Indítványát elfogadták, a szerződést vele február 12én aláírták. Az „ideiglenes pesti vízmű" kivitelezési munkáit irányításával 1868. április 15-én megkezdték. Az év végére elkészült az első kút, a szivattyúház és a csőhálózat egy része. Ezek működését már 1868. december 30-án, közmegelégedésre ki is próbálták. A mai Fővárosi Vízművek ettől az eseménytől számítja működésének történetét, hiszen gyökerei innen eredtek. A város intézményes vízellátása azonban csak 1869. november 1-én indult meg. Az ideiglenes vízmű kiépítésének befejezésével szinte egy időben, 1873-ban egyesítették a három testvérvárost, Budát, Pestet és Óbudát. Az új fővárosnak, Budapestnek a létrehozása döntő hatást gyakorolt a végleges vízellátás megteremtésére, hiszen sem a meglévő budai vízművekkel, sem az ideiglenes pesti vízművel a főváros ellátását hosszabb távon biztosítani nem lehetett. A feladat megoldása Wien Jánosra, az 1872-ben kinevezett első igazgatóra hárult, aki korábban Lindley munkatársaként működött. Wein a természetes szűréssel történő víznyerésnek volt a meggyőződéses híve. Az ő tervei alapján építettek partiszú'résű galériákat - vízszintes gyűjtőcsöveket - az ideiglenes pesti vízmű bővítése során a pesti Duna-parton, valamint az új budai vízmű részére Óbudán a budajúlaki parton. O volt az, aki keményen és szívósan küzdött azért, hogy a „végleges" pesti vízmű, partiszűrésre alapozva épülhessen meg az általa kiszemelt és feltárt káposztásmegyeri Dunaparton. A Káposzásmegyeri vízmű építése 1893-ban kezdődött, 100 évvel ezelőtt, Wein János tervei alapján és